2019. március 15., péntek

Peter Pan never fails



-Ugye te sem hitted, hogy legyőzhetsz kalóz? - Pán nevetését visszhangozta a sötét  barlang, s annak falán táncoló fáklya fénye, a kard és az élén megcsillanó vér is.
-Soha nem lesz a tiéd! - lehelte a padlón heverő férfi. Arcát vágások borították, bőrkabátja miszlikre szaggatott anyaga alatt pedig mély sebből vérzett. Túl mélyből. - Én nem hagytam el..
-Te nem! De az anyja igen! - a fiú olyan gyűlöletteljesen köpte ki a szülői jelzőt, mintha csak az volna a legcifrább szitokszó, melyet ismer. Szemei szikrákat szórtak, s lelkében keserű indulat fortyogott.
-Rhodia belehalt a szülésbe..- Hook erőtlenül a szeretett nő védelmére kelt. Szerette volna szavak helyett tettekkel is bizonyítani, de nem volt már elég ereje hozzá.
-Az a némber él és virul, csak túl gyáva volt, hogy az anyaság felelősségét vállalja!- a kapitány lába elé köpött -Elhagyta Alorat, mert épp olyan féreg lett ő is, mint a fiam!
-HAZUGSÁG!-tajtékzott Hook.
-Éld le utolsó perceid ebben a hitben Killian Jones kapitány!- hajlott meg szertartásosan Pán, pont úgy, ahogy egy meghajlik egy másik akarata előtt. S ahogy felegyenesedett gunyoros mosoly kúszott ajkára.- Te mindenesetre halott leszel,de ne feledd szavaim. A szerelmed elárult téged és a lányodat is! Alora is elveszett lesz! - ellentmondást nem tűrően hangoztatta mondandóját.
-Azt hittem az elveszett fiúk közé nem kellenek lányok..-nehézkesen vette a levegőt, s tekintete minden pillanattal egyre üvegesebbé vált. Nem tudta mit gondoljon. Hogy búcsúzzon, miben higgyen, miben bízzon. Csak azt tudta, hogy vége van. A meséjének vége és ő mégis, ígérete ellenére cserben hagyja azt, akit mindennél fontosabb számára.
-Közéjük nem is. Nekem kell!
Hook ködösülő elméjében formát öltött a felismerés. Utolsó szívdobbanásával, utolsó lélegzetével akarta kimondani a tényeket, de már nem volt rá ideje.
-Te szere..
-Szeretem!-fejezte be helyette a fiú, ahogy figyelte a kapitány fejét oldalra bukni. Ajkain még a ki nem mondott szó csüngött. - Szeretek. Ezredévek óta először. És már semmi sem áll az utamban, hogy magamhoz kössem! - belerúgott az élettelen testbe - Alora volt a célom és már az enyém! Kételkedtél kapitány? Hisz tudhatnád. Pán Péter soha nem bukik el!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése