Challenge 2. A rare pair

-Utállak te bunkó!
-Én is szeretlek Sophie.
-Hagyj békén nem érted?
-Sosem elég belőlem, tudom én!
-Komolyan mondtam Pietro! Engedj el, mert nem állok jót magamért!
-Nem akartalak megbántani. Csak vicceltem.
-Ez a baj veled. Mindenből viccet csinálsz!
-Nem igaz. Tudok komoly is lenni.
-Még sosem láttam.
-Ne gonoszkodj. Az is halálosan komoly, hogy mennyire szeretlek.
-Nem érek most rá erre. Menj, boldogítsd a testvéredet amíg lehiggadok.
-Nincs itthon. Visioval randi estjük van. Mi is csinálhatnánk valami hasonlót.
-Ne ölelgess már.
-De muszáj!
-Egy francokat!
-Randi est készen áll. Itt a virág, itt a vacsi és még a pólómat is leveszem, ha úgy alakul a helyzet.
-Ez gyors volt...
-Mint mindig.
-Szedd össze ezt a sok marhaságot.
-Én csak romantikus vagyok.
-Nem, te szimplán hülye vagy.
-Ez most egy nyíl volt a szívem közepébe édesem.
-Addig örülj, amíg nem a homlokod közepét találom el.
-Tudtam, hogy szeretsz!
-Ne csókolgass!
-Pedig a kedvenc elfoglaltságom a világon!
-Pietro, utoljára szólok.
-Egyetlen érzéki csókot kérek és már távozom is.
-Nem.
-Olyan meleg van itt...
-Vedd vissza a ruhádat!
-Nem tetszik a látvány?
-Te orvosi eset vagy.
-Leszel a doktornénim?
-Nem lehet rád haragudni.


Clint Barton az ajtón túlról hallgatta végig a beszélgetést. Elképzelni sem tudta milyen események közepébe csöppent nevelt fia és annak barátnője között, de inkább nem is akarta. Náluk furább párost nem hordott a föld hátán, pedig a fogadott lánya, Wanda konkrétan egy robottal járt.

Challenge 1. - Shameless fluff

Ideges voltam a háború miatt. Tudtam, hogy nagy dolog közeleg és féltettem Buckyt. Mégis, amint T'Challa megjelent a házunk előtt, mind a ketten tudtuk, hogy mennie kell. A barátaiért, a világért és legfőképpen értünk. El szerettem volna kísérni, mikor újra találkozunk Steve-l, de a király lebeszélt róla. Így éppen a kertből hordtam be a fát, amit a "tél katonája" nem rég összehasogatott. Ekkor jelentek meg az ismerős arcok pár méterre. 

-Lexy! - tárta ki a karját Steve Rogers. Már épp megöleltem volna a Kapitányt, mikor egy apró teremtmény, felfoghatatlan gyorsasággal lökött félre és száguldott keresztapja karjaiba. Igen, Grace már csak ilyen. 

-Hiányoztál! - ölelte át a szőke katonát apró kezeivel. 

-Te is nekem kishercegnő. - puszilta homlokon. 

-Drágám, engedd el Steve bácsit. Olyan öreg, a végén eltöröd valamelyik csontját. - szidta nevetve lányát Buckyt, mire vállba löktem. Természetes az ép karjánál, érezzen is valamit. 

-Örülök, hogy jól vagytok. - ugrott mellém Nat. 

-Ti mikor jöttetek össze? - Botorkált elém Bruce Banner. Évek óta nem láttuk egymást. A hirtelen sokktól a nyakába ugrottam. 

-Életben vagy! -fogdostam legjobb barátom vállait. 

-Szültél egy gyereket! - kontrázott, mire mind a ketten felnevettünk. - Nem vicces. Az apja egy sorozatgyilkos... - súgta, amit mindenki hallott természetesen. 

-Én is örülök neked, Bruce. - nevetett fel Buck. 

-Hol van Howard? -Pislogott Steve a lányom hajzuhataga közül, aki úgy határozott, hogy szimbiózisban fog élni Amerika kapitányával. 

-Ki az a Howard? - tárta szét Bruce a két karját. 

-A fiam. - Vigyorgott Bucky. 

-Fiad.... a fiatok.... két gyereket szültél. Neki! - mutogatott a doktor totál sokkos állapotban. 

-Ahogy mondod. 

-És elneveztétek... 

-Tony apjáról, Steve jó barátjáról, Howard Starkról. Pontosan. -Mosolyodtam el. 

-Most, hogy mindenki mindenről tud, elkezdhetnénk a megbeszélést. - Köhintett T'Challa halkan és egy puszit nyomott a félig alvó lányom feje búbjára. 

-Mehetünk Buck? -nyújtotta át Steve a leányzót. 

-Egy pillanat. 

Mikor mindenki elindult a palota felé, a farkasom még egyszer szorosan átölelt minket, egy csókot nyomott az ajkaimra és hatalmas mosollyal az arcán közölte:

- Ne aggódj, vigyázz rájuk. Ez még nem a világ vége!