Drága Raven! ... Kölcsönkértem az alapot egy pár mondat erejéig. Ne haragudj érte, nem bírtam ki, hogy ne adjam meg a szereplőknek a romantikus befejezést. Remélem méltó a szöszöd (személyes kedvencek egyike) folytatásának... De nem szaporítom tovább a szót. Na...
Tankönyvektől roskadozva előztem meg a folyosón, hogy a helyes szoba ajtajában megtorpanva lássam míg utolér. Mielőtt benyitottam volna vártam néhány pillanatot, hátha meggondolja magát, de ő csak mosolyogva ácsorgott mellettem. A könyököm súrolta hasfalát, túl közel volt. Zavaromban elfelejtettem, hogy a szennyes tényleg az ágy kellős közepén trónolt, így egyetlen szó nélkül léptem be, az amúgy általánosságban rendezett szobába. Most sem volt másképp. Minden a helyére volt téve, csak az asztalon sorakozó kávés poharak, három pizzás doboz és néhány sörös üveg rontotta az összképet.
- Érezd magad otthon – krákogtam, ő pedig hátratett kézzel, gyermeki kíváncsisággal állt neki felfedezni a szobám minden sarkát. Amíg épp a könyveket nézegette, gyors mozdulattal összefogtam a takaró négy sarkát és ledobtam a karosszékbe, ezzel eltűntetve minden nyomát a piszkos ruhadaraboknak.
- Látom te is szereted a mitológiát – mosolygott, miközben az asztal feletti festmény csodálta.
- Igen – bólogattam és előszedtem a jegyzeteimet jogból. Akkor tudatosult bennem, még talán soha az életben nem vártam ennyire, hogy tanuljak. Amint végzett a sarokban álló bakelit lejátszó vizsgálatával, ő is lehuppant mellém az ágyra. Ha tudta volna, mióta álmodoztam erről a pillanatról. A szőke félisten, félmeztelenül az ágyam kellős közepén. Ha nem lettem volna teljesen a hatása alatt, még bele is csíptem volna a karomba, hogy kiderítsem: nem álmodom.
- Hol kezdjük? – kérdezte átható tekintettel. Az agyam teljesen kihagyott és arra eszméltem, hogy képtelen vagyok koncentrálni. Egyszerűen csak bámultam a hasa vonalát, ami egy szabályos V betűben végződött valahol a farmerja által rejtett területen.
- Ami nekem nem tiszta, az a kontinentális jogrendszer – túrt a hajába zavartan. Nekem pedig el sem jutott a tudatomig mit mond, csak az, hogy a gyönyörű ujjai a szőke tincseken végig szántanak, majd megállapodnak az erős izomzatú nyakán. Felhúzott lábamba markolva igyekeztem visszafogni a fantáziám. Szinte már fájt a vádlimba mélyesztett ujjbegyeim nyoma. Titkon reménykedtem, hogy nem hagynak zöld foltokat maguk után.
- A ko-kontinentális… - dadogtam belül ostorozva magam. Szedd már össze magad Bianca! – Ez a jogrendszer egy szuverén vagy szuverenitással felruházott szerv vagy személy által alkotott absztrakt törvényeken, kodifikált jogszabályokon, általában írott alkotmányon alapul, másrészt jogszokáson, mely jogforrásokat a konkrét ügyre vonatkoztatnak… - olvastam a szemem előtt húzódó szavakat, de az értelmükből sokat nem fogtam fel.
- Azaz? – vonta fel szemöldökét kérdőn.
- Azaz mi? Fogalmam sincs – csúszott ki a számon őszintén.
- Azt mondtad elmagyarázod a lényegét – nevetett fel harsányan.
- Tudok sokkal jobb elfoglaltságot – mikor rájöttem, hogy ismét hangot adtam a gondolataimnak, már késő volt. A semmiből kellett kitalálnom valami hihető magyarázatot. – Úgy értem… a kontinentális jogon alapul, de mégis egyszerűbb, ha előbb a többi alfajjal kezded, mint az egyházjog és az egyetemes jogtörténet. Ha ezek megvannak, akkor össze tudod rakni.
Arcán mintha csalódottság suhant volna át, majd beletemetkeztünk a száraz anyag rejtelmeibe. Már az angolszász jogrendszer lényegét rágtuk át, mikor rá kellett jöjjek, ismét túl közel van az egész ember. A hátam mögött lévő párnán támaszkodva dőltem a falnak, ő viszont a térdemre tett könyvből nézett fel a szemeimbe. Nagyot nyelve próbáltam elszakítani a tekintetem, nem sok sikerrel.
- A normann hódítás idején – mondta, de hangja sokkal halkabb és rekedtebb volt, mint eddig bármikor.
- Tessék? – ráztam meg a fejem, hogy ki tudja hányadjára felébredjek. Mikor reggel a kávém mellett ücsörögve ébredeztem, még nem hittem volna, hogy egy mosógép szerelés teljesen tönkreteszi az idegeimet.
- A common law – járatta gyönyörűséges kék szemeit a szám és a szemem között.
- Mi van vele? – kérdeztem szinte suttogva. Úristen, ez tényleg az én hangom volt?
- Felejtsd el – búgta az ajkaimtól pár centiméterre. Az illata orrba vágott és olyan töményen kúszott a tüdőm minden szegletébe, hogy elfelejtett működni a létfontosságú szerv.
- Mit felejtsek el? – nyeltem nagyot, de már nem hagyott több időt értelmetlen kérdésekre. Puha ajkai finoman érintették az enyémet, én pedig teljes bódult állapotban túrtam végre a csillogó tincsek közé, így gátolva meg a csók megszakítását. Mikor megérezte, hogy húzom magamhoz, felbátorodott és lesöpörve a könyveket magasodott felém teljes testével. A tollak koppantak a parkettán, jelezve, hogy mára elég volt a fejtágításból. Tenyeremmel végig simítottam a kidolgozott mellkason, ami után órák óta vágyakoztam. Sokkal jobb érzés volt, mint elképzelni. Szinte beleremegett a gyomrom, mikor forró kézzel a pólóm alá nyúlva támasztotta a derekam, így szorítva magához egyre közelebb. Elvesztettem az időérzékem, nem tudtam mennyit csókolóztunk, de abban biztos voltam, hogy kifutóra igyekvő modelleket megszégyenítő módon vetkőztünk fehérneműre. Precíz mozdulattal szabadított meg az elől kapcsos melltartómtól, aztán a következő pillanatban már egy sokkal finomabb és nyugodtabb oldalát mutatta felém.
Ha létezik tökéletes, akkor az egészet oda tudnám sorolni. Figyelmes és érzéki volt. A súlya volt a legjobb dolog életben amit magamon éreztem. Kissé furcsa volt, hisz nem szoktam hozzá, hogy a másik fél beszél hozzám együttlét közben. Kedves szavakat suttogott, amit szépen egyesével el is hittem neki abban a pillanatban.
Mikor már piheve feküdtem a mellkasán, köldöke körül játszadozva és igyekeztem megtalálni a megfelelő szavakat, belém fojtotta a ki nem mondott gondolatokat.
- Mióta vártam már erre... - meglepődve néztem fel az arcába, amin egy boldog mosoly terült el. Ő. Várt. RÁM? Kattogott az agyamban ez a három szó.
- Mit mondtál? - pislogtam nagyokat értetlenül. Szerettem volna hallani, ahogy megismétli a szavakat.
- Csak annyit, hogy szerintem jogilag oda vagyok érted - kacsintott rám, mire hajtövig vörösödve inkább belebújtam a nyakába és dünnyögve helyeseltem.
- Nem igazán értem mit mondtál. Elmondanád úgy, hogy emberi nyelven beszélsz? - nevetett, de láttam rajta, hogy direkt szivat. Mielőtt szemforgatva megadhattam volna a választ, egy örömteli ujjongás után láttam meg, hogy Raven alakja ácsorog az ajtóban és tapsikolva gratulál.
- Na végre! Jó volt? - ült le mellénk az ágy szélére, míg magunkra rántottam volna a plédet, amit ugyebár sikertelenül keresgéltem, hiszen a szennyessel együtt a pár méterre lévő széken volt. Nem maradt más választás, mint a párnákkal takarózni.
- Kifelé! - vágtam barátnőmhöz az egyik plüss koalát a sok közül, ami az ágyamat díszítette.
- Ez nem válasz! Az izzadság szag alapján... igen - dobta vissza az álatkát, majd fütyürészve elindult, de még vissznézett - Legalább működik a mosógép?
- Tünés! Nem normális - háborogtam, de Thor csak felszabadultan nevetett, majd egy gyors puszi után visszahúzott maga alá.
- Tényleg nem válaszoltál - csókolgatta az állam vonalát. - Jó volt?
- Jogilag? - vigyorodtam el, majd lezárva az idióta témát inkább megcsókoltam. Egy biztos, a kontinentális jogrendszer lett a kedvenc tananyagom.
