A szemeim előtt színes buborékok táncoltak. Boldog voltam, ahogy megpróbáltam elkapni őket. Futottam utánuk és nevettem. Nevettem, mintha nem volna holnap. A gömbök táncoltak, a fény megcsillant rajtuk és szivárványosan úszkáltak a levegőben.
2020. november 28., szombat
Challenge 27. Substance Use - Alcohol, drugs, etc.
Challenge 22. A One-shot off a longer fic
Csak ültem néztem magam előtt, ahogy Sammy öltözik. Egy kis időre sikerült elfeledtesse velem, hogy a testvére és a nővérem az isten tudja hol lehet. Felmentek a lépcsőn. Mi pedig itt maradtunk. Valami mélyen belül azt súgta, hogy jól vannak. Talán nyugodtabbak, mint mi itt lenn és egy kis pihenés vár rájuk, ami nagyon ráférne a két őrző-védőre.
Challenge 20. A never finished fic
-Cosa stai facendo adesso? - léptem közelebb, hogy ne zavarjam meg olvasás közben. Észre sem vettem, hogy az anyanyelvemen érdeklődtem afelől, mit csinál éppen. Akkor tűnt fel, mikor megérkezett a válasz.
Challenge 19. Domestic Bliss
Néha fel - fel pillantva az izgalmas történetből, összeakadt a pillantásunk. Egy kedves mosoly húzódott az arcán, amitől azonnal zavarba jöttem még ennyi év után is és inkább visszatértem a mesevilágomba.
Challenge 18. Involve your pet
Arra keltem, hogy megérkezett a világvége. Dörgés, csörgés, csattanás, puffanás. Három infarktust kihordtam lábon, úgy rohantam a konyha irányába. Mezítláb, kócosan. A kép ami ott fogadott egy komédiába is bele illett volna. Sam fakanállal a kezében kergette Jokert, a kiskutyámat, aki csak nagy élvezettel, nyál csorgatva szaladt előle. Játéknak fogta fel. Nekidőltem az ajtófélfának és karba tett kézzel néztem őket, míg nem Sam kiszúrt és hajába túrva fújtatott egyet.
Challenge 17. Breaking Up
A világ lelassult körülöttem. Mindent egy fekete-fehér filmhez tudtam volna hasonlítani, amiben a hős szerelmes próbálja megóvni a nőt. Mindentől, a világtól, a veszélyektől, saját magától. Leginkább magától.
Challenge 15. Past, Present, Future all in the same fic
Sosem hittem volna, hogy valaha egy Impala hátsó ülésén fogok ücsörögni Sam Kibaszott Winchesterrel.
Challenge 12. Major Character Death
Mintha álmodtam volna.
Challenge 10. An AU
Halloween napja mindig izgalommal töltött el. A kedvenc ünnepem volt a sok közül, így meg kellett adni a módját. Már korán reggel nekiestem a ház díszítésének és a sütés - főzésnek. Volt ott minden, denevérek a falakon, csontvázat a plafonon, pókhálók az ajtókon, piros löttyök és tökök az asztalon. Cukormázak, szellemek. Finomnál finomabb muffinokat és ijesztőbbnél ijesztőbb édességeket gyártottam. Könyékig voltam éppen a tökfaragásban, mikor Gina megérkezett. Fel se kellett állnom, már abban a pillanatban az ajtóban állt egy tálca furcsa eredetű, neon zöld süteménnyel. Remélem, hogy süteménnyel.
Challenge 8. A long lost OTP
Talán sosem keltem ki ennyire magamból. Üvöltve, csapkodva és toporzékolva csaptam be magam mögött az ajtót. Hogy lehet ennyire ÁGRRRR!
Challenge 5. Friends
A telefonom után kapva nyomtam meg a zöld gombot:
-Szia.
-Na végre, azt hittem már valami bajod esett!
-Mit érdekel az téged?
-Mivel a barátom vagy, igenis érdekel.
-Nem vagyunk barátok, sosem voltunk azok.
-Ne mondd ezt.
-Dehogynem!
-Ne próbálj meg eltaszítani Lexy, te is tudod, hogy nem teheted meg. Az összes barátod halott. A maradékokat próbáld legalább megtartani.
-Te pedig tudod nagyon jól, hogy sosem barátként tekintettem rád, szóval ne játszd a mártírt.
-Inkább azt mondd meg, hogy sikerült meglógnod a fészekből?
-Ügyesen. Varázslattal.
-Ne vicceld el, igenis komoly dolgokról beszélünk.
-Én is komolyan mondtam, hogy varázslattal.
-Melyik boszorkánnyal szűrted össze a levet?
-Hagyjuk Sammy a bájcsevejt, semmi közöd hozzá, nekem pedig lassan mennem kell.
-Így lerázol....?
-Pont úgy, mint te mindig. Szia.
Meg se vártam amíg elköszön, csak kinyomtam a telefont és hagytam főni a saját levében.Lucifer mindentudó mosollyal karolta át a vállam és annyit suttogott:
-Helyesen cselekedtél. Na, menjünk és mentsük meg a világot.
Challenge 4. Something you don't ship
"Én vagyok Sam Winchester barátnője!' Sikított a saját hangom a fejemben, Nem ő, ÉN!
Challenge 3. Family
Goodbye
I wasn’t ready to say goodbye
Black
Fortuna is a B*tch!
2020. április 16., csütörtök
Oh Darling, what have I done...
2019. november 4., hétfő
November sky
-Édes! – Hangja végighasított a termen,a legtöbb férfitársam pedig utána fordult,bár ő észre sem vette őket (vagy csak nem mutatta ki).Egy whiskys pohárral a kezében robogott felém,én azonban annyira elgondolkoztam,hogy észre sem vettem, elhagyta a táncparkettet.
-Gina – leheltem boldog mosollyal az arcomon.A furcsa hiányérzés, ami eddig körbelengett,egy szempillantás alatt eltűnt.Olyan messzire űzte tőlem,hogy még a keserű emléke sem maradt meg,bár a frusztráció azért ott lebegett valahol a tudatom peremén.
-Hoztam neked whiskyt, két jéggel, ahogy szereted – magyarázta lelkesen,ám eközben lepillantott a kezemre,és meglátta a teli poharat.–Az előzőt sem ittad meg?
Csinos vonásai fintorba torzultak,láttam rajta,hogy az agyában lévő fogaskerekek hangosan kattognak – mióta ismer,nem látta még,hogy elutasítottam volna ezt a tömény élvezetet.
-Valahogy nem volt hozzá kedvem – vontam vállat.Az ölembe mászott,karcsú karjait a nyakam köré fonta,és lágy csókot lehelt a szám sarkába.
-Mi a baj? – kérdezte édes, álmos hangon.Mintha nem is ugyanaz a lány lett volna,aki egész este idegen pasikat taperolt,míg én itt ültem,a sarokban…sötét árnyként.
-Hagyjuk– legyintettem egy fáradt sóhaj kíséretében.Nem volt kedvem egy újabb veszekedéshez a kilengései miatt.
-Mit vársz, mit mondjak?–felemelte a fejét,és smaragdzöld szemeit várakozón az enyémekbe fúrta. Azt várta, hogy megenyhüljek,mint mindig.De az én türelmem is végesnek bizonyult.
-Mondom,hogy semmit nem kell mondanod..Fejezzük ezt be!Tudom,mit érzel,mit gondolsz. Ismerlek.Ennek így nincs tovább értelme.
- Szeretlek! – suttogta.Szempillái megrebbentek, apró ujjai az öklöm köré fonódtak.Láttam a szemeiben a könyörgést.A legtökéletesebb lány az én türelmemért fohászkodott.Én pedig mégsem tudtam tovább azt színlelni,hogy nekem ez így jó.
- Miért?Hogyan?Mennyire Hol a szerelmed?Nem látom,nem tudom megfogni,nem érzem... semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
-Itt,legbelül.Itt van, és sosem fog elmúlni,tudom jól.Tökéletes vagy számomra,te vagy az egyetlen,aki el tud viselni engem úgy,ahogy vagyok! – Hangja megremegett,láttam a pillái mögé rejtett könnyeket.Önzőség volt eltolni magamtól,miközben bennem valami felüvöltött a fájdalomtól,ő pedig a sírás szélén állt,mégis most az egyszer meg akartam tenni,a saját érdekemben.
-Ahogy te is az voltál nekem.
-Tudod, hogy szeretlek!–Az első könnycsepp.Le kellett hunynom a szemeimet,hogy képes legyek válaszolni neki.
-Tudom,Gina.De az nem mindig elég–feleltem fáradtan.Nekem sokkal nehezebb volt,mint neki,tudtam nagyon jól.Percek alatt találni fog egy másik pasit,aki majd halálosan szerelmes lesz belé,és boldoggá fogja tenni.Én fogom az egész nyomorúságos életemet az ő emlékeivel leélni,magányosan.Mégis meg kellett hoznom ezt az áldozatot.Magamért,érte…magunkért.
-Mit akarsz,hogy könyörgjek?Megteszem,Dean!Könyörgöm,ne csináld ezt!Megváltozom!Ígérem,hogy jobb leszek!
-Nem kell sem könyörögnöd,sem megváltoznod.Te így vagy tökéletes,ahogy vagy.Csak nem számomra. – Óvatosan megemeltem,és leültettem a székre,én pedig felálltam.Megfogtam a poharamat,és bámulni kezdtem a benne lötyögő óarany színű folyadékot.
-De én nem akarok mást–motyogta maga elé.
-Bárkit megkaphatsz-feleltem gyámoltalanul.
-De én nem akarok mást–ismételte határozottabb hangon.
-Sajnálom.Tényleg.De ennek itt és most vége.Vigyázz magadra!–Olyan flegmán vetettem oda,amennyire csak tőlem tellett,majd lehúztam az italom maradékát,és kisétáltam a szürke novemberi éjszakába…








