13. The Marauders

AU!

Csak pörgettem és pörgettem az internetet, mikor elkezdtek folyni a könnyeim. Kissé fáradt voltam már, égtek a szemgolyóim, de nem voltam képes lefeküdni aludni. Fanfiction-ök hada, fanartok, csodás rajzok, versek, meme-k és egyéb elképzelhetetlen alkotások tömkelegén rágtam már át magam a tumblr-nek nevezett platformon. 

Volt ott minden amit az emberek nem szégyelltek... szóval tényleg MINDEN. Napok óta alig aludtam pár órát, mert muszáj volt kiderítenem és minden lehetséges dolognak utána néztem Vele kapcsolatban. 

Napokkal ezelőtt történt, hogy munka után hazaérve bekapcsoltam a TV-t és éppen egy Harry Potter rész ment, a harmadik, amiben ott volt Remus Lupin. Egy vérfarkas, aki tanárnak áll. Egy volt Tekergő. Egy embert, aki megragadta a tekintetem és azóta képtelen vagyok másra koncentrálni. A történet lebilincselt, de valamiért máshogy emlékeztem a történésekre.... 

Dühös voltam, szomorú és aggódtam. Nem tudom honnan kerültek elő ezek az érzések, de minél többet láttam az arcát, annál inkább kapott el valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzés. Hiány és még valami... 

~-~o~-~ 

-Tényleg nincs gyógymód? - kérdezte tőle szokatlan komolysággal Sirius a gyógyítót. 

-Amíg nem jövünk rá mi okozhatja, addig sajnálattal kell közölnöm, hogy ez az állapot fenn fog maradni. - válaszolta a nő. 

-Tenniük kell valamit! - kelt ki magából Alina és már-már toporzékolva követelte vissza barátnőjét. 

-Mindent megteszünk Miss Winchester, de ha ő nem akar kiszakadni ebből az állapotból, nem sok esélyt látunk a javulásra.

-Azt akarja mondani, hogy az egész életét így fogja leélni? Egy varázstalan, mugli világban, amit saját magának teremtett és a barátai csak kitalált mesefigurák lesznek?? - dörrent fel James hangja. 

-Azt mondja Nekem, hogy nem mehetek a közelébe, mert összezavarnám és ez végzetes lehet? - suttogta maga elé Remus, ahogy az elválasztó üvegen keresztül figyelte szerelmét, miközben az véreres szemekkel a telefonját bűvöli. 

-Én nagyon sajnálom. - közölte a nő és elvonult magunkra hagyva a gondolatainkkal.

-Feladjuk? - sírta el magát Alina.

-Soha. - ölelte át Sirius.

-Ennyi maradt a Tekergőkből? - horkantott fel James. 

-Ennyi maradt az életemből? - dörzsölte meg Remus a szemeit és a zsebébe süllyesztette karikagyűrűvel ellátott kezét. 

28. Azkaban

Hangos dörömbölésre ébredtem. Első dolgom volt, hogy a mellettem, már alig langyos takarón végig simítsak, Remus már nem volt ott. Félig alva járva magamra kaptam a köntösömet és mezítláb indultam ajtót nyitni. Elkéstem, mivel Lina már ott állt a nappali közepén, remegve, halálra vált arccal, vörösre sírt szemekkel. 

-Mi történt? - ébredtem fel a pillanat tört része alatt. 

A vőlegényem lehajtott fejjel ült a kanapén, egyedül a vállai mozgásából látszott, hogy potyognak a könnyei megállíthatatlanul. Ujjaimmal a haját simogatva igyekeztem nyugtatni. 

-Mi a fészkes fene van? - kérdeztem kétségbeesetten. 

Barátnőm szája szólásra nyílt, majd becsukódott. Nem jött ki hang a torkán. 

-Lina, esküszöm... - kezdtem fenyegetni. 

-Lily és James meghaltak. - válaszolt helyette Remus. Megtört volt, sápadt akár egy szellem. 

A hír hallatán minden erő elhagyta a lábaimat, én is a kanapén landoltam. Gombóc nőtt a torkomban, de leküzdve megkérdeztem. 

-Mi történt?

-Tudjuk ki. - jelentette ki Remus színtelen hangon. 

Lina összeszedte magát. 

-Egyedül Harry élte túl. - sóhajtott az ujjait tördelve. 

-Hol van? - kerestem kezében keresztfiát, de éreztem, hogy a rossz híreknek még nincs vége. 

-Mindenki szerint... Sirius, mint az őrzőjük elárulta őket. Tudom, hogy sosem tenné! Ezért nem vállalta végül! - zokogta kiabálva. - Átadta másnak, de a .... a Minisztérium szerint ő tette. Elvitték... Harry pedig nem maradhat nálam, mert a férjem bűnösnek ítéltetett! 

-Lina... - fogtam meg a kezét. - Hova vitték Siriust?

-Harryt Petunia fogja felnevelni. - motyogta üveges tekintettel. 

-Hol van Sirius? - simítottam végig könnyes arcán. Többet kellett tudjak, mint néhány kósza infó. 

-Az Azkabanba vitték. - válaszolt Remus. 

-Elveszik a lelkét Arlett! A kicseszett lelkét!

Jó kifogás

- Én szerintem nem tudom.
- Pedig jó lenne, ha valamit kiötölnél, míg nem késő!
- Jó oké, de egyelőre nyugodj le!
- Szerintem aranyos, mikor így dühöng.
- Te ne szólj most bele! Inkább töprengj valami elfogadhatón.
- Jól van, na. Lássuk csak: gyomorgörcs?
- Túl átlátszó…
- Menstruációs hibbantság?
- Nincs mentség.
- Ez az! Hibbantság! Menj pszichológushoz!
- Akkor már egyenest a pszichiátriára!
- Varrjak kényszerzubbonyt?
- Minek? Elég, ha fordítva veszi fel a talárját!
- Ne vihogjatok már, ez korán sem vicces!
- Akkor te miért vigyorogsz?
- Hjajj, tényleg jó lenne, ha kiötölnénk valamit, mert rohan az idő.
- Höhh, nincs is lába!
- De vasfoga van!
- Majd akkor előszedjük a mágnest! Bezavarjuk, mint a vasorrú bábát a mágneses mezőbe!
-Vagy szerzünk egy időnyerőt!
- Az idő pénz!
- Akkor majd végén ő fizet.
- Mivel? Vatikáni valutával?
- Mert az milyen?
- Hát az olyan, hogy „ az Isten fizesse meg!”
- Öregem, ha így folytatjuk, meg lesz az ok, ugyanis menten bepisilek a röhögéstől.
- Meg van! Újfent beszorult a Arlett a mosdóba.
- Jajj, ne! Belegondolni is szörnyű! Emlékszel, mikor belezuhant az indacus toxicus ágyásába?
- Lehet azt elfelejteni? Szerintem a tanárnő még életében nem pofozott annyit virágot!
- Ez mind roppantul vicces, de, ha lehet, most az ÉN problémámon agyaljunk inkább.
- Nincs ötletem. Nézd, túl fogod élni!
- Nem! Nem fogom! Lehetetlen!
- Dehogynem. Ha akarod, veled megyünk.
- Így is együtt vagyunk, ne beszélj marhaságokat!
- És ha eltolok valamit? Mivel magyarázom ki? Pláne, ha mindent elrontok!
- Nyugi, sikerülni fog! Másokkal is megtörtént már és túlélték!
- Így vagy úgy…
- Csak pár kelésük lett. Vagy sóbálványok lettek. Szerelmi bájitalt ittak aztán begőzöltek vagy...
- Hülyének fog tartani!
- Na és? Így szép az élet!  Nem mintha ő normális volna!
- Ne cidrizz már, normális vagy, a hangok is megmondták!
- De akkor semmi marhulás!
- Oké, oké. Legfeljebb nem lesz poén tárgya a levesben úszkáló félholt légy.
-Nem tehetünk panaszt érte a manóknak a konyhában!
- Baaah!!! Csak nem lesz olyan katasztrofális. – sóhajtok. Ennyire még sosem izgultam. Összeszedem minden bátorságom, ami tüstént az inamba száll, majd azzal a lendülettel faképnél hagyom a tükröt, amivel eleddig diskuráltam. Nincs mentség, el kell menni, nem lehet kibúvót keresni. Végtére is… az embernek csak egyszer van igazán első randija Sirius Blackkel.!