Mivel a pultozás mellett döntöttél az utóbbi időben, így már az is az igazi munkádnak minősül. Csak szólok.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: XMEN. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: XMEN. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. november 28., szombat
Challenge 28. A character doing your real job
Kinyitottam a kocsmát. Clary rám bízta a helyet, hiszen a nyári szünetben nem sok fizetést kaptunk az iskolától, így kellett a pénz. Oké, hogy Wade elég jól keresett a zsoldos pénzéből, de mivel embereket kelljen érte ölnie, nem szívesen fogadtam el tőle egy pennyt se. Így beugrottam heti három napot a Valhallába.
Már a reggeli kávésokon túl, épp mosogattam a poharakat, csészéket és bögréket. A melegvíz még nem működött az átmeneti zárás miatt, ami Magnetonak volt köszönhető, ugyanis megpróbálta a kormány ellehetetleníteni a mutánsokat. Szóval lefagyott kezekkel öblítettem a dolgokat.
Már a telefonom bújva olvastam egy regényt, amiben a főhősnő drogfüggővé vált, hiszen megölte a testvérét és senki más, csak is szerelme állt mellette. a főhős nagyon hasonlított a Supernatural-es Sam Winchesterre. Azt kívántam bárcsak valódi lenne a pasi!
-Jó reggelt! - rongyolt be Clary, feszülős farmerjában, tornacipőben és igen nyúzottan. - Adj egy kávét.
-Hogy iszod? - vontam fel a szemöldököm. Pontosan tudtam, de jó pultos révén kénytelen voltam megkérdezni. - Tejet, tejszínt, habot?
-Nem kell semmi, csak add már. -nyafogott és a hajába túrt.
-Alátétet? - vontam fel a szemöldököm.
-Persze, mindenképp. - szólt szarkasztikusan és elé tettem a kávét.
Belekortyolt, aztán rágyújtott és megeredt a nyelve.
-Remélem nem baj, hogy három napot adtam egy huzamban. Rám fér a pihenés.
-Látom, olyan vagy, mint a mosottszar.
-Igen, mert... - pirult el egészen a hajtöveiig. - Szabadságon vagyunk és ilyenkor Logannel nem lehet bírni. Egész nap olyan, mint egy vadállat. - nevetett fel. - Két percem nincs pihenni.
-Fúj, nem akarom hallani. - nevettem fel.
-Ki kellett szabaduljak, de van egy olyan érzésem, hogy öt perc múlva jön utánam. - vont vállat.
-Majd itt fogom 1-2 sörrel. - vigyorodtam el.
-Remek ötlet! Adj nekem is egyet! - csapott a pultra, mint valami törzsvendég és szem forgatva elé tettem az üveget.
Nyílt az ajtó, amin Scott lépett be. Clary arcán döbbenet suhant át, aztán előjött az aggódós énje. Tudtuk, ha Logan tényleg megjelenik, nem fogja szívesen látni.
-Kérhetnék egy kólát? - nézett ránk szemüvege mögül a lézerszemű.
-Persze. - tettem elé és kifizette.
-Mi a helyzet lányok? - mosolygott kedvesen. - Hogy telik a szünet?
-Én dolgozom, Claryt pedig dolgoztatják. - nevettem fel a saját viccemen, de újból nyílt az ajtó és az emlegetett vadállat rontott be rajta. Arca ki volt simulva, szemei csillogtak a boldogságtól és félelmetes, már-már vadászó léptekkel állt meg barátnőm mellett. Valamit a fülébe súgott, amitől áldottam az eget, hogy nem hallottam. Elétettem egy sört és vigyorogva közöltem vele:
-Inkább igyál.
-Kösz Ness. - kortyolt a hűs italba.
-Korán reggel sörözöl? -szólt oda Scott. Logan lassú mozdulatokkal fordult felé és felvonta a szemöldökét.
-Te is itt vagy?
-Szabad ország. - vigyorgott Scott köcsögül, mire érezni lehetett a feszültséget köztük.
-Elég volt fiúk. - oldotta meg Clary a helyzetet.
-Na, hagy verekedjenek. Olyan unalmas a mai nap, hiszen a hercegnőm nincs otthon és nem engem kényesztet! - állt meg kettőjük között Wade.
-Fogd be. - fulladtam meg majdnem. Olyan jól nézett ki, így gyorsan hátat fordítottam neki és töltöttem még a poharamba.
-Ugyanmár! Rég be kellett volna tenni ezt a kettőt egy ketrecbe és megvárni ki marad életben! - tapsikolt Wade.
-Nem igazságos, mert Logan szinte halhatatlan. - morogta Scott.
-Igen, tudom! - vigyorgott a képébe Deadpool és összepacsizott Logannel. Nem sok mindenben értettek egyet, de mind a ketten ki nem állhatták a srácot.
Nagy levegőt vettem és kértem Clarytől egy cigit. Sosem dohányzom, de tudtam, ha ez így megy tovább, a végén rászokok. Nehéz nyárnak nézek elébe!
Challenge 25. Pre-relationship
Clary nyomására kiöltöztem és kimozdultam a szobámból egy estére. Megígértem neki, hogy nem leszek többet "savanyú öregasszony", "antiszociális idióta" és ehhez hasonló jelzőkkel illetett egyén. Mióta az iskolában tanítok, nem igazán jutott időm semmire. Randizásra pedig végképp. Ért már elég csalódás, hiszen még Oroszországban éltem az iskola elvégzése után, szerettem volna megnézni mi a helyzet a családommal.
Semmi nem változott. Apám még mindig egy hírhedt maffia vezér volt, a Bratva fejese, anyám tűrte, az öcsém pedig megvetett, amiért mutálódtak a génjeim. Pedig, mikor kicsi volt, én álltam mellette, eltörte a karját, én gyógyítottam meg és minden sebet a térdén, ha elesett biciklivel. Hazamentem, reménykedve egy szebb életben, de rá kellett jöjjek, Oroszországban soha nem változik semmi. Amíg tart a kommunizmus, marad a diktatúra. A legrosszabb, hogy az emberek azt hiszik, így jó nekik. Nem akarnak változtatni, nem látnak a szemüktől.
Otthon volt egy pasim, igen jól hallottátok. Pasim, nekem. Minden szuper volt, addig, míg ki nem derült, hogy a Hydra tagja. Oliver egyszerűen lenyűgöző volt, aztán egy este túl durván ragaszkodott a családi vacsorához, akkor derült ki, hogy egy ügynök, aki mutánsokat gyűjt a Hydrának, miközben lenyúlta és beépült a Bratva-ba. Azóta vadászik rám a saját apám.
De vissza a jelenhez... Magamra kaptam a fekete-fehér, tüllökkel díszített vadiúj ruhámat, amit Clarytől kaptam ajándékba. Már csak egy tornacipő és kész is voltam. Tetszett a sportos, de mégis csinos öltözék.
Nagy levegőt véve léptem be a füstös kocsmába. A pultnál rögtön kiszúrtam Logan-t, aki a kollégám volt. Minden szabadidejét itt töltötte, pedig barátnőm megesküdött rá, hogy nincs köztük semmi komoly. Ismeretlenekkel körülvéve lévén, mellé ültem és kértem Clarytől egy vodkanarancsot.
-Köszi, hogy eljöttél. - vigyorgott és elém tette az italt. - A cég ajándéka.
-Én miért nem ihatok ingyen? - mordult a Wolverine, de arcáról nem lehetett dühöt leolvasni.
-Te ingyen laksz nálam, szóval pofa be. - vette el előle Clary az üres korsót.
-Furcsa vagy kosztüm nélkül. - vonta össze Logan a szemöldökét és úgy méregetett.
-Te meg ugyanolyan vagy, mint mindig. - emeltem poharam és egy kortyra kiürítettem. A mellettem ülő csak felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit.
Még pár ital lecsúszott, mikor már az évzárást beszéltük, de megjelent Ő.
Megállt mellettem a pultnál, rendelt egy sört és mintha ezer éves ismerősök lennénk, úgy karolta át a vállam, miközben Loganhez beszélt.
-Szevasz farkas! Miújság a fiúbandával? Kidobtak? - biggyesztette le a száját. A száját, amit egyedül látni engedett. A fejébe volt húzva a kapucnija. A félhomályban nagyon nehéz volt kivenni bármit.
-Wilson, tűnj innen, ha nem akarsz balhét. - mordult a töritanár és rágyújtott egy cigire.
-Ugyan már! Arra gondoltam ma kicsit tovább maradok. Igen csinos kis jószágok vannak erre felé! - simogatta meg a hajam, mintha egy kutya lennék. - Mondjuk a pultosunkat senki nem űbereli... - vigyorgott, mire kivillantak a fogai. Nem kellett több, szinte láthatatlan mozdulattal egyik pillanatban előttem álltak, a következőben az új faszi a saját testsúlyát tartotta nyakánál fogva, Logan markában.
-Ne húzz fel, mert nem jársz jól Wade. - morogta neki.
-Jajj, de félek! - színészkedett átlátszóan.
-Fiúk, elég! - állt melléjük Clary egy ronggyal a kezében. - Engedd el Logan. - fogta meg a karját, mire leeresztette az idegent. -Köszönöm.
-Kimegyek hátra, elszívok egy cigit. - mormogta az orra alatt.
-Kikísérlek. - Csatlakozott hozzá barátnőm. Logant ismerve a fél hátsókert darabokban lesz fél óra múlva.
Beleittam az italomba és csak figyeltem a furcsábbnál furcsább alakokat. Egy biztos, nem volt egy egyszerű kocsma. Tele mutánsokkal és kitaszítottakkal.
-Kér még egyet a hölgy? - ült mellém a kapucnis fószer.
-Nem okoztál mára elég bajt? - emeltem rá a tekintetem a szemüvegem mögül.
-Ez éltet kislány. - vigyorgott, amiről fel kellett tegyem a kérdést.
-Miért nem veszed le a kapucnit? - vontam fel a szemöldököm.
-Mert nem akarlak elijeszteni. - nevetett fel savanyúan, de őszintén. Felcsillant a szemem. Vajon olyan lehet, a mutációja, mint Hanknek? Kék szőr? Vagy Mystique-nek? Kék bőr, pikkelyekkel? Esetleg tetoválások?
-Hidd el, már mindent láttam. - nevettem el magam. - Itt tanítok a Xavier suliban.
-Ilyet még nem... de felkérnélek egy táncra. - bökött a zenegép felé.
Annyit beszélgettünk, hogy észre sem vettük mindenki hazaszivárgott. Nagyjából hajnali három óra lehetett, mikor Clary odaállt mellém és lefejtette a kezemet Wade-ről.
-Figyelj, adok egy kis időt nektek. De csak abban az esetben, ha bezárod a helyet utána. - nyomta kezembe a kulcsot a megkérdezésem nélkül. - Holnap dobd majd be olyan kilenc óra körül. - kacsintott és lehunyva a szemét megállított mindent. Először engem keltett fel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá, kicsit már ittasan.
-Nincs mit, de vigyázz vele. Elég furcsa egy alak... - biccentett Wade felé. - Nem sok időt tudok nektek adni - sétált Logan mellé és egy arcsimogatással őt is felébresztette. - szóval élvezzétek ki.
-Mehetünk? - szúrta oda a férfi.
-Egy pillanat. - Clary megfogta Wade karját, mire ő is magához tért. - Jó szórakozást!
A megállított idő kellős közepén ácsorogtunk. a zenegép már nem szólt, hiszen megakadt a lemez ott, abban a másodpercben, ahol megállt az idő, így némaságba burkolódzva táncoltunk ide-oda.
-Szimpi vagy szexi tanárnéni. - közölte Wade. Nem igazán tudtam mit válaszolni, de belül ujjongtam örömömben.
-Mielőtt ilyen szavakat használsz, szeretném látni, hogy ki van a csuklya alatt. - fontam karba a kezem. Kicsit megremegett, de egy nagy sóhaj után lehajtotta a kapucnit.
Nem értettem a félelmét. Először egy nagy sóhaj hagyta el a számat, mire vissza akarta húzni, de megállítottam.
-Nincs semmi baj. - simítottam végig az arcán. Abban a pillanatban kisimult a bőre.
-Mi a jó isten fasza??? - lépett hátra egyet.
-Azt hiszem... -nyeltem nagyot. - Tudok neked segíteni.
Ahogy kiejtettem a számon, a zenegép ismét üvöltve játszani kezdte a félbemaradt dalt.
-Mennünk kell. - közöltem és bezártam a helyet.
Challenge 24. A challenge given to you by someone else
Akcentus
Kinn ültem az iskola udvaron és néztem, ahogy a diákok szétszórva beszélgetnek, tanulnak és gyakorolnak. Kitty és Bobby épp jégből csináltak átmeneti korcsolyapályát a kisebbeknek. Imádtam ezt a helyet, hiszen Xavier mindenkivel kedves volt, így egy családnak számítottunk.
-Hey gyönyörűség. -huppant le mellém Wade. Szinte már furcsa volt az egyenruhája nélkül látni, csak civilben. Szó nélkül a vállára hajtottam a fejem és hallgattam, ahogy egy Wham! számot dúdol. Ez volt a mániája.
-Borzasztó ez a dal моя любовь (moya lyubov' = szerelmem) !
-Imádod детка (detka = baby)! -ölelt át én pedig felkaptam a fejem.
-Ez oroszul volt! -vigyorodtam el. Éreztem, hogy hatalmas megtiszteltetés, hogy az anyanyelvemen becézget.
-да (da= igen). - kacsintott.
-Szeretlek Wade Wilson. - puszilgattam az arcát.
-Nyugi, mert a végén kitiltanak innen. Így is egy hajszálon múlik, hogy maradhatok. Kihúztam a gyufát Logannél az este és Mr. Clean nem biztos, hogy marasztal...- biggyesztette le a száját. - Pedig azt hittem olyanok vagyunk, mint a братвa (bratva = testvériség).
Egy pillanat alatt befogtam a száját. Megnyalta a tenyeremet, de akkor sem engedtem el.
-Nem beszélhetsz ilyeneket! A fejeddel játszol! Ha kiderül, hogy ismersz, megtalálnak és megölnek. Nem tudhatsz ilyen dolgokról! -pánikoltam és megfogta a két vállam.
-Drágám, szerinted, ha kiderül, hogy egy orosz akcentusú mutáns tanítja a gyerekeket, nem fognak utánad nézni? Ha ez megtörténik, én is képbe kerülök. Tudod mi a szerencse? - vigyorodott el, amitől előre tudtam, hogy félnem kell. - я покойник! (ya pokoynik = már halott ember vagyok)
Challenge 23. Under the age of 18/in their youth
Az iskolába érve a tanáriba vonultam. Töltöttem egy kávét magamnak és átolvastam az aznapi anyagot. Nyelvtanár voltam, de a mutáns gyerekeket annyira nem kötötte le se az orosz, sem pedig az olasz nyelv szépsége. Bezzeg az én időmben...
18 évvel korábban:
Izgatottam léptem át az intézet küszöbét. Charles igazgató nagyon kedves volt, mikor eljött értem és felajánlotta, hogy a szárnyai alá vesz. Az éveim alatt kaptam hideget, meleget, hiszen nem volt szokványos, hogy valaki gyógyítani tud egy érintéssel. Már pici koromban furcsa volt. Sosem kellett orvoshoz járnom, mert esetleg, ha felborultam a gyönyörűséges biciklimmel, a sérülés felé helyeztem a tenyerem és meggyógyult. Komolyabb sérüléseknél több időt vett igénybe és fárasztó volt.
-Jó reggelt! - köszöntött Hank, a Bestia. gyönyörű kék szőre elvarázsolta az embert, kicsit félt is tőle. Mégis nála kedvesebb emberrel még nem találkoztam. A tanár úr kémiára okított minket nebulókat és élvezte a kísérleteket, amiket a társaimmal csináltunk.
-Önnek is tanár úr! - köszöntöttem illedelmesen.
-Nem történelmen kellene ülnöd? - nézett rám szemüvege mögül.
-Kicsit késtem, hétvégén a szüleimnél voltam és ... - kezdtem magyarázkodásba, de Clary megmentette a helyzetet. Ő volt a legjobb barátnőm, mióta csak megérkeztem. Nagyszájú volt, okos és hihetetlen lehengerlő stílusú.
-Az én hibám tanár úr. Megkértem Nestát, hogy segítsen felkészülni a történelem dolgozatra és elhúztam az időt. - karolta át a vállam. Hank csak mindentudó pillantást vetett felénk és utunkra engedett.
-Köszi. - sóhajtottam fel már az osztály ajtóban. Egy kacsintással jelezte, hogy nincs mit és beléptünk a terembe.
-Bocsánat tanár úr. - köszörültem meg a torkom és farkasszemet néztem Logan-nel.
-Hölgyeim, nem érdekelnek a kifogások. Foglaljanak helyet és figyelmeztetem magukat, a legközelebbi késésnél a folyosón maradnak. - némán ültünk a helyünkre. - Clarissa, a dolgozatod.
-De tanár úr, az idő.... - próbálta meg a barátnőm.
-Az időt a késés végett kevesebb. Állj neki. - tette elé az 1800-as évek háborúinak anyagát.
Most pedig itt állok. A késős diákból tanár lett. Az ellenszenves okostojás Logan párja. És már én szidom a tanulókat, ha késnek.
-Ness, becsengettek. - hallottam meg mögüllem az ismerős hangot. Megfordultam örömömben és a nyakába ugrottam.
-Wade! Miért vagy beöltözve? - néztem meg a piros-fekete feszülős cuccot.
-Be kell segítsek a lézerszem barátunknak. Ne is foglalkozz vele. - bólintottam és feljebb toltam a maszkot, egészen a szájáig.
-Vigyázz magadra. - elkapta a derekam és hanyatt döntve lábremegtetős csókot kaptam tőle.
-Moderáld magad Wilson. - jött be Logan a naplóért. - Nesta, óránk van. - szúrta még oda és egy pacsit adott az állandó cívódása tárgyának.
-Csak gyógyítom a szívem. - vigyorgott még mindig orra alá tolt maszkban.
Erről nem hazudott. Miután megismerkedtünk - ami szintén egy vicces történet, de majd legközelebb - kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes eltüntetni a hegeit, amit Ajaxék okoztak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
