Hangos csörömpölésre kaptam fel a fejem. Azonnal felültem az ágyban és magamra kapva Sam egyik pulcsiját, beleugrottam a baglyos mamuszomba. A hosszú folyosó csúszós padlóján rohanva kerestem a zaj forrását. Többször majdnem kitörtem a nyakam, de nem érdekelt. Épp akkor értem oda, mikor Sam megbotlott a küszöbben.
-Mi a szent szart műveltek? – meredtem mérgesen a Winchester tesókra.
-Sammy csetlik, botlik. Kiöntötte a kaját. Nekem lejárt a hekkelt kártyám, szóval semmit nem tudtam hozni a boltból. Ja! Nem mellesleg megbüntettek, mert rossz helyen parkoltam. – vonta meg Dean a vállát és leült az asztalhoz.
-Peches nap. – jött be Gina egy kosárnyi ruhával és ledobta a földre, amikor meglátta Deant. – Fel van dagadva az arcod. – fogta két keze közé.
-Nehogy van! –hessegette el Dean.
-De igen. – túrt Sam a hajába, mire belegabalyodtak az ujjai. – Mi a … ?
-Mi folyik itt? – Néztem a társaságra. – Ezek a dolgok közül, soha semmi nem fordul elő velünk.
Mielőtt befejezhettem volna a megállapításom, Sam tüsszögni kezdett.
-Beteg leszel? –nézett rá Dean meglepődve, majd az arcához kapott.
-Lehet. – tüsszentett megerősítésként megint az öccse.
-Valami itt nem stimmel. – pattantam volna fel az asztalra, ülőalkalmatosság gyanánt használva, de lecsúsztam róla.
-Elég boszi átok szaga van. – közölte Gina, miközben Deant figyelte aggodalmas tekintettel.
-Azt mondod elátkoztak? – nevettem fel. Mennyire lehet szerencsétlen az a boszorkány, akit másik boszorkány átka szívat halálra?
-Ne nevettessetek. Ez csak egy rossz nap. – fordult ki Sam és visszament a konyhába. Megvontam a vállam és utána mentem segíteni takarítani.
-Ez nem normális dolog! – háborodott fel Dean, miközben már úton voltunk Garth felé. Gina bekötött kézzel ült mellettem a hátsóülésen. Még indulás előtt, bepakolás közben fordítva fogta meg az egyik kést a táska mélyén és elvágta magát. Ez sem fordult még elő, soha. Nálunk a hálóban leszakadt két polc, amin Sam ingei voltak, majdnem agyonütöttek. Sam egyre rosszabbul nézett ki, míg Dean szenvedett a fogával.
-Még egyszer mondom, nincs semmi gond… - kezdte Sam a reális magyarázatot, mikor puffogó hangot kiadva, megállt alattunk az Impala.
-Ne, ne, ne! Baby! Baby, ne csináld ezt! – könyörgött az autónak Dean, de hiába.
Megfagyva érkeztünk el Garth házához, ahol ő és a felesége nyitottak ajtót. Gina azonnal benntermett és lefoglalta az ikreket, míg Sammel megitattak valami löttyöt. Nem tűnt bizalomgerjesztőnek, főleg miután kétrét görnyedve vergődött fél órán keresztül. De legalább használt a takony ellen. Dean viszont egy zacskó vattával a szájában tért vissza. Nem mertem semmihez hozzáérni, hátha eltörök, felborítok vagy teljesen tönkreteszek valamit.
-Mi folyik itt? Kit bőszítettek fel ennyire? – tette Garth csípőre a kezét.
Összenéztünk, mire Sam és Én egyszerre közöltük a csúnya valóságot.
-Istent.
-Azt mondod isten elátkozott minket? – kérdezte Dean teli szájjal.
-Nem, normálisak lettetek.
Nem tetszett nekem ez a normális dolog. Hogy lehet egy boszi bármilyen formában normális? Mikor volt körülöttünk bármi normális? Elvenni a szerencséket, elég szemét dolog volt, hiszen most volt rá a legnagyobb szükségünk. Még Istentől is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése