– Tudod, hogy nekem nem kell hazudnod! – meredt rám Remus azzal a meleg jóindulattal telt tekintettel, amivel minden alkalommal a vesémbe látott.
– Nem hazudok! – vágtam rá hevesen és meglóbáltam előtte bepólyált kezemet. Pontosan ezzel a mozdulattal árulétam el magam, de sietve hozzátettem, mintegy mentve a menthetetlent – Még mindig fáj.
– Persze. – mosolyodott el Lupin és alig láthatóan megrázta a fejét.
– Remus, tudod, hogy tegnap leestem a seprűről az edzésen! – fakadtam ki. Ő felemelt kézzel védekezően meredt rám.
– Tudom – bólintott – Csak abban nem vagyok biztos, nem direkt estél–e le a seprűről, hogy ma az SVK–n ne tűnjön fel, hogy egy éjfekete kutya teteme a mumusod – finoman az éjjeliszekrényemre könyökölt és félmosollyal mustrált engem,
– Biztos tudja már. – hanyatlottam vissza a párnára hangos sóhajjal. – Ha nem is látta, James vagy Peter biztosan elmondták neki. – Remus megrázta a fejét.
– Túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy kicsalogassanak a festmény vizéből egy sellőt. Csak én láttam és Arlett. Meg az osztály többi része, de nekik nem hiszem, hogy bármit is mondott volna egy halott kutya..
– Hol van itt halott kutya? – lépett be a gyengélkedőbe Sirius és futólépésben az ágyamhoz sietett és óvatos csókkal üdvözölt. – Hogy van a karod? –vizslatta a látszólag sérült testrészt.
– Jobban – bólintottam. – Este már a saját ágyamban aludhatok.
– Milyen halott kutyáról beszéltetek? –tette fel a kérdést újra Sirius. Én sanda oldalpillantást vetettem Remusra, de ezen felül biztos lehettem abban, hogy ahogy eddig sem tette, most sem fog elárulni.
– Semmi, csak olvastam valamelyik könyvben egy kutyáról – legyintett a fiú, mire Sirius a homlokára csapott.
– Apropó könyv.. Arlett két órája kért meg, hogy szóljak neked, hogy a könyvtárban vár, hogy megmentsd Jamestől. – elfintorodott. Remus megrázta a fejét és aprót sóhajtott, majd ’ezt legalább rád foghatom, mikor Arlett lecsesz’ pillantással válaszolt.
– Te vagy a bombabiztos alibim – bökött felém – Te meg a hibás. – itt Sirius felé intett aztán gyors tempóban elhagyta a gyengélkedőt. Sirius megcsókolt, ezúttal hosszan, szenvedélyesen. Én pedig közben arra gondoltam, hogyne félteném, ha még ennyit is képtelen felidézni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése