SuperDaddy

    -Nagyon sajnálom Bia, de ez most nem fog menni.-Raven hangja szomorúan csengett és tudtam, hogy tényleg komolyan röstelli a dolgot. Mindig betartja az ígéreteit. De ha akad egy gixer, néha ő is kénytelen kihátrálni az adott szó joga alól.-Ne haragudj.
-Ugyan már!-legyintettem, mintha ő is látná, majd megráztam a fejem.-Nem tehetsz róla, hogy Tate beteg lett.
-De így ti..-kezdte volna, de halk erőtlen köhögés szakította félbe a  mondatát.
-Majd megoldjuk. Menj csak!-köszöntem el.-Boldog Halloweent!-barátnőm egy szó nélkül bontotta a vonalat. Nyilván az ágynak esett gyermekéhez rohant, amit maximálisan megértek. Mi is jó néhány éjszakát virrasztottunk át, mikor Chris vagy Zeppelin bekapott valami alattomos vírust.
-Mi történt?-lépett be a szobába Thor, kezében két tök formájú kosárkával, amit letett a dohányzóasztalra.
-A randi lefújva.-keltem fel a kanapéról elhúzva a számat.-Tate beteg lett, így Raven és Steve nem tudja elvinni a kicsiket édességet gyűjteni.-a férfi szája félmosolyra húzódott, majd kitárta karját és ölelésébe vont. Ez úgy hiányzott már. Ötödik éve, hogy megszülettek az ikrek és alig töltünk kettesben minőségi időt. Ravenék ezért vállalták be a Halloween rémálmot, csakhogy végre legyen egy kis időnk egymásra.
-Remélem hamar meggyógyul a kis srác.Szinte hiányzik, hogy nem lóg ő is itt mostanában egész nap.-nevette el magát.-Addig viszont most jön egy nehezebb feladat.-csöppet elhúzódott tőlem, csakhogy láthassam azt a sokatmondó vigyort az arcán. Épp azt akartam mondani, hogy el kell mondjuk a gyerekeknek azt, hogy idén elmarad a szokásos körút, hisz hogy venné ki magát, ha a szülők nem öltöznek be együtt velük, de abban a pillanatban a két villámgyors szőkeség félkész jelmezekben, egy köpenyt lobogtatva robogtak be  nappaliba.
-MIKOR INDULUNK?MIKOR INDULUNK?-skandálták kórusban, mi pedig egyik percben nevettünk, a következőben pedig, mikor letérdeltem a padlóra, hogy megigazítsam az elfordult nadrágot Zeppelin lábán, már rettegtünk az elkövetkezendő hisztihurrikántól.
-Még csak nem is vagytok készen!-ráztam meg a fejem.-Hol a cipőtök? És a zokni? Megmondtam, hogy zokni nélkül ne mászkáljatok a lakásban!-fenyítettem meg a két apróságot, akik szemlesütve maradtak csendben egy rövid ideig. Thor pedig kapva kapott az alkalmon.
-Bizony anyátoknak igaza van!-guggolt le mellém, s még így is magasabb volt mindhármunknál.-Tate nem hallgatott az intelemre, most pedig csúnyán megbetegedett és így Steve bácsiék nem tudnak titeket elvinni a..
-tate beteg?-hüledezett Chris értetlen, szomorú tekintettel.-De akkor ki fogja  felvenni a Superman köpenyt, amit a jelmezéhez csináltunk?-kölyökkutya tekintettel meredt ránk, Zepp pedig csak csendben követte a példáját. Nekem meg nem volt szívem, hozzátenni, hogy azt  köpenyt bizony én csináltam, míg ők elmentek fagyizni az apjukkal.
-Idén senki srácok. Sajnálom.-bólintott Thor, s a kezemet megszorítva igyekezett felkészíteni a sírórohamra, de amit vártunk, elmaradt. Helyette csak összetört tekintetek és az egymás után kedvtelenül masírozó ikrek maradtak, míg mi feltápászkodtunk a földről. Ahogy a gyerekek, tőlük szokatlan módon némán kisétáltak a szobából Chris elejtette a piros kék köpenyt, s mintha ezt észre sem vette volna, tovább kullogott.-Furcsa őket így látni.-Thor lehajolt a ruhadarabért, s s kisimítva méregette a hétévesre tervezett köpenyt.-Szép darab.
-Olyan szomorúak.-sóhajtottam lebiggyesztett ajkakkal.
-Mintha most mondtuk volna meg nekik, hogy a Mikulás vagy a Húsvéti nyúl csak mese.-a mellettem álló keserűen elnevette magát, majd habozott egy pillanatot.-Nem nem én ezt nem nézem tovább!-gyors puszit nyomott az arcomra s egy bocsánatkérő pillantást küldött felém.-Majd legközelebb bepótoljuk a romantikus estét jó?-választ sem várva szaladt a fiúk után hangosan kiabálva azt, hogy készüljenek, mert nemsokára akció lesz.
A következő percben heves visítozás és „Csokit vagy csalunk!” felkiáltások zaja töltötte meg a lakást és én csak néztem a három hősömet, akik felsorakoztak elém.
-Megmondtam, hogy vegyetek fel zoknit!-csóváltam a fejem a két csöppségre nézve, akik meg sem moccanva lesték apjuk minden mozdulatát.-Rólad meg hová tűnt a póló?-nevettem el magam, miközben végig simítottam Thor csupasz mellkasán.
-Anélkül jobban áll a köpeny!-igazította meg a rá meglehetősen kicsiny jelmezrészletet mosolyogva. Aztán megcsókolt.-Nem maradunk sokáig!-bólintott és a kijárat felé indult. 

  Én csak álltam ott az ajtófélfának támaszkodva és azt gondoltam, szomorúnak kéne lennem, hisz lecsúsztam még egy alkalomról, hogy kettesben legyünk. De ahogy végignéztem Amerika kapitányán, a Pókemberen és az én túlméretezett Supermanemen, rájöttem, hogy nem is lehetnék ennél boldogabb, hisz nekem van a legszuperebb családom az egész univerzumban.