2021. január 22., péntek

13. The Marauders

AU!

Csak pörgettem és pörgettem az internetet, mikor elkezdtek folyni a könnyeim. Kissé fáradt voltam már, égtek a szemgolyóim, de nem voltam képes lefeküdni aludni. Fanfiction-ök hada, fanartok, csodás rajzok, versek, meme-k és egyéb elképzelhetetlen alkotások tömkelegén rágtam már át magam a tumblr-nek nevezett platformon. 
Volt ott minden amit az emberek nem szégyelltek... szóval tényleg MINDEN. Napok óta alig aludtam pár órát, mert muszáj volt kiderítenem és minden lehetséges dolognak utána néztem Vele kapcsolatban. 

Napokkal ezelőtt történt, hogy munka után hazaérve bekapcsoltam a TV-t és éppen egy Harry Potter rész ment, a harmadik, amiben ott volt Remus Lupin. Egy vérfarkas, aki tanárnak áll. Egy volt Tekergő. Egy embert, aki megragadta a tekintetem és azóta képtelen vagyok másra koncentrálni. A történet lebilincselt, de valamiért máshogy emlékeztem a történésekre.... 

Dühös voltam, szomorú és aggódtam. Nem tudom honnan kerültek elő ezek az érzések, de minél többet láttam az arcát, annál inkább kapott el valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzés. Hiány és még valami... 

~-~o~-~ 

-Tényleg nincs gyógymód? - kérdezte tőle szokatlan komolysággal Sirius a gyógyítót. 
-Amíg nem jövünk rá mi okozhatja, addig sajnálattal kell közölnöm, hogy ez az állapot fenn fog maradni. - válaszolta a nő. 
-Tenniük kell valamit! - kelt ki magából Alina és már-már toporzékolva követelte vissza barátnőjét. 
-Mindent megteszünk Miss Winchester, de ha ő nem akar kiszakadni ebből az állapotból, nem sok esélyt látunk a javulásra.
-Azt akarja mondani, hogy az egész életét így fogja leélni? Egy varázstalan, mugli világban, amit saját magának teremtett és a barátai csak kitalált mesefigurák lesznek?? - dörrent fel James hangja. 
-Azt mondja Nekem, hogy nem mehetek a közelébe, mert összezavarnám és ez végzetes lehet? - suttogta maga elé Remus, ahogy az elválasztó üvegen keresztül figyelte szerelmét, miközben az véreres szemekkel a telefonját bűvöli. 
-Én nagyon sajnálom. - közölte a nő és elvonult magunkra hagyva a gondolatainkkal.

-Feladjuk? - sírta el magát Alina.
-Soha. - ölelte át Sirius.
-Ennyi maradt a Tekergőkből? - horkantott fel James. 
-Ennyi maradt az életemből? - dörzsölte meg Remus a szemeit és a zsebébe süllyesztette karikagyűrűvel ellátott kezét. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése