Potions

 

Amolyan, 'miért is ne' katyvasz AU!

 

–        Mintha évezredek teltek volna el azóta, hogy elindultunk a Privet Drive–ról. – motyogta halkan Fred, mikor mögém lépett és átkarolt. Máskor oly jellegzetes illata helyett, most vér és veríték elegye kúszott az orromba.

–        Hogy van George? – kérdeztem inkább, s próbáltam csillapítani az elmém peremén cikázó kérdéseket, melyeket senki sem mert hangosan feltenni, mert a válasz, melynek gondolatára kényszerítettek, önmagában rémisztőbb volt, mint a tehetetlen várakozás, amire a hiányuk kárhoztatott. Miért nem érkeztek meg a többiek? Hol van még négy páros? Miért nem érkeztek még meg?

–        Túléli – válaszolt tőle szokatlan keserűséggel a hangjában. – Ha már a szar füles poénokkal elő tud hozakodni, semmi baja sem lesz. – ölelése szorosabbá vált, mintha ezzel önmagát s engem egyidejűleg próbálna meggyőzni erről.

–        Csak hiányzik majd a .. – mondatomat az Odú udvaráról harsanó segélykiáltás szakította félbe. Mire átvágtunk a helyiségen, Harry, Ginny, a Weasley házaspár, Bill és Fleur tódultak be a helyiségbe. A három férfi cipelt egy ájult negyediket. Viktor Krumot.

–        Mi történt? – kérdeztem elhülve, mire sereghajtóként Maya beesett az ajtón. – Hol vannak a ..

–        Rémszem meghalt – motyogta Bill, mire egy pillanatra mindenki megfagyott a mozdulatban. – Láttuk. Mundungus, mikor meglátta Voldemortot, pánikba esett és dehoppanált. Mordon pedig az arcába kapta az átkot. Nem tehettünk semmit. – Fleur könnyáztatta arccal váltogatta figyelmét a vőlegénye és egykori trimágusbajnoktársa felett, akinek sebtiben varázsoltak a konyha közepére egy apróbb fekvőalkalmatosságot, hogy letehessék.

–        Mi is láttuk. – szólt csöndesen az utolsóként érkező, s páran úgy fordultak felé, mintha csak most vennék észre, hogy ott van. A kék pulóver szegélyével megtörölte az arcán éktelenkedő vágásból szivárgó vért. – Miután egy tucat halálfaló Kingsley–t és Hermionét vette üldözőbe, a másik fele Didelous–ra és rám szállt. Csak épp, hogy elértük a védett házat, mikor láttam, hogy Viktorék alól kilőtték a seprűt. Diggle nem engedte, hogy vissza menjek és..

–        ’Ég jóh ’ogy nem engedte! – fakadt ki a lányra Fleur, mintha mindannak ellenére  mégis szemernyit hibáztatná az említettet a történtekért.

–        Épphogy sikerült elkapnunk a testét, mielőtt halálra zúzta volna magát. – bólintott csendesen Bill a test felé, melyhez Molly lépett oda.

–        És mi lett Taraval? – kérdezte mögöttem Fred.

–        Hol van Emelyn és Loraine? Azt mondják, a zsupszkulcs nélkülük jött vissza – tette fel a kérdést Hagrid. A vadőr most tért csak magához Mordon halálának említése óta, s nyilván gyors népszámlálást tartott. – És Diggle? – fordult Mayához.

–        Ő elment a Downing Streetre. – mondta a lány – Azt mondta csatlakozik Kingsleyhez és Charliehoz. De a többiek.. –olyan hirtelen némult el, mintha silentio bűbájt szórtak volna rá és egy hosszú pillanatig úgy tűnt, mintha tudna valamit, amit mi nem. De a beálló csendet a konyha sarkába húzódó Harry törte meg, magára vonva a jelenlévő tekinteteket.

–        Emelyn Barnes–t az imént ölte meg Voldemort. –mondatai visszhangot vertek a szűkös helyiségben. – Most láttam – motyogta a fiú. – Őt is elvitte, ahogy Tarat és Loraine–t.

–        Még mindig belemászhat a fejedbe Harry? – suttogta Hermione elborzadva.

–        Kínozza őket. És talán csak idő kérdése, hogy kiszedje belőlük, hol vagyok. A crutia..

–        Tara inkább választ halált, minthogy elárul barátját! – jelentette ki dacosan Krum, akinek magához térése senkinek nem tűnt fel. Hangja erőtlen volt, s benne keserűség csengett – Másik lányt én nem ismer, Harry, de biztos vagyok benne, Főnix Rend egyik tagja sem árul el kiválasztott!  Mi másért vállal volna veszélyt?

–        Tudom. – motyogta kissé megszeppenve a fiú. S további mondandóját már nem hallottam.  A testemen végiglüktető remegéshullámot még Fred szorosodó ölelése sem tudta csillapítani. Úgy fonta körém karjait, mintha nem lenne holnap, végülis ki tudja lesz–e? A csata, még csak most kezdődött el, s már emberhátrányban vagyunk Tudjukkivel szemben. A Főnix Rendje, sosem fog hátat fordítani Harrynek, ezért is szállt ma az égre kilenc Potter. S a támadás váratlanul ért minket, mi mégis folytatni fogjuk a harcot. Senkinek nem láttam a fejébe, mégis tudtam, mire gondolnak. Én is meghalhattam volna, én is fekhetnék sérülten valamelyik ágyon vagy én is senyvedhetnék a kínzóátok hatása alatt valami ismeretlen helyen, szemben Voldemorttal. De míg itt vagyunk és tartjuk magunkat a tervhez, amit megálmodtunk, csupán az csenghet a fülünkben, mekkora árat fizettünk ma éjjel néhány csepp százfűlé főzetért.