Taco

 

Hanyagul ledobtam az elviteles zacskót a kabin  közepén terpeszkedő asztalra. Egy halom térképen és iránytűn ért földet.  A borostás kalóz rosszalló pillantást vetett rám, de nem szólt. Automatikusan a zacskóért nyúlt, s kivette belőle az ezüst fóliába csomagolt Tacot és csukott szemmel megszagolta azt.

–         Ha más nem is, a Nagyi Taco–ja biztosan hiányozna, ha itt hagynám Storybrook–ot. – sóhajtott nagyot és beleharapott az ételbe.

–         Köszi – böktem oda fintorral az arcomon és összefontam magam előtt a kezemet.

–         Fudod, ho nem ugy ehtettem – szabadkozott teli szájjal. Kampóján megcsillant a kajütablakból beszűrődő fény. Felvontam a szemöldököm és neki támaszkodtam a lépcső tartógerendájának.

–         De jó tudni, hogy ilyen terveid vannak. – gondolkodást színlelve a plafont bámultam. – Itthagyni ezt a gázos kis városkát és egyedül hajózni..

–         Te is velem jönnél nem? – kérdése nem is igazán az volt, aminek hangzott. Inkább volt egy bizonytalan kijelentés.

–         Azt hittem, erre Swant kérnéd inkább.

–         Flo, ne menjünk bele ebbe az egészbe, tudod, hogy mióta a Krokodil fia  csapja neki a szelet.. – kezem egyetlen mozdulatával  csendre intettem.  Igaza volt. Nem akartam ezt a témát mélyebben szántani, ahogy arról sem akartam vitázni, hogy nemrégen még ő akart egy követ fújni azzal a szőke kis..

–         Szóval, HA veled mennék – igyekeztem erősen kihangsúlyozni a feltételes módot, s közben  szép lassan hátat fordítottam neki, hogy felmehessek a fedélzetre, miután válaszol – Mit vinnénk még magunkkal? – elégedett vigyor ült ki szájára, s bőrkabátja ujjával letörölt egy szószfoltot  az álláról, majd belekortyolt a rumba, az asztalon lévő üvegből.

–         Egy egész tonnányit ebből – hanyagul az ételre bökött a kajára a kezében.

–         Azt akár út közben is megcsinálhatjuk. – vontam vállat, mire megrökönyödés ült ki az arcára.

–         Nem viszem magammal a Nagyit – horkant fel, mire követtem a példáját.

–         Ahhoz képest, – kezdtem és sétáltam pár lépcsőfokot – hogy azt mondod, az övé a legjobb, fel sem ismered, hogy nem ő készítette, hanem ez a saját receptem. Csak próbára tettelek– nevettem fel, s hallgattam a siető lépteket magam mögött. Már a kikötőhídra léptem, mikor Hook meglepett kérdése utolért.

–         -Ezt te készítetted? Nem is tudtam, hogy tudsz ilyet. – küldtem felé egy kihívó ’még a feltételezés is sértő, hogy nem nézed ki belőlem’ pillantást, majd mosolyogva búcsút intettem a kapitánynak.

–         HOZNOD KELL MÉG NEKEM! – kiáltott utánam.

–         ÉRDEMELD KI!