– Mit mondtál, mi ennek az egésznek a neve? – fordultam a fiú felé, aki hanyagul a mosdókagylónak dőlt.
Összevont szemöldökkel figyeltem, igyekezve a lehető legkevesebb pillantást vetni a bal kezén pihenő gyűrűre, mely annak a párjára emlékeztetett, amit nem az én ujjamra húzott, hanem Lily Evansére. Az igazat megvallva nem hibáztathattam ezért. Én voltam az, aki hosszú évek után beintett ennek az egész kapcsolatnak nevezett valaminek. Már ha hívhatjuk egyáltalán így ezt a katyvaszt, ami csak úgy megtörtént közöttünk. Teljes titokban, bujkálva, lopott percekből, elhintett ígéretekből, hazugságokból és csókokból állt össze. Pont, mint amilyenekből a tiltott afférok szoktak.
Egy darabig elment a dolog, de vészesen fogyott az az idő, ami garantálhatta a boldogságot. Vagy a biztonságot. Mert egy James Potterrel minden volt, csak biztonságos nem. Főleg, akkor, ha máshová kötelez le a szíved, és máshová a neved.
– A Főnix Rendje.
– Igen, így már emlékszem. –bólintottam és a kijárat felé pillantottam, bár biztos voltam benne, hogy Mirtylle mosdója elég biztonságot nyújt ahhoz, hogy néhány pillanatra magunk legyünk. – Biztos vagy abban, hogy..
– Igen! – a hangját keményen verték vissza a csempék. – Ide akarok tartozni és téged is meg tudnának védeni.. Dumbledore..
– Ezt már megbeszéltük James – megbeszéltük, hogyha nyíltan oldalt váltanék, a Nagyúr maga keresne meg, hogy megöljön engem és mindenkit, aki fontos nekem. James állkapcsa megfeszült. Én a kijárathoz sétáltam, jelezve, hogy mennem kellene. Nem szólt semmit. Kezem már a kilincsen pihent, mikor visszafordultam felé. – Tényleg szereted? – kérdeztem. A szavak már olyan régóta tolultak a nyelvem hegyére, olyan rég szorongatták a mellkasom és gyúrtak gombócot a torkomba, hogy úgy éreztem, ha nem mondom ki őket, nem kapok majd többé levegőt. A fiú arca megrándult, de tekintetébe szokatlan lágyság költözött.
– Ezt már megbeszéltük Nat.. De ugyanezt én is kérdezhetném. – szemüveges tekintete az én ujjamra vándorolt. A gyűrűre, ami minden pillanatban égette a bőrömet. – Megkérdezzem Malfoy? – vonta fel a szemöldökét –Megkérdezzem szereted–e? – tekintetem válaszolt helyettem. És a testem, ami cselekedett. Kimenekült a mosdóból. Pontosan azelőtt, hogy az első könnycsepp legördült volna az arcomról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése