A könyv halkan morgott az ölemben.
A tűz pattogása mellett egy kicsit olyannak hangzott, mintha dorombolás volna. De
mióta csak megvan ez a borzadalom, a klubhelyiség valamennyi állata hanyatt–homlok
menekül annak a közeléből, aki előveszi. Állítólag egyszer megtámadta az egyik
fiú varangyát is. Bár nem tudom mennyi
az igazságalapja ennek.
Az óra halkan ütötte el a tizenegyet.
Rajtam kívül már csak Hermione Granger ült a klubhelyiség egyik kopott
fotelén. Pergamen és kötetpiramisok tornyosultak körülötte most is, mint minden
alkalommal, mikor idelenn vagy a könyvtárban látom. Gyanítom most sem csupán az
az egyetlen magyarázat arra, hogy itt van, hogy hozzám hasonlóan a kviddics edzés
végét várja. Megszállott nőszemély. És egész biztos megint évfolyamelső lesz.
– Szóval holnap reggel hatkor találkozunk a pályán – hallottam meg a vehemens hangot, mikor a portrélyuk feltárult és betódult rajta hat elcsigázott és egy túlbuzgó diák nyakig vizes kviddicstalárban. Oliver kijelentésére a Weasley ikrek hangosan felnyögtek.
– Alig lesz időnk pihenni – húzta el a száját Alicia.
– Alig lesz időnk felkészülni az első találkozóra, ha nem kezdjük el időben a.. – Oliver követte a tekintetével a lányt, aki a hálótermek felé vezető lépcső felé haladt Angelinával és Katievel karöltve, csupán akkor vett észre engem. –Oh szia.. –motyogta és áthajolt a kanapé felett, hogy megcsókoljon. Én eközben egy kézmozdulattal jeleztem az ikreknek, hogy tűnjenek el, ha nem akarnak még egy stratégiai gyorstalpalót az éjszakára. Mikor Oliver ajkai elváltak az enyémtől, George Weasley után néztem, aki sunyi vigyort eresztett meg felém, mielőtt becsapta volna maga mögött az ajtót. A csapatkapitány szemrehányó pillantást vetett rám és nem érdekelvén az, hogy felverheti a már alvó diákokat, nemes egyszerűséggel utánuk kiáltott.
– HOLNAP HATKOR A PÁLYÁN! – Hermione összerezzent ijedtében. A könyv az ölemben pedig hangosabban morgott.
– Jó éjt Oliver! Lydia! – köszönt el a sereghajtó Harry, akihez az említett még intézett néhány mondatot arról, hogy legyen holnap jobb formában.
– Hagyd már őket pihenni egy kicsit! – kértem óvatosan és a könyvet a tartalomjegyzékhez lapoztam.
– Ha folyton pihennek, nem nyerjük meg a kupát. – hátulról átkarolva a vállamat dőlt rá a szófára. Én némán böngésztem néhány másodpercig a betűket, majd felé fordultam.
– Egy szörnyet egész biztosan kifelejtettek belőle. – böktem a sárga lapokra.
– Mi? – meredt rám Oliver értetlenül.
– Nem találom benne a Megszállott csapatkapitányt, akit más néven Oliver Woodnak is neveztek azok a mágusok, akik felfedezték. – Hermione halkan felkuncogott a sarokban és a fiú is megrázkódott mögöttem, mielőtt megpuszilta volna a fejem búbját.
– Javíthatatlan vagy! – mondta, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
– Nicsak ki szólal meg? – nevettem el magam és összecsuktam a Szörnyek szörnyű könyvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése