Hangos dörömbölésre ébredtem. Első dolgom volt, hogy a mellettem, már alig langyos takarón végig simítsak, Remus már nem volt ott. Félig alva járva magamra kaptam a köntösömet és mezítláb indultam ajtót nyitni. Elkéstem, mivel Lina már ott állt a nappali közepén, remegve, halálra vált arccal, vörösre sírt szemekkel.
-Mi történt? - ébredtem fel a pillanat tört része alatt.
A vőlegényem lehajtott fejjel ült a kanapén, egyedül a vállai mozgásából látszott, hogy potyognak a könnyei megállíthatatlanul. Ujjaimmal a haját simogatva igyekeztem nyugtatni.
-Mi a fészkes fene van? - kérdeztem kétségbeesetten.
Barátnőm szája szólásra nyílt, majd becsukódott. Nem jött ki hang a torkán.
-Lina, esküszöm... - kezdtem fenyegetni.
-Lily és James meghaltak. - válaszolt helyette Remus. Megtört volt, sápadt akár egy szellem.
A hír hallatán minden erő elhagyta a lábaimat, én is a kanapén landoltam. Gombóc nőtt a torkomban, de leküzdve megkérdeztem.
-Mi történt?
-Tudjuk ki. - jelentette ki Remus színtelen hangon.
Lina összeszedte magát.
-Egyedül Harry élte túl. - sóhajtott az ujjait tördelve.
-Hol van? - kerestem kezében keresztfiát, de éreztem, hogy a rossz híreknek még nincs vége.
-Mindenki szerint... Sirius, mint az őrzőjük elárulta őket. Tudom, hogy sosem tenné! Ezért nem vállalta végül! - zokogta kiabálva. - Átadta másnak, de a .... a Minisztérium szerint ő tette. Elvitték... Harry pedig nem maradhat nálam, mert a férjem bűnösnek ítéltetett!
-Lina... - fogtam meg a kezét. - Hova vitték Siriust?
-Harryt Petunia fogja felnevelni. - motyogta üveges tekintettel.
-Hol van Sirius? - simítottam végig könnyes arcán. Többet kellett tudjak, mint néhány kósza infó.
-Az Azkabanba vitték. - válaszolt Remus.
-Elveszik a lelkét Arlett! A kicseszett lelkét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése