Szomorú mosollyal az arcomon húztam magam után a hatalmas bőröndöt. Nem akartam hazamenni, mégis ott álltam a 9 és 3/4. vágány bejárata előtt, visszacsöppenve a muglik világába. Feszülten néztem körül, hátha megpillantok egy ismerős arcot, de csalódnom kellett. Sehol senki.
Nagy levegőt véve indultam neki a hazafelé útnak, minden léptemet az eszembe vésve. Vége lett az utolsó előtti évnek a Roxfortban, ami fájdalmasabban érintett, mint valaha bele mertem volna gondolni. Egyetlen egy maradt és vége. Képtelenség!
-Köszönés nélkül távozol? - hallottam meg a kellemes tónusú hangot. Lehunytam a szemem és elengedtem egy mosolyt. Meleg tenyere a derekamra simult, mire megfordultam és egy apró csókot nyomtam pici sebhellyel torzított ajkaira.
-Eltűntél. - suttogtam, aztán körülnézve megláttam a többieket. James táncikált, Sirius Lina kezét szorongatva, másik kézzel a homlokán játszotta a drámai Rómeót, Peter pedig mosolyogva figyelte a párosukat.
-Olyan kis cukik vagytok! - játszotta James a színpadias meghatottságot.
-Fejezzétek be! - pirítottam rájuk nevetve és végig simítottam Remus arcán.
-Belevágunk az utolsó nyárba? - vonogatta Sirius a szemöldökét.
-Lilyt megvárom! - kötötte James az ebet a karóhoz.
-Gondoltuk Ágas! - ütötte össze Remus a két tenyerét.
-Mindenki hazamegy, lepakol és várom a nappalinkban a brigádot, kandallón keresztül. Anyám vár titeket. -váltott James komolyabb hangnemre. Egyetértően bólogattunk.
-Felesleges hazamenned. - kacsintott Remus, így kézen fogva hagytuk el a platformot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése