Lábam lóbálva kémleltem körbe. A megbeszéltek szerint már több, mint fél órája itt kellett volna lennie Remusnak, de nem érkezett meg. Nála pontosabb embert soha nem ismertem, szóval furcsa volt. Mégis lepörgött az agyamban, hogy esetleg megijedt. Eddig mindig barátként találkoztunk, de a mai lenne az első hivatalos randink. Mi van, ha nem akart eljönni és felültetett? Mi van, ha nem is érdeklem? Mi van, ha ő egyszerűen barátként tekint rám, csak nem akart megbántani? Mi van, ha eszébe sem jutott a mai nap…
Minden kérdést feltettem magamnak, amit csak az ember lánya elképzelhet, de hiába volt kinn már sötét, Ő nem érkezett meg. Már épp indulni akartam vissza a többiekhez, mikor egy kéz nehezedett a vállamra. A gyomrom görcsbe rándult, mégis mosolyogva fordultam felé.
Abban a pillanatban elkerekedtek a szemeim és lehervadt a mosolyom. Ugyanis az előttem álló ember, nem Remus volt és kedvesnek sem nevezhető. Sokkal inkább egy szőke, gőgös és beképzelt alak.
-Lucius… - nyeltem nagyot. Évek óta bombázott már az ajánlataival, ott kezdett ki velem és akkor, mikor nem szégyellte.
-Két vajsört kérnék. – szólt oda a csaposnak. – Én is örülök, hogy látlak Arlett. Miért búslakodsz? – ült le mellém a székre.
-Nem búslakodom és ha úgy is lenne, semmi közöd hozzá. – morogtam barátságtalanul és beleittam az idő közben elénk kerülő korsó egyikébe.
-Hol van az utánfutó Lupin? – vonta fel szemöldökét.
-Semmi közöd hozzá. – vágtam rá barátságtalanul.
-Ezek szerint felültetett. – vonta le a következtetést. –Sajnálom. – közölte, minta a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ő rajtam sajnálkozik. Ránéztem és épp ki szerettem volna osztani, de hideg szemeibe nézve furcsa érzés futott végig a gerincemen. Malfoy komolyan gondolta. Tényleg aggódott értem.
-Kössz. – leheltem bele az italomba.
-Ha nem zavarlak leszek én a társaságod, ne ücsörögj egyedül. –ajánlotta fel vállat vonva.
Egy darabig vizsgáltam az arcának rezdüléseit, majd aprót bólintva egyeztem bele az ajánlatba, saját magam is meglepve. Furcsa társaság voltunk mi ketten, de abban a percben nem érdekelt, mert fájt a szívem minden szeglete, sajgott a lelkem és zsibbadt az agyam. Csalódott voltam, szomorú és elkeseredett. Lucius Malfoy viszont kifejezetten kedves és magához képest viccelődő hangulatban. Be kellett vallanom: élveztem a társaságát.
Eközben Remus Lupin mit sem sejtve, fájdalmak és csalódás közepette, meleg vajsör és első randi helyett, magán kívül vonyított a Holdra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése