A helyiség tele volt lényekkel és Árnyvadászokkal, ami nem is volt csoda, hisz a sógorom is egy volt közülük.
-Tűnj az utamból vámpír. - löktem odébb egy folyamatosan vigyorgó göndör hajú srácot.
-Simon vagyok! És te? - mászott újra a képembe.
-A végzeted, ha nem tűnsz el a szemem elől. - morogtam, mire feltett kezekkel odébb somfordált.
Az asztalról elkaptam egy fura zöld italt, amit a tenyeremmel ellenőriztem, majd a keresésére indultam. A cicaszemű mágus éppen Alec társaságát élvezte, miközben Clary és Jace mesélték a legutóbbi küldetés részleteit.
-Uraim! Clary... - köszöntöttem őket fennhangon, mire mindannyian felém kapták a fejüket.
-Szavamra! Starla, úgy örülök! - ugrott Clary a nyakamba.
-Hogy van Európa legnagyobb boszorkány mestere? - ölelt meg Jace is.
-Kifejezetten jól, de beszélnem kell vele. - mutattam Magnusra.
-A tiéd. - vigyorgott Alec, miközben egy puszit nyomott az arcomra és elrángatta a többieket.
-Mit szeretnél Csillagom? - mosolygott.
-A segítséged kell Magnus. - nyögtem.
-Valami gond van a tenger másik részén? - vonta fel a szemöldökét.
-Nem viccelek Magnus! - Nem igazán értem rá a cívódásra, így arcot váltottam. Mindenki felénk fordult. Nem volt elég, hogy feltűnő rózsaszín hajam volt, magas termetemhez, de ilyenkor, ha megmutattam a boszorkány énem, Magnus cicaszemei helyett, nekem koponya árnyak fedték az arccsontom.
-Bocs Star, mi a gond? - komolyodott el az arca.
-A Francia nagykövetség kivizsgálást akar ellenem. El akarnak távolítani a pozíciómból. - rágcsáltam a számat.
-Mit csináltál?
-Semmit! Éppen ez az! - Ez erőmre is megesküdtem volna, hogy nem követtem el semmit.
-Hiszek neked. Ráállítok pár embert az ügyre. Addig természetesen élvezd a bulit és ha kicsit tovább tart, maradhatsz nálunk. Szívesen látlak.
-Köszönöm! - öleltem meg.
-Ugyan, mire valók a testvérek? - mosolygott, miközben egy lendítéssel újra töltötte a poharamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése