"Én vagyok Sam Winchester barátnője!' Sikított a saját hangom a fejemben, Nem ő, ÉN!
Nem értettem a reakcióimat, hiszen sosem voltam féltékeny. Soha nem történt velem olyan, hogy hatalmába kerített volna a zöld szemű szörny. Bár, tegyük hozzá, hogy sosem voltam ennyire szerelmes. Vagy egyáltalán szerelmes. Szóval zavart. Szinte már gyilkos gondolatokat ültetett a fejembe, hogy Sammy - az ÉN SAMMY-m - Jessicával tanul. Vele lóg és rengeteg időt töltenek együtt. Ha csörög a telefonja, mindig a szőke tincsek virítanak a kijelzőn. Amikor mosolyog, róla beszél. Ne legyek féltékeny?
Az éjszaka közepe lehetett. Nagyjából... mikor zajra riadtam fel, ami a konyha felől jött. Macskákat meghazudtoló halk léptekkel osontam kideríteni a forrását. Térdem fölé érő Mardekáros póló és egy francia bugyi, ennyi volt az öltözékem. Kócos rózsaszín hajamba túrva settenkedtem a hang irányába. Ahogy felkapcsoltam a villanyt, két meglepődött férfi és egy nő állt előttem. Az egyik természetesen Sam volt, ahogy zavarában a hajába túrt. A másik srácot nem ismertem, de ha tippelnem kellett volna, Sammy éppen így írta le a bátyját. A harmadik személyről próbáltam nem tudomást venni, de mégis ő zavart a legjobban.
-Ez mit keres itt? - böktem flegmán Jessica tündér cuki pizsamába öltöztetett alakja felé. A lány önelégülten mosolygott, de nem szólalt meg.
-Megmagyarázom. - Habogott Sam.
-Most melyik a barátnőd és melyiket dugod? - vigyorgott a srác. - Dean vagyok amúgy. - bólintott felénk.
-Örülök, sógor! - hangsúlyoztam ki. Sam szemei kikerekedtek, míg Jess Dean elé lépett, átkarolva szégyentelenül Sam derekát.
-Jessica vagyok. - nyújtott kezet a zöldszeműnek.
-Aki az ördög tudja mi a faszt keres itt... - motyogtam és a hűtőhöz galoppoztam valami tömény ital reményében, de csak sör volt, amit nem szerettem. De ki vagyok én, hogy döntéseket hozzak? Abba sem volt beleszólásom, hogy ez a luvnya a vőlegényem környékén legyeskedjen.
-Lex... - köhintett Sam. - Jesst kizárták a koleszból, én ajánlottam fel neki, hogy a kanapén aludhat ma éjjel.
-Igazi úriember vagy Sammy. - flegmáztam.
-Csak én hívhatom Sammy-nek!- szólt felém Dean.
-Téged ki és miért engedett be ide egyáltalán? - kérdeztem szarkasztikus fejjel és a kezébe adtam egy sört.
-Vedd feleségül! - súgta Sam-nek egy hatalmas vigyor kíséretében.
-Mindenki nyugodjon le. Dean azért jött, mert apánk napok óta nem jelentkezett. Jessicát kizárták, Lexy te pedig itt laksz, hiszem a jegyesem vagy. - magyarázta a fiatal Winchester.
-Remélem is! - dobtam kukába a sörös dobozt és puszit nyomtam Sammy arcélére, éppen ameddig felértem. - Jó éjszakát! - még utoljára visszafordultam az ajtóból. - Jess, ha gondolod aludhatsz a vendégszobában, most lett megcsináltatva a fűtés, talán nem gyulladsz fel.
Mekkorát tévedtem!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése