Akcentus
Kinn ültem az iskola udvaron és néztem, ahogy a diákok szétszórva beszélgetnek, tanulnak és gyakorolnak. Kitty és Bobby épp jégből csináltak átmeneti korcsolyapályát a kisebbeknek. Imádtam ezt a helyet, hiszen Xavier mindenkivel kedves volt, így egy családnak számítottunk.
-Hey gyönyörűség. -huppant le mellém Wade. Szinte már furcsa volt az egyenruhája nélkül látni, csak civilben. Szó nélkül a vállára hajtottam a fejem és hallgattam, ahogy egy Wham! számot dúdol. Ez volt a mániája.
-Borzasztó ez a dal моя любовь (moya lyubov' = szerelmem) !
-Imádod детка (detka = baby)! -ölelt át én pedig felkaptam a fejem.
-Ez oroszul volt! -vigyorodtam el. Éreztem, hogy hatalmas megtiszteltetés, hogy az anyanyelvemen becézget.
-да (da= igen). - kacsintott.
-Szeretlek Wade Wilson. - puszilgattam az arcát.
-Nyugi, mert a végén kitiltanak innen. Így is egy hajszálon múlik, hogy maradhatok. Kihúztam a gyufát Logannél az este és Mr. Clean nem biztos, hogy marasztal...- biggyesztette le a száját. - Pedig azt hittem olyanok vagyunk, mint a братвa (bratva = testvériség).
Egy pillanat alatt befogtam a száját. Megnyalta a tenyeremet, de akkor sem engedtem el.
-Nem beszélhetsz ilyeneket! A fejeddel játszol! Ha kiderül, hogy ismersz, megtalálnak és megölnek. Nem tudhatsz ilyen dolgokról! -pánikoltam és megfogta a két vállam.
-Drágám, szerinted, ha kiderül, hogy egy orosz akcentusú mutáns tanítja a gyerekeket, nem fognak utánad nézni? Ha ez megtörténik, én is képbe kerülök. Tudod mi a szerencse? - vigyorodott el, amitől előre tudtam, hogy félnem kell. - я покойник! (ya pokoynik = már halott ember vagyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése