Clary nyomására kiöltöztem és kimozdultam a szobámból egy estére. Megígértem neki, hogy nem leszek többet "savanyú öregasszony", "antiszociális idióta" és ehhez hasonló jelzőkkel illetett egyén. Mióta az iskolában tanítok, nem igazán jutott időm semmire. Randizásra pedig végképp. Ért már elég csalódás, hiszen még Oroszországban éltem az iskola elvégzése után, szerettem volna megnézni mi a helyzet a családommal.
Semmi nem változott. Apám még mindig egy hírhedt maffia vezér volt, a Bratva fejese, anyám tűrte, az öcsém pedig megvetett, amiért mutálódtak a génjeim. Pedig, mikor kicsi volt, én álltam mellette, eltörte a karját, én gyógyítottam meg és minden sebet a térdén, ha elesett biciklivel. Hazamentem, reménykedve egy szebb életben, de rá kellett jöjjek, Oroszországban soha nem változik semmi. Amíg tart a kommunizmus, marad a diktatúra. A legrosszabb, hogy az emberek azt hiszik, így jó nekik. Nem akarnak változtatni, nem látnak a szemüktől.
Otthon volt egy pasim, igen jól hallottátok. Pasim, nekem. Minden szuper volt, addig, míg ki nem derült, hogy a Hydra tagja. Oliver egyszerűen lenyűgöző volt, aztán egy este túl durván ragaszkodott a családi vacsorához, akkor derült ki, hogy egy ügynök, aki mutánsokat gyűjt a Hydrának, miközben lenyúlta és beépült a Bratva-ba. Azóta vadászik rám a saját apám.
De vissza a jelenhez... Magamra kaptam a fekete-fehér, tüllökkel díszített vadiúj ruhámat, amit Clarytől kaptam ajándékba. Már csak egy tornacipő és kész is voltam. Tetszett a sportos, de mégis csinos öltözék.
Nagy levegőt véve léptem be a füstös kocsmába. A pultnál rögtön kiszúrtam Logan-t, aki a kollégám volt. Minden szabadidejét itt töltötte, pedig barátnőm megesküdött rá, hogy nincs köztük semmi komoly. Ismeretlenekkel körülvéve lévén, mellé ültem és kértem Clarytől egy vodkanarancsot.
-Köszi, hogy eljöttél. - vigyorgott és elém tette az italt. - A cég ajándéka.
-Én miért nem ihatok ingyen? - mordult a Wolverine, de arcáról nem lehetett dühöt leolvasni.
-Te ingyen laksz nálam, szóval pofa be. - vette el előle Clary az üres korsót.
-Furcsa vagy kosztüm nélkül. - vonta össze Logan a szemöldökét és úgy méregetett.
-Te meg ugyanolyan vagy, mint mindig. - emeltem poharam és egy kortyra kiürítettem. A mellettem ülő csak felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit.
Még pár ital lecsúszott, mikor már az évzárást beszéltük, de megjelent Ő.
Megállt mellettem a pultnál, rendelt egy sört és mintha ezer éves ismerősök lennénk, úgy karolta át a vállam, miközben Loganhez beszélt.
-Szevasz farkas! Miújság a fiúbandával? Kidobtak? - biggyesztette le a száját. A száját, amit egyedül látni engedett. A fejébe volt húzva a kapucnija. A félhomályban nagyon nehéz volt kivenni bármit.
-Wilson, tűnj innen, ha nem akarsz balhét. - mordult a töritanár és rágyújtott egy cigire.
-Ugyan már! Arra gondoltam ma kicsit tovább maradok. Igen csinos kis jószágok vannak erre felé! - simogatta meg a hajam, mintha egy kutya lennék. - Mondjuk a pultosunkat senki nem űbereli... - vigyorgott, mire kivillantak a fogai. Nem kellett több, szinte láthatatlan mozdulattal egyik pillanatban előttem álltak, a következőben az új faszi a saját testsúlyát tartotta nyakánál fogva, Logan markában.
-Ne húzz fel, mert nem jársz jól Wade. - morogta neki.
-Jajj, de félek! - színészkedett átlátszóan.
-Fiúk, elég! - állt melléjük Clary egy ronggyal a kezében. - Engedd el Logan. - fogta meg a karját, mire leeresztette az idegent. -Köszönöm.
-Kimegyek hátra, elszívok egy cigit. - mormogta az orra alatt.
-Kikísérlek. - Csatlakozott hozzá barátnőm. Logant ismerve a fél hátsókert darabokban lesz fél óra múlva.
Beleittam az italomba és csak figyeltem a furcsábbnál furcsább alakokat. Egy biztos, nem volt egy egyszerű kocsma. Tele mutánsokkal és kitaszítottakkal.
-Kér még egyet a hölgy? - ült mellém a kapucnis fószer.
-Nem okoztál mára elég bajt? - emeltem rá a tekintetem a szemüvegem mögül.
-Ez éltet kislány. - vigyorgott, amiről fel kellett tegyem a kérdést.
-Miért nem veszed le a kapucnit? - vontam fel a szemöldököm.
-Mert nem akarlak elijeszteni. - nevetett fel savanyúan, de őszintén. Felcsillant a szemem. Vajon olyan lehet, a mutációja, mint Hanknek? Kék szőr? Vagy Mystique-nek? Kék bőr, pikkelyekkel? Esetleg tetoválások?
-Hidd el, már mindent láttam. - nevettem el magam. - Itt tanítok a Xavier suliban.
-Ilyet még nem... de felkérnélek egy táncra. - bökött a zenegép felé.
Annyit beszélgettünk, hogy észre sem vettük mindenki hazaszivárgott. Nagyjából hajnali három óra lehetett, mikor Clary odaállt mellém és lefejtette a kezemet Wade-ről.
-Figyelj, adok egy kis időt nektek. De csak abban az esetben, ha bezárod a helyet utána. - nyomta kezembe a kulcsot a megkérdezésem nélkül. - Holnap dobd majd be olyan kilenc óra körül. - kacsintott és lehunyva a szemét megállított mindent. Először engem keltett fel.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá, kicsit már ittasan.
-Nincs mit, de vigyázz vele. Elég furcsa egy alak... - biccentett Wade felé. - Nem sok időt tudok nektek adni - sétált Logan mellé és egy arcsimogatással őt is felébresztette. - szóval élvezzétek ki.
-Mehetünk? - szúrta oda a férfi.
-Egy pillanat. - Clary megfogta Wade karját, mire ő is magához tért. - Jó szórakozást!
A megállított idő kellős közepén ácsorogtunk. a zenegép már nem szólt, hiszen megakadt a lemez ott, abban a másodpercben, ahol megállt az idő, így némaságba burkolódzva táncoltunk ide-oda.
-Szimpi vagy szexi tanárnéni. - közölte Wade. Nem igazán tudtam mit válaszolni, de belül ujjongtam örömömben.
-Mielőtt ilyen szavakat használsz, szeretném látni, hogy ki van a csuklya alatt. - fontam karba a kezem. Kicsit megremegett, de egy nagy sóhaj után lehajtotta a kapucnit.
Nem értettem a félelmét. Először egy nagy sóhaj hagyta el a számat, mire vissza akarta húzni, de megállítottam.
-Nincs semmi baj. - simítottam végig az arcán. Abban a pillanatban kisimult a bőre.
-Mi a jó isten fasza??? - lépett hátra egyet.
-Azt hiszem... -nyeltem nagyot. - Tudok neked segíteni.
Ahogy kiejtettem a számon, a zenegép ismét üvöltve játszani kezdte a félbemaradt dalt.
-Mennünk kell. - közöltem és bezártam a helyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése