Az iskolába érve a tanáriba vonultam. Töltöttem egy kávét magamnak és átolvastam az aznapi anyagot. Nyelvtanár voltam, de a mutáns gyerekeket annyira nem kötötte le se az orosz, sem pedig az olasz nyelv szépsége. Bezzeg az én időmben...
18 évvel korábban:
Izgatottam léptem át az intézet küszöbét. Charles igazgató nagyon kedves volt, mikor eljött értem és felajánlotta, hogy a szárnyai alá vesz. Az éveim alatt kaptam hideget, meleget, hiszen nem volt szokványos, hogy valaki gyógyítani tud egy érintéssel. Már pici koromban furcsa volt. Sosem kellett orvoshoz járnom, mert esetleg, ha felborultam a gyönyörűséges biciklimmel, a sérülés felé helyeztem a tenyerem és meggyógyult. Komolyabb sérüléseknél több időt vett igénybe és fárasztó volt.
-Jó reggelt! - köszöntött Hank, a Bestia. gyönyörű kék szőre elvarázsolta az embert, kicsit félt is tőle. Mégis nála kedvesebb emberrel még nem találkoztam. A tanár úr kémiára okított minket nebulókat és élvezte a kísérleteket, amiket a társaimmal csináltunk.
-Önnek is tanár úr! - köszöntöttem illedelmesen.
-Nem történelmen kellene ülnöd? - nézett rám szemüvege mögül.
-Kicsit késtem, hétvégén a szüleimnél voltam és ... - kezdtem magyarázkodásba, de Clary megmentette a helyzetet. Ő volt a legjobb barátnőm, mióta csak megérkeztem. Nagyszájú volt, okos és hihetetlen lehengerlő stílusú.
-Az én hibám tanár úr. Megkértem Nestát, hogy segítsen felkészülni a történelem dolgozatra és elhúztam az időt. - karolta át a vállam. Hank csak mindentudó pillantást vetett felénk és utunkra engedett.
-Köszi. - sóhajtottam fel már az osztály ajtóban. Egy kacsintással jelezte, hogy nincs mit és beléptünk a terembe.
-Bocsánat tanár úr. - köszörültem meg a torkom és farkasszemet néztem Logan-nel.
-Hölgyeim, nem érdekelnek a kifogások. Foglaljanak helyet és figyelmeztetem magukat, a legközelebbi késésnél a folyosón maradnak. - némán ültünk a helyünkre. - Clarissa, a dolgozatod.
-De tanár úr, az idő.... - próbálta meg a barátnőm.
-Az időt a késés végett kevesebb. Állj neki. - tette elé az 1800-as évek háborúinak anyagát.
Most pedig itt állok. A késős diákból tanár lett. Az ellenszenves okostojás Logan párja. És már én szidom a tanulókat, ha késnek.
-Ness, becsengettek. - hallottam meg mögüllem az ismerős hangot. Megfordultam örömömben és a nyakába ugrottam.
-Wade! Miért vagy beöltözve? - néztem meg a piros-fekete feszülős cuccot.
-Be kell segítsek a lézerszem barátunknak. Ne is foglalkozz vele. - bólintottam és feljebb toltam a maszkot, egészen a szájáig.
-Vigyázz magadra. - elkapta a derekam és hanyatt döntve lábremegtetős csókot kaptam tőle.
-Moderáld magad Wilson. - jött be Logan a naplóért. - Nesta, óránk van. - szúrta még oda és egy pacsit adott az állandó cívódása tárgyának.
-Csak gyógyítom a szívem. - vigyorgott még mindig orra alá tolt maszkban.
Erről nem hazudott. Miután megismerkedtünk - ami szintén egy vicces történet, de majd legközelebb - kiderült, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes eltüntetni a hegeit, amit Ajaxék okoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése