-Cosa stai facendo adesso? - léptem közelebb, hogy ne zavarjam meg olvasás közben. Észre sem vettem, hogy az anyanyelvemen érdeklődtem afelől, mit csinál éppen. Akkor tűnt fel, mikor megérkezett a válasz.
-Sto imparando. - Annyira meglepődtem, hogy olaszul válaszolta, "Tanulok." le kellett üljek mellé.
-Mit tanulsz? - kérdeztem a közös nyelven és lopva a könyvre pillantottam. Semmi bőr, vagy dohos illat. Fényes lapok terültek előtte, tele képekkel.
-Én... - túrt a hajába zavartan. - Gondoltam picit összeszedem magam és belevágok az olasz tanulásba, hogy minden szavadat értsem. - Amint kiejtette a mondatot, az arca két oldalán piros foltok jelentkeztek. Sam Winchester zavarba jött.
-És... hogy haladsz? - köszörültem meg a torkom. - Segíthetek. - néztem a szemébe.
-Nagyjából már nem adnának el az utcákon, de még van mit csiszolni. - vont vállat.
-Dean mit szól hozzá, hogy egy egyetemest próbálsz lenyűgözni? -szúrtam oda neki vigyorogva.
-Ki mondta, hogy le akarlak nyűgözni? -csodálkozott el.
-Aham... - vigyorogtam önelégülten.
-Csak szeretem tágítani az elmémet.
-Mást is tágíthatnál. - motyogtam, de észre se vettem, hogy túlságosan hangosra sikerült. Az arcán egy csodálkozó, mégis büszke mosoly terült el. Befogtam a füleimet két kézzel, ne is halljam mit fog rá válaszolni és szitkozódni kezdtem az anyanyelvemen. Annyira belemerültem a saját magam önostorozásába, hogy csak akkor kaptam észbe, mikor hosszú ujjai a kézfejemre fonódtak és elhúzta őket, egészen az ölembe. Ott guggolt előttem.
-Sono dentro. - pislogott rám és mire rájöttem, hogy mit is mondott, már maga után húzva szaladtunk a folyosókon, végig a szobájáig. Igen, ez azt jelentette: Benne vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése