Néha fel - fel pillantva az izgalmas történetből, összeakadt a pillantásunk. Egy kedves mosoly húzódott az arcán, amitől azonnal zavarba jöttem még ennyi év után is és inkább visszatértem a mesevilágomba.
A könyv amit olvastam, egy hercegnőről szólt, akit bezárt a sárkány egy toronyba és őrizte, míg nem meg nem jelent a herceg és levágva a szörnyeteg fejét, megmentette élete szerelmét. Egy klasszikus történet, klasszikus hősökkel. Éppen olyannal, mint az előttem varázskönyve fölé görnyedő, hatalmas testű Sam Winchester. Egy két lábon járó hős. Az én hősöm.
A mi mesénk is így kezdődött... a kicsinyke különbség, hogy engem sárkány helyett egy démon tartott fogva - ami részben az én hibám volt, hisz ki az a nem normális barom, aki egyedül indul egy keresztúti démon ellen? - és Sam mentett meg. Nem volt herceg, nem volt szőke és ló helyett is Impalával érkezett, mégis azonnal elnyerte a szívem.
Ez már évekkel ezelőtt történt. Most pedig itt ülünk a bunkerban, a közös otthonunkban, a bázison, ami olyan betonbiztos volt, akár a kapcsolatunk.
Ahogy az agyam rejtett zugaiban ilyen és ehhez hasonló képek villantak, észre sem vettem, de hangosat felnevettem. Sam rám nézett és csodálkozó tekintettel mellém sétált.
-Mi olyan vicces, hercegnő? - A becenevem hallatán még jobban rám tört a röhögés, mire ő csak fejcsóválva adott egy csókot, megsimította a fejem és az ajtóból visszafordulva még annyit kérdezett:
-Iszunk egy kávét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése