"A csodák olyanok, mint a macskák. Hiába hívogatod őket, akkor dörgölőznek hozzád, amikor a kedvük tartja."
Csoda. Ez az egy szó talán kifejezi a jelenlegi helyzetem. Csoda történt. Szívem szerint világgá kiálltottam volna, hogy mennyire szeretlek.
Újra boldog vagyok, hisz itt vagy mellettem. Itt vagy, remélem maradsz is. Ha rajtam múlik, soha többé nem engedlek el. Egyszer már megtettem. Elvesztem.
Bolond voltam, amiért azt hittem élhetek nélküled. Felnőtt testbe bújtatott sértődött gyermekként tagadtam meg a közeledésed. Büszkén sétáltam fel és alá, felszegett fejjel jártam az utcákat és vigyorral a képemen hittem benne, hogy ez így a legjobb. Leráztam a béklyóimat, szabad voltam. Soha többé nem parancoslt nekem egyetlen ember sem, egy konkrét nő sem.
Aztán teltek a napok. A hiányod, mint szívbe szúrt tőr, napról napra mélyebbre hatolt bennem és a végén levegőért kapkodva, izzadságban úszva ébredtem. Eltűntek az álmaim, elmúltak a nap sugarai, a virágok illata elpárolgott, az ízek romlottak lettek. Képtelenség volt élvezni az életet. Mindent megtettem, hogy skerüljön. Ismét büszke lehessek, míg rá nem jöttem, hogy nélküled nem megy.
De most újra itt vagy. Csendes szuszogásod megtölti a szívemet. Aludj csak szerelmem, kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése