Már kerestem az ollót. Elfogyott a türelmem. Darabokra akartam vágni azt a tetves füzért. Hogy az istenbe lehet valamit ennyire összecsomózni?
-Mi a baj? - hajolt ki a konyhából Steve kócos fejjel, mellkasán a tőlem kapott pajzzsal díszített kötényében.
-Csak annyi, hogy nem lesznek karácsonyi fények! Kibaszom ezt a szart a kukába és meggyújtok pár gyertyát. Nem érdekel. - duzzogtam, mire nevetve letette a fakanalat és mellém lépve körülbelül pár másodperc alatt megoldotta a csomót.
-Mostmár jobb? - nyújtotta át.
-Te türelmesebb vagy, mint én. - vontam vállat.
-Ez sosem volt kérdés. - puszilt a hajamba és visszavonult a konyhába. Már épp feltekertem a fára az izzókat, mikor kiabálás jött a konyha irányából.
-ODAÉG A SÜTID! - Ja, persze. Közben sütöttem is...
Rohanva robbantam a csempézett helyiségbe, de az asztalon már ott gőzölgött a mutatványom.
-Muszáj rám hoznod a frászt? - vágtam csípőre a kezem.
-Gondoltam tartasz egy kis szüntetet. - nyújtotta felém a bort.
-Jól gondoltad. - mosolyogtam rá hálásan.
-Van fagyi is. - tolta elém a már kiszedett adagot.
-Tudod mennyire szeretlek? - vigyorogtam már sokkal nyugodtabban.
-Van egy tippen. - kacsintott.
-Hiába kedveskedsz, atól még utálom a karácsonyt... - tömtem egy nagy adag jégkrémet a számba, mire csak egy fejcsóválást kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése