2020. május 3., vasárnap

Árnyéka vagyok

Egy újság mögé bújva figyelem őket. A gerle pár éppen romantikus ebédjét tölti, sütivel, bolognaival és tejszínhabos kávéval. Édes semmiségeket sugdos a fülébe, óvatosan megsimítja a kezét, az arcát. Elveszi tőle a poharat és nagyot kortyol a szívószálal. 
Gyűlölöm. Gyűlölöm, hogy ő hozzá érhet én pedig nem. Nem tudja, fogalma sincs, hogy minden rezdülését követem. Minden mozdulatát látom és minden egyes érzelmet a szemében. Szereti Stevet, de még engem is. Hiszen örökké. Megfogadtuk, egy fülledt és erotikus éjszaka emlékei kúsznak a szemem elé. Akkor és ott megmondta, soha többé, senki mást. 
Most mégis mással van, mást csókol, mást szeret helyettem. Nem tudja, hogy ez nem így működik. A fogadalmak nem évülnek el. Én pedig az árnyéka maradok, örökké.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése