Nyitott ajtó

-Azt hittem már sosem érek haza!-fújtam ki hangosan a levegőt és becsaptam, magam mögött az ajtót. Amikor levettem a cipőmet, Thor alakja jelent meg a  gardróbszobából sietősen távozva a konyha irányába. Még csak észre sem vett. Maga elé motyogott valamit, de nem értettem szavait.  Akkor iszkolt volna vissza a szobába, kezében egy tegnapi maradékként megmaradt húsdarabbal, mikor a kabátomat akasztottam a fogasra.
-Hamarabb végeztél.-motyogta vigyorogva. Azzal a  furcsa zavart mosollyal, ami legtöbbször valami nem túl jót leplez.
-Én is örülök neked.- szemöldököm felvonva karba tettem, a kezem, mire észbe kapott. Áthidaltra a köztünk feszülő távot és puszit nyomott az ajkamra.- Minek az neked?- böktem a húsra. Ő elmélázott egy pillanatra, mintha azt latolgatná, mivel jár jobban. Ha őszinte, vagy ha lódít.
Épp válaszra nyitotta a száját, mikor kaparászó hangok ütötték meg a fülünket a gardrób felől.
-Mi van ott?- elindultam volna a kérdéses szoba felé, de megállított.
-Ígérd meg, hogy nem akadsz ki oké?- nem válaszoltam, inkább elszámoltam magamban tízig, miközben feltettem magamnak a kérdést. Egy skálán mérve mennyire akaszt ki ez a kérés, hogy ne akadj ki? - Emlékszel, mikor múlt hónapban megbeszéltük, hogy a diplomaátadóig nem lesz kutyánk?
-Idehoztál egy kutyát?- kérdeztem fennhangon - Tudod, hogy a bérlő nem...
-Nem nem  nem hoztam kutyát. Nem egészen kutyát.
-Nem egészen? Mégis mit jelentsen az, hogy nem egészen?
-Hát..
Csörömpölés és hangosan puffanó bútor a padlón.  Aztán a pillanatnyi csendben felhallatszó alattunk lakó szitkozódása, ahogy melegebb éghajlatra kíván.
levakartam magamról Thor kezét és  odacsörtettem az ajtóhoz, melynek kilincsén megállt egy pillanatra a kezem.
Biztos látni akarom, mit művelt az a nem egészen kutya?
Egy tompább puffanás adott választ odabentről.
Amikor kinyitottam az ajtót, olyan látvány tárult elém, mintha egy  pár négyzetméteres szobába zártak volna egy tornádót. A puffok és a dohányzóasztal feldöntve, a díszvázám darabokban, a művirág cafatokban, a vállfasorom leszakítva, a ruhák a földön szerteszét és Thor cipői megrágva egy kupacban a túlvégen. És  a kedvenc estélyimen ott gubbasztott a nem egészen kutya és épp azt próbálta, mennyire téphető. Meglehetősen az volt.
Egy pillanatig néma maradtam, aztán csak ennyi szaladt ki a számon.
-Ez egy  farkaskölyök.- megdörzsöltem a szemeimet, hátha csak a fáradtságtól káprázik a szemem és  amikor újra felnézek, minden szép rendben és tisztán áll majd előttem a kis fekete szőrgombóc pedig sárga szemekkel eltűnik a képről. De ott volt és  félrebiccentett fejjel szemezett velem, szájában egy rongycafattal, amit nem nevezhettem többé ruhának. -Ez egy farkas Thor te eszednél vagy?
-Ne akadj ki kérlek! Kérlek! Értsd meg nem hagyhattam ott! -megelőzte a "mégis honnan szerezted" kérdésem és magától válaszolt.- Tudod, hogy van az az idős hölgy, akinek a szomszédja lelőtte a kutyáját és  pereskedünk. - összeszorított szájjal bólintottam, fél szemmel a kis dögre sandítva, aki időközben óvatos léptekkel kezdett közeledni felém. - Kiderült, hogy a pasas nemrég lelőtt egy nőstényfarkast is a környéken. Ez biztos annak a kölyke volt-. A hölgy pedig a kertjében találta és befogadta. Nem mert szólni az állatvédőknek, mert már korábban volt egy ügye egy rókabébivel, akiről azt állították, táplálják, amíg meg nem nő, aztán visszaeresztik a vadonba, de elméletben nem gondozták.  Ő pedig  anyagi ookból kifolyólag nem tud tovább gondoskodni Heláról és megkért..
-Heláról?- vontam fel ismét a szemöldököm.
- Igen így neveztem el.
-Szóval elnevezted.- húztam a számat. A kölyök pedig azt a pillanatot választotta arra, hogy kiderítse, fel tud-e ugrani az üveg esernyőtartóra anélkül, hogy felborulna.
A darabokra robbanó bútordarab ékeszsóló bizonyíték volt.  És a dörömbölés is odalentről, melyet dühös ajtócsapódás hangja követett.
-Had maradjon nálunk legalább egy kis ideig. Megnéztem a bárleti szerződéseteket, a főbérlő nem foglalta bele, hogy nem tarthattok háziállatot. Ha pedig mást nem, megkérjük Lokit és Ravent, egy időre hadd menjünk hozzájuk lakni.
-Ugye tudod, hogy ilyen felszólalásokkal nem viszed túl sokra az ügyvédi pályán?-halvány mosoly suhant át az arcomon, ő pedig tudta, hogy nyert ügye van. Hatalmas puszit nyomott a homlokomra és heves köszöngetések közepette megkérdezte - Azért döntöttél így, mert kiskorodban azt fogadtad meg magadnak, hogy nálad minden segítségre szoruló állat nyitott ajtóra talál?
Heves dörömbölés előzte meg a válaszom. És az alattunk lakó magasröptű kérdései, miszerint miért  közösülünk ilyen nagy hanggal.
-Valóban így volt régen, de letettem erről az ambícióról. De összességében azért megyek bele ebbe az egészbe jelenleg, mert ugyan  a ruhámat temethetem, de mégiscsak a te cipőidet használta vécének az enyémek helyett.- elnevettem magam- Thor arcáról pedig egy pillanatra eltűnt a mosoly, majd tekintetét köztem és a  gardrób között ingatta.  Észre sem vette, hogy a kis teremtés kisurrant az ajtón.-Én elintézem a nyanyát.- böktem a bejárat felé, ő pedig kacsintott rám, majd keresni kezdte a kölyköt a gardróbban.  Tanácstalan arckifejezését nézve megsajnáltam. -Thor!
-Igen?
-Közelebb keresd magadhoz. Épp most jelölt meg téged.