Büszkén ültem le a reggeliző asztalhoz. Alig vártam, hogy Steve lássa az új szerzeményem, amit kifejezetten a szerelmünk zálogának jeléül varrattam a csuklómra. Natasha rögtön kiszúrta és össze is kötötte a jelentést.
-Nagyon szép lett! - nézte a még frissen fóliázott tetoválást, amik apró csillagok voltak.
Steve ekkor lépett be egy szál melegító nadrágban és trikóban, fáradt arccal a kávéja mellé és puszit nyomott az arcomra. Sosem szeretett a többiek előtt "fondüzni", ahogy ő hívta. Büszkén húztam fel a pulcsimat és direkt úgy helyeztem a karom, hogy kiszúrja.
-Már megint tetováltatni voltál? - ásította, de semmi más reakciót nem váltott ki belőle.
-Nézd meg jobban! - kértem, mire erős kezébe vette a csuklóm és fordigatni kezdte.
-Ezek csillagok. - állapította meg.
Még mielőtt rávezethettem volna, hogy Amerika Kapitányt jelképezi a bőrömön kirajzolódó művészeti alkotás, Loki toppant be köntösében és kávét töltve elrontotta az egészet.
-Hát persze, hogy azok Rogers. Hiszen a kis barátnőd még mindig nincs túl rajtam és az egész Asgardot és az űrt jelképezi. Az igazi otthonát, ami annyira hiányzik neki... Sajnálom Raven, elmondtam, hogy késő. Már szakítottunk... - vigyorgott gúnyos mosollyal, mire bokán rúgtam. Egy apró szisszenés után abba hagyta és várta, a Kapitány reakcióját. Még mindig csak kávégőzős aggyal bámulta a rajzot, így megkönyörültem rajta és elmondtam.
-A csillagok téged jelentek Steve. - motyogtam magam elé, mire szikrázó szemekkel nézett rám, akár a világ legaranyosabb kiskutyája.
-Már értem az utalást! - Olyan aranyos volt, még el is pirult, én pedig tetőzve a dolgot szájon csókoltam. Nem hiába volt ő az én saját, személyes csillagom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése