Kincs

Lia átlapozta a szülei esküvői fotóalbumát.
Boldog volt, amiért megtalálta magának Tony Starkot, most pedig hozzá megy feleségül, de örült volna, ha anyja még élne és megoszthatná vele az élményt.
-Pontosan olyan házasságot akarok, mint amilyen a nekik volt - mondta halkan - Akkor ő is része lehet a tökéletes esküvőmnek.
-Biztosan örülne neki, hogy ebben a megtiszteltetésben részesíted. -szólt Raven kissé elbizonytalanodva. Nem tudta mit kellene mondania.   Neki sosem volt része szülői szeretetben, de nem akarta elrontani barátnője  boldogságát - És mi volt abban a levélben, amiről beszéltél?  Amit édesanyád írt évekkel ezelőtt. Amit csak azelőtt nyithatsz fel, hogy  az esküvődre készülsz?
Lia elmosolyodott. Pontosan tudta miről beszél a lány, hiszen pár perce olvasta a gyöngybetűs sorokat. Felvette a sárgás papírt a dohányzóasztalról és olvasni kezdte.

Drága Liana!
E levelet arra az időre írom, mikor házasodni készülsz. Biztos vagyok benne, hogy lefoglalnak az előkészületek. Az én esküvőmben az volt a legcsodálatosabb, hogy megtaláltam a kincsek kincsét. Remélem, hogy te is megtaláltad a tiédet!  Soha ne veszítsd el!

Anya.

Lia elképzelte az anyját menyasszonyi ruhában a kincsek kincsével ékesítve magát.  Szófordulata nem lepte meg a lánytz, hisz tudta, szülője előszeretettel illette régies jelzőkkel legszebb ékszereit.
-Biztos lenyűgöző darab volt.-jutott döntésre.  Neki is meg kellett találnia a sajátját.
Újra átnézte az esküvői albumot, de nem látott az anyján fantasztikus ékszert. igyekezett azon emlékeit  visszapörgetni, melyeknek lehetett valami köze a kincshez, de időről időre zsákutcába rohant, s úgy határozott, sosem  hallott még a nevezetes ékről korábban.

Miután Raven is tanácstalan maradt, Lia Tonyhoz fordult, s elmondta neki is, milyen nehézségbe ütközött.
-Megtaláljuk ígérem!-mondta a vőlegény, s nekiláttak, hogy  leltárba vegyék Liana minden öröklött ingóságát, s találtak bár ékszereket, egyik sem volt éppen kincsnek nevezhető.
- Nem hagyom abba a keresést!-esküdözött Tony és még a mesterséges intelligenciáját is segítségül hívta.

Az esküvő előtti napon, Lia idegességében újra elővette a levelet, s újra végigfutotta a kedves sorokat. Majd a papír hátoldalán megpillantott egy ceruzavázlatot az apjáról.
Akkor megértette. Anyjának az apja volt a kincse.
Merengéséből a belépő vőlegény  zavarta fel.
-Tudom, balszerencsét hoz látni az arát az oltárhoz vonulás előtt, de már megtörtént  a nagyobbik rossz. Nem találtam meg anyád ékszerét.. sajnálom.
-Mindvégig megvolt a kincsem.-motyogta Lia, miközben Tonyhoz bújt, mit sem törődve azzal, hogy a férfi nem érti szavait.- Te vagy az Tony. Te vagy a kincsem.