Esküszöm, csak a reggeli kávémat szerettem volna nyugodtan meginni. Természetesen nem sikerült. A konyhába érve Nick Fury ücsörgött a Budapesti kis lakásom teraszán. Lemondó sóhajt hallatva nyitottam ki az üveg ajtót és összébb húztam a köntösöm.
- Mit keresel itt Nick?
- Szeretnélek megkérni, hogy segíts be nekünk. - Emelte rám a tekintetét.
- Mikor eljöttem, megegyeztünk. - fontam karba a kezem. - Nincs több SHIELD ügylet.
- Nem is a SHIELD itt a lényeg, hanem a világ.
- Már megint ezzel a hülye dumával jössz! - csattantam fel.
~
Mégis, mire észbekaptam, a Torony folyosóin húztam végig telepakolt bőröndöm kerekeit. Natasha már várt és fülig érő mosoly kíséretében ölelgetett meg. Nem kérdezett semmit, csak általános dolgokról csacsogtunk, aztán az ideiglenes szobám ajtaja előtt leparkoltunk és megjelent Clint.
- BUDAPEST! - ugrott a nyakamba. - Nem hiszem el, hogy újra látlak! - nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Én is örülök nektek srácok, de boldogabb lettem volna, ha csak simán összefutunk.
- Csomagolj ki és bemutatlak az új embereknek. - Tolt be a szobába Nat ellentmondást nem tűrően.
~
Mindenki örömmel üdvözölt. Tony kisfiús mosollyal kacsintott, Bruce kedvesen kezet nyújtott, Clint úgy csinált, mintha nem találkoztunk volna még. Megismertem Liát, Wandát, Pietrot, Samet és Víziót. Aztán a hallból hangos, mély, öblös nevetés szűrődőtt az emeletre. Mire rákérdeztem volna, két újabb, számomra ismeretlen alak jelent meg az ajtóban. Az egyik hatalmas, szőke és fenyegető volt, a míg a másik maga a titok. Sötét haja a vállát verdeste, fekete öltönynadrágot és egy sötét inget viselt. Az egész embert egy szóval tudtam volna leírni és az az 'arisztokrata'.
- Új lány. Thor vagyok, Odin fia. - csókolt kezet a szőkeség. A másik fancsali képpel elém lépett és biccentett egyet.
- Loki vagyok.
- Raven. - biccentettem vissza. - De nem vagyok új lány, ÚJ fiúk. - hangsúlyoztam.
- Nagyszájú vagy, tetszik. - Vigyorgott a Loki nevű.
- Örülök. - zártam le és zavaromban inkább Clintnek intéztem a következő kérdésemet: - Barton, hol van a Kapitány? - alig ejtettem ki a mondatot, Steve ismerős, kedves arca suhant felém, míg az ölelésébe nem zárt.
- Raven, annyira... hiányoztál. - sóhajtott, mintha vége lenne a világnak.
- Te is nekem Kapi. - paskoltam meg az arcát és beálltam a kávézók sorába.
~
Asgardra kellett utazzunk, Thor és az idegesítően jóképű öccse, Loki világába. Odin kérése volt a külön "Midgardi" segítség. A furkinézetű űrlények seggberúgása után, kaptunk néhány napot, hogy kiélvezzük a gyönyörű hely adta lehetőségeket. Odin saját estélyt rendezett, hogy megünnepelje a győzelmet. Gyönyörű ruhába bújva suhantam végig a hatalmas termen, egészen a Loki mellett kijelölt helyemig. Az asztalnál megismertem Thor menyasszonyát, a barátait.
- Tök unalmas. - Ásított a jeges herceg.
- Akkor esetleg felkérhetnél táncolni. - Szúrtam oda neki. Szemei felcsillantak és kérés nélkül a kezem után nyúlt, majd a táncolók közé húzott. Hűvös tenyere a derekam aljára siklott, úgy tartott közel a mellkasához.
- Így gondoltad? - vonta fel a szemöldökét.
- Nagyjából.
- Annyira pimasz vagy. - nyúlt az állam alá és mindenféle előrejelzés nélkül nyomott csókot a számra. Akár Thor villámai, minden porcikámat átjárta a furcsa érzés. Valami szerelemhez hasonló, régről ismert érzelem.
- Menjünk vissza az asztalhoz. - nyomtam neki még egy apró puszit.
Loki nem zavartatta magát. Érezhette, amit én, ugyanis el nem engedte a kezem. Az este vége felé, maga Odin lépett hozzánk. Mindentudó pillantással mért végig.
- Áldásom rátok. Remek párosítás. - bólogatott.
- Atyám... - köszörülte meg torkát Loki.
- Várjatok.... Raven, látok valamit. - nyúlt a király az arcomhoz. - Te... egy lyuk vagy.
- Apám, ilyet nem illik mondani egy hölgynek. - kerekedtek ki Loki szemei.
- Csendet! Raven, neked lyukas a memóriád. Valaki teljes törléssel éveket elvett az elmédből.
- Ez nem lehetséges. Mindenre emlékszem az életemből. Kiskoromtól a gimnáziumig, utána a SHIELD kiképzett és hét évet lehúztam Fury mellett.
- Hetet? Nekünk Stark azt mondta tíz éve vagy a szervezetnél. - Lepődött meg a mellettem álló.
- Az... lehetetlen.
- Ennél jobban nem mászhatok bele, de érdekes, hogy semmi nyomát nem látom emlékeknek. - Csóválta Odin a fejét. - Mintha sosem léteztek volna.
~
- NICK!! - nem törődve semmivel, üvöltve érkeztem meg a toronyba. Felelősségre kellett vonjam Furyt.
- Ne kiabálj, az edzőteremben van Clinttel. - Fogta be Stark a fülét. A megadott irányba szaladtam, Loki pedig a nyomomban.
- FURY! Mi történt az agyammal? Hová tűnt több évnyi emlékem? - kaptam el mentorom torkát és a legközelebbi boxzsáknak nyomtam.
- Raven, engedj el. - dörrent a hangja. Méregettem egy darabig, de elvettem a kezem.
- Hallgatlak.
- Ki mondta el?
- Mindenki tud róla? - sziszegtem felé szarkasztikusan.
- Azt kell mondanom, hogy igen. A kiképzésed után két évvel összeállt a Bosszúállók csapata. Ugyanolyan tag lettél, mint Romannoff vagy Barton. Erős csapat volt...
- A lényegre!
- A bevetésen elfogtak, mert túl sokat tudtál az egyik kutatásról. Mivel nem beszéltél, a Hydra teljes memória törlés mellett döntött. Ez nem sikerült, mert a csapat odaért és levágtak a gépről.
- Miért nem tudtam én erről? - fogtam meg egyik kezemmel a másikat, de így sem csillapodott a remegés.
- Sajnálatos módon mindent megpróbáltunk, hogy visszahozzuk az elveszett éveidet. Sikertelenül. Éppen elég nehéz volt nekünk feldolgozni a veszteséget, nem akartunk teljes érzelmi kútba dönteni téged is.
- Ezt hogy érted? Semmi bajom! -tártam szét a karom, majdnem leütve Lokit, aki végig csak hallgatta a történetet.
- Nick... - dörrent közbe Clint hangja. - Joga van tudni.
Nagy sóhaj keretében végül Fury elmondta a teljes igazságot. Csak a szája mozgását láttam, a világ elnémult körülöttem és az igazság jeges tőrként fúródott a szívembe, ahogy kimondta:
- ... ez idő alatt már egy éve boldog házasságban éltél Steve Rogers Kapitánnyal.
~
Mindenhol kerestem, végül az egyik erkélyen bukkantam rá. Steve szomorúan kémlelte a csillagokat, én pedig óvatos léptekkel közelítettem.
- Szia. - hajtotta le a fejét, amint hozzáértem a hátához.
- Sajnálom. - suttogtam az éjszakába.
- Nem a te hibád Raven. - azonnal tudta mire értem. - Ha jobban vigyázok rád, esélye sem lett volna a Hydrának.
- Ne ostorozd magad... - kértem.
- Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyél. Velem vagy nélkülem. Loki jó hatással van rád. Mosolyogsz. - húnyta le a szemét.
- El sem tudom képzelni milyen lehet ez neked.
- Örülök, mert nem érzed a fájdalmat - ölelte át a vállam. - Amúgy se szállhatnék szembe egy istenséggel. - nevetett keserűen.
- Steve... azt kívánom, bárcsak emékeznék. Bárcsak még mindig szeretnélek. - csordult ki az első könnycseppem. Leírhatatlanul szomorú voltam egy olyan veszteség végett, amire nem is emlékeztem.
- Én is ezt kívánom Raven, - forgatta meg az ujján lévő gyűrűt. - Minden egyes nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése