Mon Amour

- Unatkozom!-mondta szemeit forgatva.
- Akkor beszélgessünk valamiről.-vontam vállat és elhúztam a számat.
- De miről, Bianca?
- Mondj valamit, és beszélek róla!- tártam szét a karjaimat.
- Sajt!-bökte ki hamiskás mosollyal.
- Tudtam, hogy ezt fogd mondani, Thor.- sértődötten fújtam egyet. A párizsi eset óta szívatott ezzel.
- Naná, egy franciának?-vonta föl a szemöldökét újra és újra.
- Azért még nem vagyok francia, mert egyszer véletlenül így mutatkoztam be, mon amour!- csaptam a homlokomra.
- Mit mondtál? Hisz te elpirultál!
- Én? Te képzelődsz…–legyintettem nagyzolva, de éreztem az arcomra kiülő vörösséget.
- Igen, te! Sőt, egyre jobban!-nevette el magát.
- Nem, nem mondtam semmi fontosat. Mondj valami mást, amiről beszéljünk.
- Oké… Ki az, akit most szeretsz?-halk sóhaj szállt fel ajkairól.
- Ezt úgy kérdezed, mintha nem lennél vele tisztában.
- Ne nézz így rám, tőled akarom hallani!
- Szertlek, Thor!
- Én is szeretlek, Bia…

- Mit csinálsz már bent a fürdőben egy órája?-morcos hang rángatott vissza a valóságba.
- Semmit, Tony… Csak emlékezem.