Hotdog tejszínhabbal

Vissza kellene rázódni LVLTudjaABánat Bocsi hajnal egy gif nincs értelem sem, ne keresd. Lex egyike adta az alapot.

Néhány napos pizza maradványa árválkodott a hűtőben. A szaga már átitta a berendezés minden szegletét. Hagyma, sajt és valami  édeskés szósz amit BBQ-nak csúfoltak, de semmi köze nem volt hozzá.   Az egészhez tormás elegy adódott, talán mustár is volt és oliva bogyó.  Csupa olyan hozzávaló, ami külön megállta a helyét, de sosem illettek össze igazán.  Mások talán csak instant hasmenésként bélyegeznék a furcsa elegyet, de a lány, aki becsapta a frigó ajtaját csak önmagát látta bennük és azt, akit hosszas, tényleg hosszas szenvedés árán elengedett, mert nem volt már köze hozzá többé.

Emlékszik, az anyja mindig élvezettel mesélte a családi összejöveteleken, csak hogy megnevettesse a nagyit, vagy a fél-bolond nagybácsit, aki mindig csak egy vadászatról toppant be megvacsorázott, aztán sietősen ment egy újabb vámpírfészket írtani a szomszéd államba. Nekik mondta mindig azt, hogy  Gina, még kis korában, imádta nutellába mártani a kovászos uborkát, úgy majszolni, mintha normális volna. Aztán azt is, hogy hála istennek kinőtte ezt az érdekes korszakot.

Most csak állt ott a lelakott konyhában, felidézve a legrégibb és a legfrissebb emlékeket. Legszívesebben a telefonért nyúlt volna, hogy tárcsázza a férfi számát, ha ugyan  létezett volna még a készülék. Azt ugyan is abban a minutumban mikor kiadta a démonná vált Dean Winchester útját -akit nem különösebben érintett mélyen a dolog- azon nyomban a legközelebbi  kukába hajította, mikor hallotta, hogy épp jön a szemetes kocsi konténereket üríteni. Az volt UTOLSÓ  dolog amit kidobott, ennek pedig már több mint egy hete.

Újra kinyitotta a hűtőt és a szagtól elfintorodva igyekezett gyors mozdulattal magához venni az utolsó sört. A palack üres társai ott sorakoztak a  kanapé mellett, némelyik pedig nyomot hagyott a falon, mikor  a lány dühében odavágta őket. A cserepek még mindig szerte hevertek a padlón, de őt nem érdekelte.  Úgy is cipőben volt, hívatlan látogatóktól meg nem volt félnivalója.

Unottan nyúlt a távirányítóért. Valami idióta dal ment, de nem volt elég ereje hozzá, hogy tovább kapcsoljon, csak hallgatta a tinilányos nyálas szöveget, miközben nagyokat kortyolt a söréből, jóllehet már egy ideje a hányinger kerülgette.

I thought maybe we were getting somewhereBut we're still nowhere at allI watched your tail lights fadingI try but it still won't fallI remember what it feels likeTo know love and have it taken awayI can't think of what I learned right nowBut I'll be thanking you someday

Szempillái elnehezültek, s félálomban sötét szempár semmibe vesző feketeségében fürdött, és a kiontott vérben, mely akaratlanul is a kezéhez tapadt. Annak az ártatlan lánynak a vérében, melyet Dean Winchester ölt meg azért mert kedve volt hozzá.

Mióta a pecsét billogként jelölte meg a férfit, a viszonyuk fagyos lett. Fájdalmasan különböző és elmondhatatlanul távoli. De Gina elég erősnek hitte a szeretetét ahhoz, hogy áthidalja ezeket a messzeségeket.  Ez így ment egy ideig.  Aztán a helyzet durva fordulatokat vett. Több fázisból állt ugyanis a dolog.  Először csak  figyelmen kívül hagyta a  nő könyörgését, aztán belekényszerítette a lányt a cselekedetbe, végül pedig  megfenyegette ha nem hagyja hogy kiélvezze, végez hát vele is.

Egyre szélesedő szakadék két végén állva, közöttük felégetett hidak százaival végül búcsút intettek egymásnak.  Nem csak felületeset.Olyannyira nem, hogy  a lány végül tövestől kiszakadt a vadászéletből. Nem vette fel a mobilt, ha egykori társai segítségre szorultak. Nem szerzett már hamis igazolványokat, nem érdekelték az interneten és a lapokban szereplő természetfeletti vagy bizarr esetek, nem tartott magánál fegyvert nem zárta az ajtókat, CSAK ÖNMAGÁT. MIKÖZBEN ARRA VÁRT, HOGY UTOLÉRJE A  MÚLTJA. 

Valahol legbelül arról ábrándozott, ha visszatérne vele minden a régi kerékvágásba… Hogy bárcsak a nutella és az uborka megnyerő párosítás lenne.  Vagy egy hotdog  tejszínhabbal.

So I guess the drivewayWill be the end of the roadFor us it's too lateLet the credits start to roll

Épp eltöprengett, ő a stáblista melyik szereplője lenne.  Az édes, a sós, a savanyú? Netán a penészes rothadó, mely hagyott mindent  végtelenségig fajulni?

Vélekedését ajtónyitódás majd csapódás zökkentette ki furcsa valójából, bár csöppet sem tűnt úgy, mintha érdekelné. Ha démon, megöli, ha angyal, megöli, ha vámpír, megöli. Végső soron mindenképp meghalna. Amire várt.Megtette volna önkezével is.  Nem a szerelemért, nem bánatból, nem azért mert elhagyták, mert gyilkos szenvedélyt választottak helyelyette.Hanem mert tudta, hogy a múltja úgyis utoléri egyszer, amit megérdemel azért, hogy hagyta Dean gyilkos hajlamát kicsúszni az irányítása alól. 

És igaza is volt többé kevésbé. Ott állt a múlt, a foszladozó zöld kanapé előtt, de nem épp úgy, ahogy számított rá.Sam Winchester lépett be az előbb a helyisége s arca fintora, melyet igyekezett szolidan , de sikertelenül visszafogni, elárulta gondolatait.

-Hát tényleg igaz- vetette oda. – Könnyek helyett csak alkoholba próbálsz fulladni.-jegyezte meg epésen, majd körbe szimatolt.Nem tévedett. Gina egyszer sem sírt, mióta útjára bocsátotta gyilkossá lett szerelmét. Elég fájdalmasnak, elég büntetésnek érezte, hogy ő maga létezett.Csak hanyagul vállat vont és épp leemelte volna tekintetét, a langalétáról, hogy megnézze a következő zenei klipet, de Sam ismét megszólalt.-Elkaptam.-jelentette ki, mintha csak azt mondta volna,hogy a fű zöld, az ég kék, ez a hely bűzlik az átható piaszagtól. A lánynak elkerekedtetk a szemei.-És megvan a módja, hogyan lehetne újra ember.-Újra ember..-ismételte elhaló hangon… Nem kapott választ, csak gyors, pergős parancsot.-Menj, zuhanyozz le, pakolj össze.Jelentkezz ki. Fél óra múlva várlak a  kocsiban. Hozzuk vissza azt a pitezabáló idiótát, akit szerettünk.-a lány meg mert volna esküdni, hogy Sam ajkán  apró mosoly futott át, miután  elmosolyodott még megint szólt.-És aki még most is szeret téged.