Csak állt előttem és szúrós tekintettel várta a válaszom. Annyira nevetséges volt a helyzet, hogy tényleg sikerült majdnem képen röhögnöm szegényt. Érezhette rajtam, mert ökölbe szorított kézzel sóhajtott fel.
-Mi olyan nevetséges? -Nem kellett sokat agyaljak a válaszon.
-Te. - vontam vállat és tovább folytattam a kezemben lévő könyv sorait.
-Lexy az Isten szerelmére! -kapta ki és az asztalra vágta.
-Samuel, ha bármi baja lett a Gyűrűk ura kötetemnek, esküszöm kitekerem a nyakad. - sóhajtottam fel és elfeküdtem a kanapén.
-Semmi baja! - Állította, de egy gyors pillantással meg is győződött róla.
-Mit szeretnél? - vontam fel a szemöldököm kérdőn.
-Választ. Miért csókoltad meg? - szűrte fogai között a kérdést.
Lassú mozdulatokkal megigazítottam fejem alatt a díszpárnát. Egy két óvatos simítás és csak azután néztem fel rá.
-Nem csókoltam meg. Ő csókolt meg engem.
-Miért?
-Azért Sammy, mert kíváncsi volt. Azt mondta érdekli miért csókolózunk állandóan és mit jelent. Elmagyaráztam neki, hogy szeretjük egymást és ezért.
-Utána? - sürgetett.
-Utána... - nézegettem a körmeimet időhúzás gyanánt. - Azt mondta ő is szeret és a számra nyomta az övét.
-Tudtam, hogy akar valamit tőled! - vágott közbe.
-Még nem fejeztem be. - felültem törökülésbe és úgy magyaráztam tovább, akár egy ovisnak a dadus néni. - Szeret, mintha az anyukája lennék. Nem tudta, hogy az ilyen szeretet és a szerelem között nagy különbség van. Csak ki akarta fejezni az érzéseit. És mielőtt hőbörögni kezdenél és teljesen besárgulna a fejed a féltékenységtől: elmagyaráztam neki. Sőt, azt is, hogy ezt csak Sam Winchesternek szabad. Senki másnak.
Ült egy darabig, aztán felvette a könyvet az asztalról és az ölembe téve hajolt elém pár centire. Vártam, hogy megcsókol, de csak elsuttogott egy mondatot és elillant, akár egy szellem. Csak reménykedtem benne, hogy nem az a bosszúálló fajta.
-Nefilim, nem nefilim, akár Jack, akár nem... legközelebb ilyenért megölöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése