Sírva indultam a keresésére. Nem tudtam, hogy hol lehet, hol vagyok, vagy éppen mi történik velem. Teljesen ismeretlen úton kérdezgettem random emberektől nem e látták a keresett személyt, de mindenki csak nevetett és odébb állt. Szerintük ez az egész egy vicc. Kis időbe telt mire összeszedtem magam, de nagy nehezen megtaláltam. Egy padon ülve nevettek Castiellel. Én kiizgulom érte a lelkem, míg ő viháncol a haverjával... hihetetlen!
-Sam! - álltam elé és gondolatban összeszedtem magam, hogy bocsánatot kérjek az előző napi vitánk kapcsán.
-Mit szeretnél Liz? - Vonta fel a szemöldökét és felém villantott egy csajozós mosolyt. Annyira más volt, annyira...
-Én sajnálom a tegnapit, őszintén. - Sóhajtottam, de felkaptam a fejem. Valami nem stimmelt. - Liz?
-Így hívnak, nem? - Nevetett fel harsányan, mire Cas csak helyeselt és kilazította a nyakában lógó nyakkendőt. Ácsi! Ő nem csinál ilyet! SOHA!
-Sam? Hogy hívnak engem? Mi történt tegnap? Hol van Dean és hol van Gina? - Kutattam a szememmel a többieket.
-Na Jared, még egy lelkes rajongó, aki túl messzire merült a fanfiction-ök világában. - Csóválta fejét az angyal.
-Te vagy Liz. Te játszod a páromat, Jent, a boszorkányt a Supernatural sorozatban. Rémlik? - Tagolta, mintha fogyatékos lennék.
Lezsibbadt minden végtagom. Miről beszél? Mi a jó isten folyik itt? Addig emlékszem, hogy előző este rettenetesen összevesztünk, amiért én nem akarok gyereket, hiszen szerintem nem a vadász világban kellene felnőnie egy csöpségnek. Ő viszont ragaszkodott hozzá. Aztán egymás fejéhez vágtunk minden sérelmet az elmúlt évekből, majd azt kívántam.... Azt kívántam bárcsak ő, nem ő lenne. Bárcsak más lenne a világ és az életünk.
A mellkasom szorítani kezdett és fekete pöttyök cikáztak a szemem előtt.
-El fogok ájulni. - kapkodtam a levegőt, míg a két férfi leültetett és aggódóra vette a figurát.
-Hozok egy kis vizet. - Szaladt el a ballonkabátos akárki is legyen.
-Jobban vagy? - Kérdezte másvilág Sammy.
-Persze, csak egy kis pánikroham. Semmi komoly. - vontam meg a vállam.
-Liz, tuti minden rendben?
-Ki? Ja, ahha... emlékszel arra a... - próbáltam felidézni a történetet, amit még a srácok meséltek, miután megismerkedtünk és egyik este a bunkerban arról storyzgattunk, ki milyen világokat látott. - ...részre, mikor Dean és Sam egy másik világba csöppentek? Ahol teljesen más volt az életük és egy sorozatot forgattak?
-Hogyne! A rajongók imádták.
-Épp így érzem magam én is. - Dőltem rá a padra kétségbeesetten. Abból amit megtudtam erről a világról, itt nem volt mágia, szóval vissza sem juttathattam magam a saját síkomra. Nem tehettem mást, csak várakozhattam, míg rá nem jönnek a többiek, hogy eltűntem és megmentenek.
Rám nem jellemző módon sírva fakadtam. Jared átölelt és kérdés nélkül vígasztalt. Tudtam az eszemmel, hogy ő nem az én Sammym, de annyira szükségem volt rá és annyira egyforma volt az illatuk, hogy az ő karjaiba képzeltem magam.
-Úgy sajnálom. Esküszöm, ha ezt rendberakjuk szülök neked egy egész foci csapatot! Bármit, amit csak szeretnél, csak jussak haza... - hüppögtem a nyakába, mire teljesen lesápadt arccal eltolt magától.
-Te mi a fenéről beszélsz?
-Csak gyakorlok a következő részre. - legyintettem és megtörölve a könnyeim, magamba roskadva vártam, hogy véget érjen életem ezen epizódja is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése