2019. március 18., hétfő

Decision


-Sosem lesz a tiéd! – Kiabálta felém kikelve magából. 
-Nem veszed észre, hogy ő senkié? Nem lehet kisajátítani, te buta szőke liba! – Kontráztam, mire elindult felém és tőlem fél méterre megállva folytatta a vitát. 
-Buta szőke? Már ne haragudj édesem, de én lennék a kicseszett Megmentő! Az egész rohadt városért kockáztatom az életem nap, mint nap. Te mit csináltál eddig? Amúgy meg… nem érdekel ki voltál, hiszen amíg szépen iszogattad a kis rumodat a világ másik felén, Hook mellettem volt, velem harcolt és élt, érdekes mód, egyszer sem említett egy titokzatos, koszos kalóz lúvnyát, aki egyszer felbukkan majd és követeli őt magának. Arról már ne is tegyek említést, hogy a gyerekem apjára is rámásztál pár napja!
-Neal egy barom! Simán megérdemlitek egymást, hisz ő sem képes felfogni pár egyszerű szót, ami ennyit tesz: húzz el a rákba! –Üvöltöttem a képébe és intve egyet Rubynak, töltettem magamnak még egy rövidet. 


-Killian, csinálj valamit! – Toporzékolt Emma, aki szintén nem volt már szomjas. Mindenki idegeit tönkretette az átok megtörése, a világok közti átjárók megnyitása és a múlt súlya, ami keveredett a jövővel. 
-Mégis mit vársz tőlem? –Vonta fel szemöldökét a kalóz kérdőn. 
-DÖNTS! – Vágtam falhoz a poharat, ami a feje mellett suhant el pár centire. – Majd kifizetem… - Motyogtam oda Rubynak. 

-Ez nem így megy, ha nem tűnne fel nektek. Itt van Emma, szeretem… - ahogy kimondta, a Megmentő egy „Én megmondtam” mosolyt küldött felém. – de itt vagy te is Rho, akinek a boldog befejezésemnek kellett volna lennie. – Ingatta a fejét. – Nem fogok dönteni és ezt ti is nyugodtan dolgozzátok fel. Nem tudok. 

-Engem is szeretsz még? – Suttogtam magam elé, épp hogy hallja. Emma várakozóan nézett felé. A levegő megfagyott nagyinál és az összes vendég várta a végkifejletet. 
-Igen Rhodia, annyira, hogy szinte fáj. – kortyolt a sörébe, de felemelte a mutatóujját, mielőtt újabb csata tört volna ki közöttünk. – Éppen ezért érzem azt, hogy Emma mellett a helyem. Ő stabil és nem a múlt, hanem a jövő. Nem okoz fájdalmat és nem emlékeztet nap, mint nap a rengeteg szörnyűségre amit tettem. Jobb embert faragott belőlem….

-Éppen ez a baj Kapitány – köptem felé a szavakat, de a szívem kettészakadt a mellkasomban. – Én soha, de soha nem akartalak megcsiszolni. Úgy szerettelek és olyannak, amilyen voltál. – Azzal egy adag pénzt helyeztem az üres korsóm mellé és távoztam Nagyitól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése