Heartless

Hangos sóhajt eleresztve rogytam le az ágyra. Arcomat tenyerembe temetve gondoltam végig mi is történt. Lia visszajött, csakhogy segítsen megmenteni a bolygót. Thor még csak ide sem dugta a képét az Örök világból. Hulk szétzúzott mindent, ami az útjába került. Az Özvegy és Clint hozta a szokásos formáját. Steve majdnem meghalt én pedig majdnem a szívemre hallgattam, ami azt súgta, ha már miatta szakadt meg, hagyjam csak meghalni.
A csata végeztével, ahogy a romokat mértük fel, süket csend honolt a kommunikátorok csatornáin, mikor a Kapitányt szólítgattuk. Steve Rogers nem felelt kérésre, sírásra és parancsra sem.
Aztán Lia talált rá. Épp testben éppen hogy csak élt.
A toronyba vittük és Bruce megpróbált minden tőle telhetőt, hogy eltávolítsa belőle azt a kozmikus idegen erőt, amely leszívja az életenergiáját.
Mindeközben döbbentem rá arra, hogy Lia már akkor őt választotta, mielőtt kimondta volna a mi kapcsolatunk végét. Pontosan ugyanúgy aggódott érte, mint értem annak előtte. De pont nem azért szerette, amiért engem.
Számára Steve Rogers emberibb volt, csak mert nem egy reaktor tartotta életben.
Ez volt a végünk. Zavarta őt, hogy gond nélkül eltávolíttathatnám az elemet, mely mára a részemmé vált. Így lettem fémszívűből egyszerűen szívtelen.
Lia tudott arról a tudományos projektről, amit nem tökéletesítettem még. Arról a projektről, aminek terveit csak vele osztottam meg, mert érdekelt a véleménye és mert talán neki alkottam az egészet. Hogy megszabadítsam attól az erőtől, amit átoknak gondol és végre ne kelljen rettegnie ha nincs kéznél a kesztyűje, ha anélkül ér hozzá valakihez.
Eljött hozzám és könyörgött nekem, hogy mentsem meg Amerika Kapitányt!
Beszélgetésünk csupán kérészéletű volt. Én hozzá vágtam azt, hogy nem lépett túl rajtam, csak keresett valaki mást hogy könnyebb legyen, ő pedig azt mondta, hogy képtelenség lenne szeretni engem, ha én nem vagyok képes megelégedni önmagammal. Aztán jöttek azok a szavak, melyekért azóta gyűlölöm magam.
-Úgy kerülöd az egész labort, mint a pestist, pedig néhány gombnyomással segíthetnél rajta Tony!-zokogott én pedig elfordultam.
-Nincs sok dolgom!-jelentettem ki egyszerűen.-De talán nem akarom, hogy éljen!

-Megmentetted!-hangjára hirtelen kaptam fel a fejem. Nem is hallottam, ahogy bejött.
Könnyes szemei, fáradt arca, fájdalmas tekintete összességében túl sok volt, hogy el tudjam viselni. Felálltam és az ablakhoz lépve figyeltem a várost.
-Azt hiszem.-bólintottam.-Szívós fickó!
-Igazad volt.-szipogott és hallottam közeledő lépteit és most is undorodtam magamtól, de azt kívántam bárcsak ne lenne igazam. Nem mintha Steve Rogers nem érdemelne boldogságot, de miért az én boldogságomat?
-Tudom. Rendbe fog jönni!-halk tört fel belőlem.-Túlélt egy saját jégkorszakot. Ez meg se kottyan neki!
-Úgy értem rólam volt igazad.-motyogta halkan én pedig erőt véve magamon felé fordultam. –Nem vagyok túl rajtad! Mindig is te voltál a nagy Ő és az is maradsz, de nem lehetek veled!-hangjából olyan keserűség áradt, mely anélkül erősített meg igazában, hogy értettem volna annak miértjét.
-Szóval én voltam, de egy másik pasival leszel, aki eleve nem lehet az igazi?-meredtem rá szemöldök ráncolva.
Meggyötört arcán apró mosoly jelent meg, aztán szólásra nyitotta ajkát.
-Csodálom hogy mindig azt hiszed, hogy igazad van. És ebben az a frusztráló, hogy legtöbbször igazad van.Éles elméjű vagy, vicces, kiszámíthatatlan és megvan az a bájod, amitől minden nő egy csapásra beléd szeret.-tekintetét elszakította rólam és szünetet tartott. Olyan szünetet, amilyet fájdalmasan nagy igazságok előtt szokott az ember. Én pedig már akkor tudtam, hogy nem fog hazudni, akármit is mond.-De veled magányos voltam.Steve mellett pedig van hely számomra is.
Nem mondtam semmit. Nem adtam igazat, nem léptem közelebb, nem könyörögtem. Csak megadtam a tiszteletet a távolságtartására és némán átkoztam magam azért, mert nem vettem észre korábban a boldogtalanságát.
Ahogy elhadart még egy köszönömöt és gyors léptekkel elhagyta a szobát rájöttem még egy csúf igazságra velünk kapcsolatban. Valamire, amiben neki volt igaza.
Talán tényleg lehetetlen szeretni egy szívtelent.