7. fejezet
Az ajtó csapódására keltem. Először azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, aztán egy elég érdekes látvány tárult a szemem elé. Loki a szobám ajtajában ácsorgott. Ez önmagában elég furcsán hatott. Aztán ott volt az a nem épp elaprózható tény, hogy haja kontyban fel volt tűzve a feje tetejére. Itt-ott néhány tincs mogorva arcába lógott.
- Bálba készülsz? –ásítottam nyújtózkodás közben. Mérges fintorba húzta az orrát, majd leült az ágyam szélére. Felhúztam a térdeimet, így engedtem helyet neki.
- Ne viccelődj. Hatalmas gond van! – Azzal hátat fordított nekem.
- Ha nem mondod, nem tudom kitalálni a gondolataidat! – sóhajtottam fel. Nem tudtam mit vár.
- Nézd már meg a tarkómat!
- Ugyanolyan csodálatos, mint eddig volt… - dörgöltem meg a szemem, aztán megakadt valamin. Egy jel volt. Ugyanaz, mint ami a kezemen éktelenkedett. Az ujjammal simítottam végig. A minta kitüremkedett, ebből észrevehető volt, hogy teljesen friss. Simításom nyomán bőrét libabőr fedte, így gyorsan elkaptam a kezem és kiszedtem a hajában lévő hajgumit.
- Így már jobban hasonlítasz magadra. Ki kell találjuk mi a szar folyik itt! – pattantam fel, majd eszembe jutott, hogy talán mégsem kellene előtte öltözni. Aztán valami furcsa ötlettől vezérelve mégis nekiálltam. Hisz együtt nőttünk fel, utáljuk egymást, de ismerjük a másik minden porcikáját.
- Mit művelsz? – sápadt le a szokásosnál is jobban.
- Elkészülök, hogy utána kiderítsük mi folyik itt. Van egy ötletem. Már mindenhol kutattunk, de a legkézenfekvőbb forrást kihagytuk.
Bólintott, aztán úriemberesen hátat fordítva várta, hogy elkészüljek. Jót mosolyogtam rajta, megkocogtattam a vállát és intettem a fejemmel, hogy mehetünk. Egymás mellett lépkedve várta, hogy beavassam az ötletembe, de én a palotán kívülre vettem az irányt. Némán kérdő arckifejezéssel vonta fel a szemöldökét, de követett továbbra is. Az edzőtér szélén torpantam meg.
- Ott ül a megoldás – mutattam a felállított emelvényre. Egyedül egy személy foglalt helyet, míg egy másik a homokban gyakorolt.
- Komolyan? Bianca? – fújtatott Loki.
- Van jobb ötleted? Hallgatlak. Nincs? Akkor ez marad! – felszedtem a tárolóból egy kardot és egy rövid nyújtás után Thor mellé szökkentem. Éppen az egyik gyakorlóbábút ütlegelte, mikor pengémmel kereszteztem az övét.
- Szia! – vigyorogtam, ahogy tőlem tellett. Meglepődött, így még védekezni is elfelejtett és egy rúgással a földre terítettem. – Beszélnünk kell.
- Gond van? – kérdezte óvatos hangsúllyal.
- Nem itt. – intettem neki. Loki addig Biancával sugdolózott, amit Thor egy morgással konstatált. Furcsamód, nekem sem tetszett a párosuk. Túl közel volt hozzá.
Megráztam magam és vezényelni kezdtem a négyes brigádot egy helyre, ami esetlegesen mentes lehet minden figyelő szemtől.
- Szia Heimdall! – Köszöntünk hárman kórusban, míg Bianca furcsán riadtan nézegette a hatalmas kapuőrzőt.
- Kiválasztott, örülök, hogy találkozhatunk személyesen is – ereszkedett térdre, mire a lány még jobban meglepődött.
- Heimdall egy jóbarátunk. Ő vigyázza a világunkat bejáratát – magyarázta Thor és megfogta nyugtatólag a lány kezét.
- Tudom ki ő. Csak még sosem láttam. A képessége elrejtette a víztükrében.
- A világotok előttem is rejtély Kiválasztott – dörmögte az Őrző.
- A nagy terem nincs védve előled – elegyedtek beszélgetésbe.
- Nem tartom magam méltónak, hogy bepillantást nyerjek egy ilyen tiszta helyre – biccentett. Bianca arcán tisztelet futott át. Csodálattal nézte a hatalmas embert.
- Na, elég volt a bájcsevejből – forgatta meg Loki a szemeit. – Menjünk! – parancsolta, majd tétován felém pillantott. – Hová is?
- Heimdall, szeretnénk Midgardra utazni. A cél Norvégia, Urnes.
- Biztos vagy benne?
Egyetlen bólintás után, már a hídon utazva kapaszkodtunk egymásba, míg a helyszínre nem értünk. A táj csodálatos volt. Pont olyan, mint évszázadokkal ezelőtt. Hegyek, zöld és nyugalom amerre a szem ellátott. A kihalt és emberi kéz által nem érintett vidéken egyetlen aprócska ház állt. Igazából egy templom, ami inkább egy aprócska kastélyra hasonlított kívül-belül.
- Hova hoztál bennünket? – pislogott körbe Thor, pörölyét erősen markolva.
- Urnes, dongatemplom. Rejtve van mindenki elől a kilenc világban, még Odin szeme sem képes idáig ellátni. Egyedül pár midgardi szokott fellátogatni és kipihenni a fáradalmaikat – válaszolta, de már fél lábbal az építmény belsejében voltam.
Mikor mindenki követett, elfoglaltam az egyik ágyat. Értetlen tekintetek bámultak vissza rám.
- Itt maradunk pár napot. Sok mindent át kell beszéljünk. Foglaljátok be a szimpatikus helyeket. Most pedig, ha megbocsátotok… Évszázadok óta nem jártam itt és szeretném kiélvezni – indultam kifelé, majd mielőtt utolérhettek volna, ruha nélkül ugrottam a vízbe.
Azt hihette volna az arra járó ember, hogy jéghideg, de igazán kellemes volt a hőfok az év minden szakában. Úsztam pár métert a hegyek irányába, majd teljes nyugalommal a part felé fordultam. A három alak gyönyörködve vette tudomásul, hogy nyaralni hoztam őket. Még Loki sápadt arca is kipirult egy picit örömében. Itt senki nem piszkálta őket, semmi elvárás vagy kötelező rendszer nem volt. Csak mi négyen és a csend.
Bianca zavartalanul vetkőzött és jött utánam. Benne nem volt szégyenérzet, hiszen nők között nevelkedett és cseperedett fel. Thor reakciója pedig egy szorítás volt Loki karján, amit tízen méterről is látni véltem. A csínytevő csak egy fej elfordítással jelezte, hogy vette az adást, míg a lány be nem ért a vízbe, teljes takarásba. Aztán alábukott és úszni kezdett. Én láttam, hogy felém halad, de Thor szemei – szinte – villámokat szórtak aggodalmában. Aztán egyszer csak feltűnt mellettem.
- Mit szeretnél tudni Raven? Hogyan köszönhetném meg neked, hogy rabszolgaként leélt életem leggyönyörűbb pillanatait adod nekem?
- Egyenlőre élvezd. Majd holnap foglalkozunk ezzel az egész őrültséggel – mosolyogtam rá. Rá kellett jöjjek, akármi is sül ki ebből, nem bántam meg, hogy elraboltam a lányt. Barátra leltem benne. Olyanra, amilyen nekem sosem volt. Persze, Loki is annak számított egy időben, de akkor még fiatalok voltunk és naívak. Az élet pedig kegyetlen és mocsokkal teli, akárcsak ő maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése