Savage

– Mikor érkezik? – kérdezi Bianca a telefonba.
– Hat körül – mondom közömbösen.
– Hova mentek? – bombáz a barátnőm az újabb kérdéssel.
– Még nem tudom – húzom el függönyt és kinézek az ablakon. – Nincs kedvem sehova menni ebben a takony időben. – Az eső megállíthatatlanul esik, nagy cseppekben kopog az ablakon, az utcán áll a víz, az autók nyakig csapják az igyekvő járókelőket.
– És mikor lesz már vége? – nyafog a vonal túlsó végén.
– Amint kiderítem a titkát és megtöröm. Bosszút akarok állni, amiért elvette Wade-t. – Ég a tűz a szememben, ha arra gondolok, mit tett Vanessa.
– Lily, a bosszú soha nem jó tanácsadó! – figyelmeztet.
– Nem hagyhatom, hogy továbbjátssza a játékait! Végre valakinek meg kell tanítani ennek a libának, hogy nem csak ő tehet tönkre minden kapcsolatot! – magyarázom el ugyanazt sokadszorra a barátnőmnek. – Megyek készülődni, mert nem sokára megjön.
Bia mindig fel tud dühíteni. Nem érti meg, hogy még mindig szeretem Wadet. Még mindig együtt lennénk, ha az a ribanc nem rondít bele. De ez a lány úgy cserélgeti a pasikat, mint más a bugyiját. Már a fél várossal összefeküdt, mégis bomlanak utána a pasik. Meg kell hagyni, igazán csinos, valószínűleg azért csorog utána minden hímnemű nyála. Mindig olyan, mintha egy divatlapból lépett volna ki, a sminkje tökéletes, a haja, mint a L’oreal reklámban, a ruhái trendik. Azt hittem, a feje üres, mint egy kiaknázott bánya, de meglepődtem, mert egészen értelmes. Nem tudtam neki olyan könyvet mondani, amit olvastam és ő nem. Fordítva viszont ez már nem igaz. Művelt lotyó – állapítom meg magamban. És nem bocsátok meg neki soha! Megtöröm, ugyanolyan kegyetlen leszek vele, amilyen ő volt velem.
Májusi este volt, Wade-eé, néhány barátjával és Biancáékkal szórakozni mentünk. Vanessa is ott koslatott, a pultnál ült a következő áldozatát lesve. Az a klub a törzshelye, szinte hetente lecsapott egy új vadra, de mindig kizárólag olyan fiúkat szedett fel, akiknek barátnője volt.. Feltűnő jelenség volt aznap este is a kihívó ruhájában, amint a szívószállal játszott a koktélját iszogatva, közben tekintete a terepet pásztázta. Nem foglalkoztam vele, jól éreztük magunkat. Dübögött a zene, tombolt a buli, fogytak az italok.
Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy Wade a pultnál beszélget vele. Megakadt a szemem rajta, de nem tettem semmit. Pedig ott kellett volna közbelépnem. De én csak tehetetlenül álltam és bámultam, míg Bia ki nem rángatott, hogy szívjunk el egy újabb szál cigit. Mikor ismét bementünk a bárrészbe, nem láttam őket sehol. A csaj nem is érdekelt, Wade annál inkább. Barátnőm nyafogni kezdett, hogy pisilnie kell, és kimentünk a mosdóba. Ha felvillan a látvány, ami fogadott, még mindig összeszorítom az öklöm és a fogaim. A döbbenettől egy szó sem jött ki a torkomon. Wade Vanessával kézen fogva jött ki az egyik női mosdóból, közben a nadrágját próbálta begombolni. Egy pillanatra megfagyott a levegő, egymásra néztünk, a következő percben pedig nekiestem a pasimnak, teljes erővel ütöttem a mellkasát, és lehordtam mindennek. Próbálta megmagyarázni, hogy mi történt, de nem volt rá szükség. Magamtól is rájöttem, hogy megcsalt.
Biancának köszönhetem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget, Wade megverését leszámítva. Ha nem fog vissza, a nőt is megütöm. Aztán bevillant az isteni szikra: a közelébe férkőzök ennek a picsának, és kipuhatolom a gyenge pontját. Ha pedig megvan az Achilles-sarka, felhasználom ellene, és én fogom megalázni, megtörni, olyan fájdalmat okozni, amit ő okozott annak a rengeteg lánynak, akiknek elcsábította a barátját. Mikor odamentem hozzá, és megköszöntem, hogy megszabadított az idióta barátomtól, meglepődött. Elég nagy önuralomra volt szükségem, hogy ott helyben ne kaparjam ki a szemét.
Azóta barátkozom vele, eljátszom, hogy ő a legjobb barátom, de hiába minden igyekezetem, még nem sikerült rést találnom a tökéletesen felépített pajzsán. Sajnos a látszat miatt a többiekkel hanyagoltam a kapcsolatot.Bianca már nehezen viseli, hogy kizárólag Leilával foglalkozom. De ezt most meg kell tennem a célom érdekében.
Kibámulok az ablakon, az eső még mindig szakad, mintha dézsából öntenék. Az órámra nézek: negyed hetet mutat. Már itt kellene lennie, nem szokott késni. Próbálom felhívni, kicsöng a telefonja, de nem veszi fel. Felváltva csörgetem és nézem az órámat. Nemsoká hét óra, és még mindig sehol. Hihetetlen egy nőszemély.
Dühösen kopogtatom a körmeimet az asztalon, mikor csengetnek.
– Na, végre! – nyitom ki az ajtót és a döbbenettől nem jutok szóhoz.
– Nem volt hova mennem – áll Vanessa az ajtóban; csapzottan, vizesen, elmosódott sminkkel.
– Mi történt veled? – rángatom be a lakásba.
– Láttam… – kapkodja a levegőt. – Én láttam őt…
– Kit láttál? – Még mindig alig jutok szóhoz a rettenthetetlen, gyönyörű, tökéletes jégkirálynő állapotát látva.
– Őt…
– Ki az az ő?
– Tony – nyögi ki végre. – Kézen fogva mentek.
– Tony? – Totálisan meg van zavarodva, nem értem miről beszél, vagy igazából csak felfogni nem akarom.
– Tony Starkot – néz a szemembe. Látok benne valami szokatlant. – Őt és a barátnőjét.
– És? Mi közöd van hozzá?
– Tudod, nagyon rég volt. Tizenhét voltam. Szerettem és együtt jártunk. De elhagyott, azért a nőért – zokog megvigasztalhatatlanul.
– Az nem lehettél te – állapítom meg. – A volt barátnő még az újságban is szerepelt, mert valamit csinált magával.
– Igen, közel egy évig voltam szanatóriumban pszichiátriával felváltva – sötétedik el a tekintete. – Terhes lettem és nem engedték a szüleim, hogy megtartsam. Utána begyógyszereztem magam. Kimosták a gyomrom, és elég sokáig azt sem tudtam, hogy élek vagy halok. Aztán eldöntöttem, hogy megmutatom, bárkit megkaphatok – sugárzik belőle valami büszkeség. – Bárkit.
– Csak őt nem… – csúszik ki a számon, de meg is bánom.
– Lily, nekem nincs senkim, csak te – törik össze megint. – Én nem tudom elfelejteni. Elhagyott egy másik nőért! – zokog.
– Gyere, pihenj egy kicsit – tuszkolom be a szobámba.
Mikor elalszik, kimegyek a nappaliba, és megint kinézek az ablakon. Besötétedett, én pedig bámulom az utcán a zuhogó esőt, ahogy a vízcseppek a lámpafényben, és elmerengek ezen a mai délutánon. Erre vágytam, hogy lássam őt megtörve. Hogy úgy szenvedjen, ahogy mások küszködtek miatta. Mégsem érzem az elégtételt. Kissé keserű a szám íze, de most már legalább tudom, hogy ki és miért volt kegyetlen.