Plain

-Erre tényleg most jössz rá?-Raven hitetlenkedve meredt rám és fél szemmel az utolsó padban ülőt méregette. Legszívesebben rá kiabáltam volna, hogy ne ilyen feltűnően bámulja a srácot, de ehelyett csak vállat vontam és én is hátra sandítottam a vállam felett. Még most is a kezében lévő vaskos kötet megsárgult lapjait bújta. A könyv borítója már foszladozott, s az aranyozott cím már valószínűleg rég elkopott róla.-De miért pont Thor?-fintorgott a barátnőm.
-Mert olyan egyszerű.-és tökéletes. Raven magasra ívelő szemöldökét látva  még jobbnak láttam hozzátenni, hogy;-Nem olyan komplikált, vagy idióta, mint a többiek.-mutattam körbe a teremben, ahol az osztály többi tagja klikkekbe verődve dumált a hétvégi terveiről, a tegnapi meccs eredményeiről, vagy a következő vizsgák titokban megszerzett kérdéseiről.
-Hm.-bólintott a velem szemben álló.-De az ilyen srácok általában okosak és utálják a magunk fajta különcöket.
-Te most komolyan lehülyéztél?-böktem oldalba barátnőmet nevetve, mire ő megforgatta szemeit.-Ha belegondolsz, beszélgetni még tudok vele és nem igazán veszítek semmit.-mondtam és újra kósza pillantást vetettem a szőkeségre.-Jönnek a vizsgák, aztán pedig ha beégnék, lesz egy egész nyara elfeledkezni rólam.-elhúztam a szám, majd felálltam, hogy a helyét követelő Loki leülhessen. Jelentőségteljes pillantást vetettem Ravenre, aki kénytelen kelletlen elfoglalta a két személyes pad másik felét Thor öccse mellett. Utoljára küldött felém egy bátorító pillantást, majd beletemetkezett a mobiltelefonja lejátszási listájába.
A két padsor között igyekeztem a leghátsóba, miközben próbáltam elkerülni a papírgalacsinokat, melyekkel Sam és Bucky lövöldözték egymást a terem két végéből.
Thor észre sem vette, hogy megérkeztem, s még akkor sem reagált semmire, mikor pár számmal nagyobb, apámtól örökölt bőrkabátomat a szék támlájára akasztottam, majd leültem.
-Szia.-mondta ki végül, én pedig nagyot nyeltem és annyira pánikba estem egyrészt a felismeréstől, hogy épp a tegnapi estén esett le nekem, hogy Thor Odinson az esetem, másrészt attól, hogy az a Thor Odinson, aki két éve a padtársam, soha nem beszélt még velem. Nem tudtam mi lenne  legértelmesebb, amit mondhattam volna, így kinyögtem az első dolgot, ami eszembe jutott.
-Mit olvasol?-kérdeztem idiótán vigyorogva, mire ő rideg, hanyag arckifejezéssel megemelte a régi könyvet, hogy elolvashassam a számomra ismeretlen, kibogozhatatlan betűket az elején, de ebben nagyban gátolt a tudatomban mantrázó kis hangocska, mely nem volt képes mást mondani, csak azt , hogy képtelen vagyok ellenállni ennek az intelligenciának. Épp mondtam volna valamit, bár biztos vagyok benne, hogy ajkaim közül csak marhaság szaladt volna ki, ettől félig meddig megvédett a padulk elé lépő Jane.
-Jézusom, te eredeti  nyelven írt norvég mitológiát olvasol?-csillant fel a szeme, majd reakcióidőt sem hagyva a mellettem ülőnek újra szólt.-Add kölcsön kérlek!-felfordult a gyomrom, ahogy láttam az új lányt szempilla rebegtetés közben. Vagy talán nem is hányinger ez, hanem a féltékenység keserűsége?
-Rendben.-bólintott Thor egyszerűen. Én pedig ismét elámultam a tudásán. Valaki képes norvég nyelven egy ősi nép kultúrájának történelmét olvasni? Nekem nem biztos, hogy menne.
Gondolatmenetemből egy rosszindulatú megjegyzés zökkentett ki.
-A melletted ülő csaj csöppet ijesztő.-mondta Jane úgy, mintha ott sem lettem volna. Pedig épp a szemébe néztem.-Nem szeretem a bajkeverőket.
-Miért volna ijesztő?-kérdezett vissza Thor, nekem pedig elkerekedett a szemem és kusza gondolataim között igyekezve rendet tenni, fixíroztam a padot, miközben megszólalt a csengő és Jane a helyére ment.
Ritkán vettek eddig észre azok a srácok, akiket kedveltem. Nagy általánosságban ha oda került a sor én kiöntöttem a szívem és ők másnap elutasítottak azzal az indokkal, hogy „nem illünk össze” vagy „Nem vagy az esetem”. -Thor nem vennéd le a kabátod? Így olyan érzésem van, mintha az órám közepén fogni akarnád magad, és kisétálnál a teremből.-Mr. Banner jóindulatú mosolyt eresztett a padtársam felé, mire az felállt és levéve a ruhadarabot hanyagul a széktámlára dobta. Nekem pedig volt elég időm megfigyelni azt, hogy a kabátunk pontosan ugyan olyan. Legalább ennyi közös van bennünk.

 

***

-Azt hittem sosem lesz vége ennek a napnak!-csapta be nagy hanggal a szekrényét a fekete hajú barátnőm, amíg én belebújtam a kabátomba, s elindultunk a folyosón.-Loki egész nap azzal nyaggatott, hogy segítsek neki felkészülni a vizsgákra. Mekkora idióta ez nem?-fordult felém én pedig egy pillanatra megtorpantam.
-Basszameg!-káromkodtam el magam, mikor az orromba áramló kellemesen ismerős illatot azonosította az agyam, s a kis kijelző a fejemben pirosan villogott. EZ NEM AZ ÉN KABÁTOM!
-Mi van?
-Menj nélkülem, majd délután felhívlak!-mondtam, s azzal homlok egyenest a másik irányba kezdtem rohanni, esélyt sem hagyva Ravvennek, hogy elköszönjön.  Lefékeztem a termünk elétt, s bekukkantva a helyiségbe csalódottan konstatáltam, hogy az üres, így a hátsó udvar felé siettem, s ahogy kitárult előttem a nehéz tolóajtó, ott állt Thor a parkosított placc előtt, orrát a rajta feszülő bőr ruhadarab gallérjához érintve.
-A-azt hiszem az az enyém!-szóltam elég hangosan, hogy meghallja, hisz tett egy fordulatot felém.
-Furcsálltam is, hogy nekem nincs ilyen jó illatom.- nevetve lépett közelebb, s mosolya annyira megrészegített, hogy elveszítettem minden józanságom, és csak kicsúszott a számon..
-Istenem de szeretnék járni veled..
-Mi?
Thor szemei elkerekedtek, ahogy eljutott a tudatáig amit mondtam. Én pedig abban a pillanatban, mikor halkan felrobbant közöttünk a levegő, csak önmagamban kitaláltam azokat a módokat, amelyekkel gond nélkül végezhetnék magammal. Nem tudtam mit tegyek, vagy mit mondjak. Szívem szerint azonnal kértem volna egy ásót a gondnoktól, hogy gödröt ássak itt a suli közepén és oda költözzek egész további életemre. Vagy legalább a vizsgák idejére.
Amennyire könnyen bizonygattam azt, hogy nincs veszteni valóm, most pont annyira rettegtem attól, hogy az, akinek szólt idiótának néz, s úgy döntöttem a szégyent csak úgy moshatom le magamról, ha hazafelé veszek egy sört. Talán gyógyír lesz az összezuhant önbecsülésemnek is.
Legalábbis azt hiszem nálam van a hamis személyi.
-Nem lenne baj, ha még gondolkodnék rajta?-kétkedve pillantottam fel, s ezzel egyidejűleg arra is rájöttem, hogy a kimondott szavak óta csak a földet bámultam.-Tudod Bianca még nem ismerlek annyira, de ha adnál egy kis időt, hogy átgondoljam..
-Te gondolkodni fogsz rajta?-úgy éreztem, hogy a leesett államat a földről kell felkaparni.
-Igen.-mondta egyszerűen.
-De ez igaz?-kérdeztem döbbenten.
-Most rosszat mondtam?-vonta fel egyik szemöldökét, mire én heves fejrázásba kezdtem, majd elindulva a kijárat felé, gyors léptek között még utoljára vissza fordultam.
-Nem nem, majd holnap találkozunk szia!-motyogott még valamit, de  fogalmam sincs mi volt az. Az agyam egészen csak azon az egy dolgon volt képes fennakadni, hogy Thor Odinson gondolkodni fog rajtam. Pont úgy, ahogy ez senkinek sem jutott eszébe annak előtte.

 ***

-Ugye tudod, hogy ez semmi biztosat nem jelent csak annyit, hogy a szemében jelenleg próbára vagy téve.-álltam Raven rosszalló pillantását a szekrényeknek dőlve, s a mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról.
-Pedig ez tök király. Sosem volt még ilyen.
-Ezt értem, csak azt nem miért vagy ilyen gusztustalanul boldog, mikor még azt sem tudod, igent fog-.e mondani neked.-rázta meg a fejét a lány, s fekete loknijai ide-oda libbentek.-Csak fokozod a reményeidet, hogy majd nagyobbat koppanj.
-Ugyan már!-csaptam a vállára, „finoman” értésére adva, hogy fogja be a száját, hisz tőlünk pár lépésnyire megjelent az, akiről szó esett.
-Szia Bianca.-biccentett Thor én pedig már akkor a fellegekben jártam, s nem voltam képes levenni a szemem az alakjáról egészen addig, míg el nem tűnt a terem ajtajában. Aztán Raven egyetlen megjegyzéssel visszarántott a földre.
-Szerintem nem illetek össze.-vont vállat én pedig abban a percben arra készültem, hogy  a szótáram összes szitkát rá zúdítsam, mire újra szólásra nyitotta a száját.-Egy csöppet le kellene egyszerűsítenünk a külsődet. Ez a lázadó stílus túlságosan nagy kontrasztot alkot hozzá képest.-kezével beletűrt göndör vörös loknijaimba és végigmérte a szakadt farmerom és a hanyagul bekötött bakancsom, majd visszafordulva a szekrényében kezdett kutakodni.

***

-Thor, ugye nem baj, ha melléd ülök?-kérdeztem a könyvtár üres asztalához lépve, kezemben a jegyzeteimmel. Amikor a szőkeség felnézett rám, nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Már csak azért is, mert valószínűleg meglepte a rajtam feszülő szoknya és balerinacipő, s a szoros lófarokba fogott hajammal együtt az arcomnak új keretet adó olvasószemüvegem is. Talán ez volt az oka annak, hogy elég nehezen tudta kinyögni az igent.
Én minden magabiztosságomat magamra erőltettem, de kezdtem megnyugodni, hisz Ravennek igaza volt. Már felkeltettem az érdeklődését. Bár ez mit sem változtat a tényen, hogy a történelem házi kegyetlenül unalmas és könnyen elalszik felette az ember.
-Bianca?-rázta meg a vállamat finoman,a srác, mire felocsúdtam.
-Bocs, ha szavakat látok, rögtön álomba merülök.-nevettem kényszeredetten.
Azt hiszem mondani akart valamit, de ekkor Jane lépett oda az asztalhoz.
-Thor, nincs kedved együtt megcsinálni a leckét?-vetette be a legbájosabb mosolyát, de nem igazán ért el vele semmit.
-Ne haragudj, de már valakivel dolgozom.-bökött rám hanyagul a tollával, mire a lány arca elfehéredett.
-De hát úgy tudtam, te egyedül szeretsz dolgozni.-hüledezett. Nekem pedig ott volt a mondat a nyelvem hegyén, de legnagyobb meglepetésemre Thor kérdezte meg.
-Csak nem féltékeny vagy?
Amikor Jane sértődötten elrohant, Thor pedig rám nézett azzal a gyönyörű mosolyával én levedlettem minden önbizalmam és kapkodni kezdtem a cuccaim között, hogy  eltereljem erről a figyelmet, de csak annyi lett az eredménye, hogy  véletlenül lelöktem az asztalról az egyik olvasólámpát és az apró darabokra tört.
A könyvtáros pedig szépen kiebrudalt minket az épületből és pár perc múlva ott álltunk a járdán, mereven bámulva egymást.
-Jaj de furcsák ezek a mai fiatalok.-két idős hölgy bosszús tekintettel méregetve minket sétált el mellettünk.-Egyforma ruhákba öltöznek, csak hogy még a vak is lássa, hogy ők egy pár.
Mindketten egyszerre néztünk az egyforma kabátunkra. Aztán én rá.
-Te elpirultál?-kérdeztem, mire ő szégyenlősen elfordult.
-Mi? Állj le ne bámulj.-mondta zavarban.-Tudod az amit mondtál nagyon megrémített és  ez olyan első alkalom szerű.. Nekem legalábbis. Mint az hogy a barátnőm legyél.
Neki ez az első alkalom, hogy elpirult egy lány miatt? A rohadt életbe én vagyok az a lány.
-Boldogan vagyok az első alkalom.-de a szavak  már nem első alkalommal hagyják el akaratom ellenére a számat.
-Tessék?
-Thor én szeretem az egyszerűségedet.-mosolyogtam rá.-Mert tudod az én személyiségem olyan vad és nem tudok vele mit kezdeni, de a tiéd olyan egyszerű és tiszta és ezt kedvelem benne.
-Lehet, hogy átlagos vagyok.-kezdte megkeményedett arccal.-Bianca szerinted az emberek csak egyszerűen vagy vadak akarnak lenni?-tette fel a számomra érthetetlen kérdést, s szemében a csalódottság szikrájával elindult hazafelé. Motyogott valamit, s én még éppen hallottam.-Nem mintha én csak egyszerű szeretnék lenni..

 ***

-Igaza volt. Ez csak nálam előny.-sóhajtottam nagyot csalódottan, lerogyva az udvari padra Raven mellé, míg ő sütkérezett a reggeli nap fényében.-Annak ellenére, hogy nem bántani akartam azzal, hogy átlagosnak neveztem, megsértettem. Borzalmas vagyok. Szereznem kéne egy hamis útlevelet és nevet változtatva Mexicóba költözni.-hajtottam tenyerembe arcomat.
-Milyen sugárzó az optimizmusod. De ami azt illeti tényleg elszúrtad.-fújta ki a levegőt a lány.
-Nem tudom mit csináljak.-siránkoztam.
-Hát mindenesetre szerintem nem kellene így hagynod a dolgokat.
-Igazad van, bocsánatot akarok kérni. De..-szabadkoztam volna, de barátnőm a szavamba vágott.
-Akkor fejezd be a rinyálást. Bianca a legjobb tulajdonságod, hogy ostobán őszinte vagy. Miért nem leszel most is önmagad?-kérdezte a fejét rázva. Aztán valószínűleg némán szidta a kurva anyámat, mikor egyik pillanatban karon ragadtam és beráncigáltam a folyosóra, megzavarva ezzel a meditációját. De nem volt mit tenni. Szükségem volt valamire a szekrényéből.

                                                                          ***

-Thor!-rohantam a fiú után a folyosón, ahogy a lánymosdóból kilépve megláttam őt. Egy pillanatra ledermedt, mikor rám nézett, s egész arcára kiült a csodálkozás.-Sajnálom a tegnapit!-nyögtem ki, de ő ahelyett, hogy válaszolt volna, finoman kezébe vett egy frissen kivasalt tincset a vörös loknimból.
-A hajad..
-Ez egymagában talán nem fejezi ki azt, amit mondani akarok, de igazából nem jelent semmit az egyszerűség vagy a vadság. Én így szeretlek Thor..Te figyelmesen meghallgattál, és az első voltál, aki igazából egyáltalán megfontolta a dolgot, és ez nagyon boldoggá tett. Ezért sajnálom, hogy megbántottalak.-ez volt minden, amit mondani akartam, s épp eltűntem volna az ajtón túl, hogy menekülhessek az órák unalmába, de ő finoman megfogta a kezemet és visszarántott.
-Várj egy percet!-mondta.-Tudod én régóta figyeltelek. Mindig is elvarázsolt a kisugárzásod. Ragyogó voltál és sok mindened megvolt, ami nekem soha. Annak ellenére, hogy mellettem ültél, nagyon távol voltál tőlem és az egyetlen közös pont bennünk az az egyforma kabátunk volt. Én kedvellek Bianca és nagyon boldog lennék, ha olyan őszinte lehetnék, mint te.-közelebb húzott magához, nekem pedig kibukott ajkaimon egy mondat, mielőtt folytatta volna.
-Én is kedvellek.
-De mától követni fogom a példádat és őszinte leszek magammal.-apró csókot lehelt az ajkamra, majd elhúzódott kissé, hogy a szemembe nézhessen.-De csak egyszer mondom el. A szerelemnek semmi köze az egyszerűséghez, úgyhogy erre készülj fel.-mosolya beleveszett a következő csókba, bennem pedig akkor tudatosult, hogy én már a legelső alkalommal is tudtam, hogy tökéletes, csak nem voltam őszinte magammal.