NA! Ebbe az aprócska szöszbe több mindent sűrítettem. A kért folytatást, a kért mondatot és a saját agyam által kreált történéseket... remélem tetzsik majd! ^^
- Nem vagyok túl jól – motyogtam a nyakába, de nem foglalkozott vele. Egyszerűen letett a kanapéra és elviharzott. Még mindig némaságba burkolódzva került elő pár perc múlva és komoly tekintettel tett elém egy törülközőt.
- Fürödj meg!
- Nincs kedvem – suttogtam kiszáradt torokkal.
- Azt mondtam fürödj meg – kötötte az ebet a karóhoz. – Nem akarom tudni kivel voltál és mit csináltál, de mellém így nem fogsz befeküdni. A pólót pedig dobd ki a kukába.
Hangja már-már parancsolón csengett, én pedig tettem amit mondott. Nem volt elég erőm vitázni és haza sem szerettem volna menni.
A megszokott folyosón végig sétálva baktattam a kád irányába. Mióta az eszemet tudom, tizenévesen ugyanígy flangáltam ebben a lakásban. Loki apja egy elég nagy fejes volt, valami befektető cégnél, így fiának már 15 évesen egy lakást adott, hogy a saját talpára tudjon állni. Eleinte még esti filmezések színhelye, végül a mi kis szerelmi fészkünk tetthelye lett. Ő volt az életem szerelme, neki pedig én. Semelyikünk nem nézett másra és megígértük, hogy örökkön-örökké. Most pedig ott ültem a kád szélén és már-már beteges belső bűntudat gyötörte a lelkem, hogy életemben még egy ember látott meztelenül a fekete hajú kiskirályon kívül.
Gyors zuhanyzást letudva tekertem körbe magam törülközővel, majd mezítláb indultam a jól megszokott szoba irányába. Loki már az ágyon, törökülésbe vágódva bámult valami műsort a Tvben. Elhelyezkedtem mellette, de még mindig rezzenéstelen arccal figyelte az időjárás jelentést, mely szerint vihar volt várható éjszakára. Pár perc múlva eluntam magam és le szerettem volna feküdni. Észbe kapni sem maradt időm, már maga alá gyűrve szorította két csuklómat a matracra. Szemei szikrákat szórtak, szája remegett az elfojtott dühtől.
- Legalább jó volt? – harsogta túl a mosópor reklám irritáló zenéjét.
- Nem vagyunk együtt. Semmi közöd hozzá – jelentettem ki, amivel csak még inkább feldühítettem.
- Ezt te is tudod, hogy hazugság – lehelte a nyakamba. Hideg tenyere végig futott a combomon, egyre feljebb gyűrve a nedves törülköző anyagát. – Mi ketten egyek vagyunk.
- Voltunk – vágtam vissza, de testének súlya elbizonytalanított. Annyira ismerős volt és annyira jó. Az illata elbódított, hangjának tónusa zene volt a füleimnek.
- …vagyunk, leszünk – fejezte be az előbb elkezdett kijelentésemet saját kénye kedvére, majd szája rátalált a fülem tövében lévő aprócska pontra, amit olyan jól ismert. Minden porcikámat elárasztotta a borzongás. Öntudatlanul nyúltam a hajában lévő hajgumi után, majd eltüntetve élveztem a sötét tincsek biztonságot nyújtó ölelését az arcom körül. Szája és még mindig jéghideg ujjai felfedező útra indultak, mintha először ismerkednének a bőrömmel. A törülközőt magam alá gyűrve engedtem neki szabad utat. Pillantás alatt kibújt a rajta lévő köntösből, ami láttatni engedte márvány fehér bőrének csillogó, szálkás vonalait. Kiszáradt ajkaimon végig nyalva, vártam a folytatást.
Abban a percben, hogy testünk több ponton összeforrt, minden a helyére került és ismét otthon éreztem magam. Rendben voltam. Aztán valami kattant az agyamban és egy-két simogatást és csókot követően már nem voltam jelen. Kezem nem őt simította, szám nem őt csókolta, a szívem nem érte dobbant és a lábam közt sem ő volt, aki tevékenykedett. Tenyerem alatt egy szélesebb váll gazdája, ujjaim közt szőke tincsek, az agyamban pedig ismerős kép keringett. Már emlékeztem az előző éjszakára.
Mint akit áram rázott agyon, úgy húzódtam volna odébb, ha Loki nem szorít magához minden erejével. Szeretett. Nem akartam ezt. Kitört belőlem a keserves zokogás, mire észbe kapott és halott tekintettel ült mellém. Betakart, majd színtelen hangon annyit kérdezett:
- Mi a baj Raven?
Hirtelen nem kaptam levegőt, így csak nem sokra rá voltam képes válaszolni. Nem néztem rá. Hangom idegenül csengett, mégis a legőszintébben.
- Loki, azt hiszem szerelmes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése