Maradsz még?

-Bassza meg!-káromkodtam el magam, ahogy meghallottam a hangos dörömbölést az ajtón.-EGY PILLANAT!-kiabáltam, remélve, hogy a rám várakozó illetőig eljutott a felkiáltásom. S közben némán átkoztam magam azért, mert az itthon töltött várakozás értékes perceit egy idióta divatmagazin cikkeire fecséreltem, ahelyett, hogy szennyes fehérneműimet pakoltam volna ki a rohadt mosógépből.
Vagy csak követnem kéne néha Raven példáját, aki csak akkor hozza ki a fürdőbe a mosatlant, ha megtelik a szennyeskosara.
Gyors léptekkel trappoltam be a szobámba s az ágyamra dobtam a vörös és fekete ruhadarabokat, majd a helyiség ajtaját becsapva igyekeztem a bejárathoz.
-Szia Thor! Gyere be!-vigyorogtam az érkező szőkeségre.
-Szia.-biccentett, majd szerszámos ládával a kezében belépett a lakásba. Meglehetősen furcsa volt látni ezt a megszokott aktatáska helyett, és még visszagondolva sem igazán tudom elhinni, hogy Thor értene a mosógépszereléshez. Valahogy tőle ez az egész annyira idegennek tűnik. Mint ahogy az is, hogy most itt van. De összességében hálásnak kellene lennem azért, mert Steve teljesen analfabéta a mechanikai, vagy háztartási gépek karbantartásához, így Raven legjobb barátja helyett, most az én jogász adoniszom áll  itt az előszobámban..Legalább két perce úgy, hogy én csak bámulom..
-Ömm ott a fürdő.-böktem ki esetlenül a folyosó felé, mire ő meg is indult előttem.
-Szóval te rosszalkodsz.-mondta nevetve. S a járólapon hatalmasat koccant a nehéz láda. Én csak ott álltam az ajtófélfának támaszkodva és elképzeltem, milyen lehet ezt a szőke félistent meztelenül munka közben látni. Gondolataim félig keveredtek a valósággal, s míg ő térdelve, fenekére feszülő farmerban vizslatta a gépből kilógó vezetékeket, képzeletemben már épp vetkőzve táncra perdült a fürdőszobánk közepén. Aztán a "bárcsak így volna" valahol meghallgatásra talált, s az egyik csőből hatalmas vízsugár csapott fel,  s tartalma mind Thorra zúdult.
-Tudtam, hogy elfelejtettem valamit!-nevetett, majd egyik kezével védve magát  a mosdókagyló alá hajolva zárta el a főcsapot.-Azt hiszem ez kellett volna, hogy az első dolgom legyen.-gyors mozdulattal szabadult meg nedves felsőrészétől, s mellkasán leszánkázó csillogó cseppek olyannyira megbabonáztak, hogy a szavak önálló életre keltek ajkamon.
-Én rohadtul nem bánom, ha vetkőzöl.-mikor ráeszméltem mit is mondtam, kezemet oly nagy hévvel kaptam szám elé, mintha ezzel megakadályozhatnék egy újabb hasonló ballépést.
-Mondtál valamit?-nézett rám Thor, aki mindeközben szerszámai között kotorászva igyekezett új életre kelteni a rakoncátlan masinát.

-Csak, azt hogy megyek és csinálok egy kávét.-nem  egészen voltam biztos abban, hogy hallotta a mondandóm utolsó szavait, hisz olyan gyorsan szedtem a lábam, hogy a konyhába érjek,  hogy kis híján porzott mögöttem az út.
Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy akár rántottát is süthetnék égő arcomon. De próbáltam nyugtatni magam a ténnyel, hogy Thor-t túlságosan lefoglalta a mosógépem.

A kávéfőző halk morajlását hallgattam, miközben jegyzeteim felé görnyedtem a konyhaasztalon. Nem tudtam magam újra rávenni arra, hogy figyeljem a szőkeséget a fürdőben.Túlságosan frusztrált a gondolat, hogy talán ismét nem tudnék parancsolni a számnak.
Épp a római jog egyik alaptételét memorizáltam volna, mikor vendégem győzelemittas örömmámorban, maga elé nyújtva egy kivehetetlen kis darab alkatrészt, közeledett felém.
-Most már nem vagy ellenfél a nagy Thor.-nak.- letette elém a kis gumidarabot.-A tömítés volt a ludas.-mondta kedvesen, majd rápillantott az előttem elterülő papírhalomra. Nesztelen léptekkel kerülte meg az asztalt, majd felém hajolt, s ebben az eszméletlen közelségben, a testéből áradó hő mellett még az a bódítóan csodás illat is megrészegített, amit felém sugárzott. Szőke tincsei csiklandozták a fekete toppban szabadon hagyott vállaimat, de nem szóltam érte.

.-Jog?-válaszul csak bólintottam, mire ő ismét szólásra nyitotta ajkait.-Azt hittem a diplomáciát tanulod.
-Az már megy. Egész héten csak azzal foglalkoztam.-lestem fel rá fél szemmel,de ő csak a zöld szövegkiemelővel kihúzott sorokat böngészte, majd rábökött egyre.-Itt ne ezt emeld ki. Coulson inkább erre a paragrafusra építi a vizsga kérdéseit.-itt egy teljesen árván maradt szövegrészlet felé bökött, amit én gyorsan megjelöltem egy neonzöld felkiáltójellel.
-Köszi. Azt hiszem életet mentettél. Nem egészen tudok odafigyelni Phil óráin. Szinte mindig elalszom ha csak belekezd egy monológba.-nevetve forgattam meg a szemem, s a következő pillanatban csalódottan konstatáltam, hogy Thior eltávolodott tőlem, s immár a konyhapultnak dőlve figyelt engem. Ahogy megfordultam, elkövettem egy nagy hibát.
Felállva nem a szemkontaktust kerestem, mert tekintetemet túlságosan vonzotta a kidolgozott mellizmok napbarnított szépsége.
-Azt hiszem lassan mennem kéne.-mosolyodott el, s az eddig vállára vetett vizes felsőt kezdte  méregetni maga elé tartva.
-Nem maradsz még?-kérdeztem kissé csalódottan.-Nincs még kint olyan meleg, hogy vizes pólóban flangálj. És különben is. Esetleg tanulhatnánk együtt. Te segítesz nekem a joggal, én felzárkóztatlak diplomáciából-laza mozdulattal fogtam össze göndör tincseimet, hagyva, hogy a bal vállamról egyszerűen lecsússzon a toppom vállpántja. csak fél szemmel lestem Thor arckifejezését, s pont elkaptam azt a pillanatot, ahogy érzékien alsó ajkába harap.Szemében kerestem a választ a kérdésemre, s közben azon kattogott az agyam, ha végső soron sikerül a tervem  és Thor Odinsont a hálószobámba csábítom, mennyi lesz az esélye, hogy Raven ránk nyit akció közben.
-Az én időmbe belefér.-mondta kacér mosollyal arcán, s óvatos mozdulattal igazította helyére ruhám pántját. A pillanatnyi csalódottságom oly erővel csapott le, hogy nem is vártam folytatást. Pedig még volt egy kérdése.-Nem lenne egyszerűbb a szobádban?
Kapkodva szedegettem egy kupacba a jegyzeteimet, s immáron levakarhatatlan vigyorral a  képemen azon gondolkodtam. hogy fogom eltüntetni a bugyijaimat az ágyamról anélkül, hogy a szőkeség meglássa őket.