2018. május 13., vasárnap

Entangled




Dühösen szálltam le a buszról és csak azon voltam minden erőmmel, hogy ne hányjam el magam.
Esküszöm, ha én lennék a miniszter betiltanám a nyilvános enyelgést. Nevetséges vagyok igaz? Összességében az igazat megvallva sosem zavartak az ilyen megnyilvánulások. Legalábbis addig nem, míg nem emlékeztettek engem a saját idióta életem buktatóira.
Mert most, ha meglátok egy párocskát, a klisés keserű gondolat tör csak felszínre bennem, miszerint úgy érzem sosem leszek újra szerelmes.
Raven az egyetem bejáratánál várt rám és a kezembe nyomott egy papírpoharat, melyen a nevem szerepelt fekete filctollal firkálva.
-Jó reggelt.-köszönt álmosan.-Képzeld azt hallottam, hogy jön ma hozzánk egy új áldozat.-eresztett meg egy félmosolyt.-Hill meg fogja kínozni esküszöm. Mindegyik új drámaszakossal ezt csinálja. –forgatta meg a szemeit.-Viszont úgy tudom, ma hozzátok is érkezik valaki. Bár ha tőlem kérdezed elég elvetemült dolog félévközi vizsgák előtt egy hónappal aktivizálni a hallgatói státuszod egy új campuson.
-Pasi vagy csaj?-kérdeztem egykedvűen, hisz ha nem teszek legalább úgy, mintha számítana barátnőm képes megsértődni.-Te elég jól informált vagy ilyenekben.
-Tudod, csak jóban vagyok Heimdallal. Ő pedig mindenről tud.-sandított rám.-Azért remélem, hogy a jogásztanonc jóképű lesz és kiveri a fejedből azt az idiótát.-fújtatott egyet, én pedig vállat vontam.
-Nem igazán izgat.-mondtam, mire Raven felkapta a vizet.
-Legalább tégy úgy, mintha érdekelne!-csattant fel.-Nemsokára úgyis találsz magadnak valaki mást és különben is, már lassan eltelt fél év.-zsörtölődött.-Már akkor el kellett volna felejtened őt. Ezek a pasik ilyenek. Megunnak és tovább lépnek. Ez ennyi!-szem-forgatva sóhajtottam egyet, és megálltam az épület előtt. Miért kell állandóan felhoznia? Nem elégszer gondolok rá enélkül is?-Nem bírom, mikor emóskodsz, szóval léptem majd otthon találkozunk!-intett hanyagul, majd elindult a szomszédos épülethez, ahol a színészeti karok hallgatóinak tartják meg a napi előadásokat.
Számat elhúzva baktattam be a fehér márványkolosszusba, azon gondolkodva, hogy ezzel kezdenem kellene valamit. Milyen barátnő az ilyen, aki akkor a legridegebb, mikor a másiknak szüksége lenne rá?

A díszaula most is, mint minden nap, tele volt túlöltözött diákokkal, akik csoportokba verődve diskuráltak egymással, vagy a következő óráik helyszínére siettek.
És a sok csivitelés közül kihallatszott egy bizalmatlan segítségkérés, s aztán láttam a hozzá tartozó idegen arcot. Az a férfi magas volt és izmos. Fehér inge rendezetten fezsült alakjára. Rajta barna kabáttal. Rövid sötétszőke haja rendezetten keretezte arcát, s egyik kezében fekete bőr aktatáskát, a másikban papírhalmokat egyensúlyozva forgolódott, igyekezvén megtudakolni a mellette elsietőktől, hogy hol találja a Tanulmányi osztályt.
Beletelt pát pillanatba, mire felocsúdtam a bambulásból, majd odaléptem hozzá és megmutattam az irányt.
-Arra találod az irodát!-mutattam a szökőkúton túleső folyosóra.-Balra az első ajtó.-bólogattam.
-Oh köszönöm.-vigyorgott rám, majd hóna alá csapva papírjait kezet nyújtott.-Thor vagyok. Neked mi a neved?-kérdezte kedvesen.
-Bianca.-apró mosolyt magamra erőltetve fogadtam a gesztust.
-Nos nagyon örülök, hogy megismerhetlek!-megrázta a kezem, s apró kézcsókot lehetve rá megszakította a kontaktust és elindult az irodák felé.

Az előadóterem már javában tele volt nyüzsgő diákokkal. Egyesek a jegyzeteiket pakolgatták, mások még a reggelijüket fogyasztották éppen. Aztán a tanár nyomában Thorral belépett a helyiségbe és egy szempillantás alatt csend lett. A lépcsőzetesen emelkedő padok mögött a lányok szinte egyként mozdultak előre, mintha így akarnának közelebb férkőzni a friss húshoz. Aztán Fury éles hangja töltötte meg az előadót.
-Ő itt Thor. Most érkezett Norvégiából. Örülnék, ha segítenétek neki a felzárkózásban!-nézett felénk szigorúan a professzor, majd felszólította az említettet, hogy foglaljon helyet.  Ő pedig megtette a lehetetlent, s a hatvan ember közül pont engem szúrt ki a mellettem lévő üres hellyel, s közben még hozzátette az „Oh az ott Bianca.” című mondatot, mire mindenki egy emberként fordult felém, s valószínűleg fejben már millió módon megöltek.

Ahogy Fury befejezte az előadást, szinte mindenki pártfogásba akarta venni az új diákot és én ennek nem akartam a középpontjába csöppenni, ezért úgy döntöttem összeszedem a cuccaim, s az előttem álló fél órában átbaktatok a parkba.
Közben a kínos „Honnan ismered” kérdéseket megelőzendő, bedugtam a fülhallgatómat, de még nem kapcsoltam be a zenéz a mobilomon. S olyan dobozos hatásban, de ugyanúgy megismertem az idegen hangját.
-Valami rosszat tettem, hogy Bianca haragszik rám?Hozzám sem szólt.
-Ugyan, ne is törődj vele. Egyébként sem beszél sokat. Szünetekben mindig átmegy a lakótársához a drámatagozatosok épületébe.-Nat csicseregte ki az infókat rólam, s ez alkalommal kimondottan hálás voltam, hogy eszembe juttatta Ravent. De ő már nem volt olyan hálás azért, mert látott.


-Bia nem jöhetsz mindig ide!-rivallt rám fekete hajú lány.-Miért nem vagy a saját épületedben? Így sosem szerzel barátokat. Főleg ha megint úgy flangálsz mindenhol, mint egy depressziós zombi!
-Én is örülök neked.-fintorogtam el magam.
-Eleget látlak otthon!
-Szívtelen vagy!-vontam össze a szemöldököm.
-Az lehet, de azt szeretném, hogy élj és ne én legyek az egyetlen, akihez hozzá tudsz szólni az egyetemen. Az istenért szerezz barátokat!
-Oh te vagy az Bianca?-Thor nevetése szűrődött ki a folyosói zajból, de ezúttal nem volt egyedül. Oldalán egy magas, karcsú sápadt srác sétált, hollófekete haja pedig lágyan omlott a sötét zakóra.
-Ő itt a testvérem.-mutatott a férfira.-Loki.




 



-Bianca.-bólintottam és megnyugodva konstatáltam, hogy a testvér nem olyan közvetlen, mint a szőkeség.
-Téged ismerlek.-szólalt meg Loki Ravenre bökve.-Te vagy a kari gyakorlatfelelősünk igaz?-a mellettem álló egykedvűen bólintott.-Ovediah ha jól emlékszem.
-Csak Raven.-vágta rá barátnőm undorodva, mire a két idegen furcsállva összenézett.
-Amolyan művésznév-féle.-segítettem ki a lányt. Aztán Thor az órájára nézett, majd rám.
-Nem kellene majd lassan indulnunk? Még lekéssük Mr. Rhodes óráját.-kérdezte, s tekintetében felfedeztem valami gyermekded izgalmat. Talán csak az első nap miatt volt.
-Rody mindig késik.-vetettem oda hanyagul.-Ráérünk még.
-Apropó Bianca, igaz, hogy te gyűlölöd a fiúkat? Valamelyik lánytól hallottam és..
-MI?MÉGIS KITŐL?-kiabáltam fejhangon, de Raven hangos nevetését nem tudtam túltrillázni vele.
-Ezek szerint nem igaz.-mosolygott rám a kék szemű megkönnyebbülten.-Ez esetben járnál velem?-a kérdés ott lógott a levegőben s Thort látszólag egyáltalán nem zavarta a felé meredő három megsemmisült szempár.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése