Az első hang

Bocsi. 

Voltam én. A mindig szófogadó, mindenben első és tökéletes gyermek. Volt ő. A szabályokat áthágó, mégis vonzó ifjú. Nem illetünk össze, de ki szab határokat az érzelmeknek? Állítólag az ellentétek vonzzák egymást. Állítólag a házinyúlra mégse lövünk. Mi megtettük. 

A bátyám legjobb barátja. Az én lelkitársam. A legszexibb férfi a földkerekségen, akit valaha láttam. A legszebb mosoly, amitől még a felhők is szégyenkezve visszavonulnak. És én. A szürke kisegér. 

Amennyire szürreális, annyira megtörtént. Most itt ülök az ágyamon és próbálok felkészülni a következő vizsgára. Mégis máson sem jár az eszem csak a tegnap estén. Mikor megjelent az ajtóban és Steve-t kereste. A nagytesó szólt, hogy elmegy otthonról, hisz mióta Raven eltűnt, csak árnyéka önmagának és iszik, mint aki az életet gyászolja. Közöltem vele, hogy nincs itthon, de nem tágított. Megvárja. Boldog voltam, hisz ismét akadt pár perc kettesben, amik oly ritkán adattak meg nekünk. Csókot nem lehelt ajkaimra, mert szemével még mindig a lebukás veszélyét kereste. Végre együtt lehettünk ideig óráig és élvezhettük a másik társaságát. 

Amíg várakoztunk, felajánlotta, hogy segít a történelmi feladatokban. Nevetve, ámbár nyűglődve ültünk neki tanulni. A végére kijelenthetem, hogy ott helyben képes lettem volna lediplomázni, ha ő a bizottság elnöke. 

Bor, bort követett. Végül két teljes üveg hevert kiürülve az éjjeliszekrényen. Érzékeim eltompultak, az orrom telve volt az illatával. Képtelen voltam koncentrálni. Szemem legeltetve vettem végig porcikáit a saját kis évek alatt összegyűjtött aktáimba. Egyre izmosabb lett, a haja hosszabb, amivel csak növelte férfiasságát és rejtélyes stílusát. Abban a percben, még a máskor sajnálatra méltó balesetének eredményeként vállára rögzített fémkar is a legnagyobb afrodiziákum volt a számomra. Úgy volt izgató, ahogy volt. Már épp igyekeztem volna észhez térni, mikor az ágyon térdelve hajolt hozzám közelebb. Ajkai épp, hogy súrolták az enyémeket, de bőven elég volt, ahhoz, hogy átszakadjon a gát. Minden ami visszatartott. Minden érzelem, amit az évek alatt elnyomtam magamban, felszínre tört és egyetlen mozdulatban ért célt. Mint éhező vad vetettem rá magam a meglepődött férfira. Mázlimra benne is volt annyi alkohol, hogy elhomályosította józan ítélőképességét, így hagyta magát és bebocsátást engedett a nyelvemnek. Amint megéreztem az ízét, felnyögve szorítottam magamhoz, ő pedig vette az adást és szintén így tett. Talán mióta fél éve együtt voltunk, egyszer sem volt lehetőségünk ennyire bensőséges testi kapcsolatot kialakítani. 

Már-már észhez tért volna, hogy elszakad, de tudtam, ha most elengedem, ő menekülni fog és ott hagy kétségek közt tengődve. Így hát magamra húztam és hanyatt dőlve vártam a reakcióját. Először furcsa pózban tartotta távol magát, nehogy véletlen agyonnyomjon, vagy túlságosan rámenősnek tűnjön. Nem értettem, hisz én voltam a kezdeményező. Aztán, mint akinek mindent töröltek az agyából, morgást hallatva támadt le. Akkor már tudtam, hogy nyert ügyem van. 

Egy dolgot nem fontoltam meg eléggé. Bucky egy megtermett, elég tapasztalt férfi volt, én pedig hozzá képest még ártatlan kislány. A szó szoros értelmében. Nem úgy zajlott a dolog, mint elképzeltem a romantikus álmaimban, bár a főszereplő ugyanaz volt. Nem volt romantikus bevezetős gyertyafényes vacsora. Csak ő volt és én, tele érzelmekkel, amik évek alatt felgyülemlettek és végre levezethettük. Erősen markolt a combomba, majd mire észbe kaptam már ruha nélkül simultunk egymáshoz. 

A vaskarok a kemény férfitesthez préseltek és végre ismét találkoztak az ajkaink. Éreztem a szorítását, a szenvedélyét. Önkéntelenül nyögtem fel, mikor végigsimított a hátamon és a fenekembe markolt. A lábaim a dereka köré fonva, tenyerem a mellkasára csúsztatom és a meztelen bőrét kezdtem simogatni. A testem felhevült, szinte égett, pedig alig ért hozzám. Semmihez sem volt fogható. A szenvedély lángjai kívülről, belülről nyalogatták a testem. A kéj vadul vágtatott végig minden porcikámon, mikor a melleim kezdte masszírozni. Én sem maradtam adósa, szemtelenül nyúltam a lábai közé, hogy nadrágon át simogassam a már így is kőkemény férfiasságát. Kapkodva vettük a levegőt, a szívünk ki akart ugrani a mellkasunkból, miközben szó szerint remegtünk a beteljesülésért. A fogai a nyakam bőrébe vájtak majd finoman szívni kezdte. Halkan felszisszent, ahogy cseppet sem finomkodva végighúztam a körmeim a gerince mentén egészen a csípőjéig, majd vigyorogva a szemembe nézett. Az őrült vad vágy még mindig ott csillogott a szemében.. Szinte felfalt és magába olvasztott. Egyszerűen gyönyörű volt. Miért is ne lehetne egy férfi gyönyörű? Hülyeség. Ő határozottan az. Minden porcikája olyan, mintha különnekem lenne kifaragva. Hibátlan az egész teste. Az egyik keze a csípőmre siklott, míg a másikkal a combomba markolt és tövig a testembe nyomult. Felhördült az érzéstől, hogy bennem van és kitölt, én pedig hangosan nyögéssel adtam tudtára mennyire élvezem, hogy végre egymáséi lettünk. Leírhatatlan érzéseket keltett bennem mikor mozogni kezdett, lassan mégis erőteljesen. Minden egyes lökésnél belenyögtem a csókunkba. Egyre vadabb tempót kezdett diktálni. Az ő kezei sem tétlenkedtek, birtokoltak, belém martak, elvettek mégis vigyáztak rám és olyan élvezetet okoztak, mint eddig még soha semmi és senki. Hol gyengéd volt, hol olyan, mint egy igazi vadállat, egy ősember. 

Lentről kulcsok csörgése hallatszódott fel, mire ledermedtünk. Megérkezett Steve. Egyikünk sem mert moccanni, addig, míg a szobája ajtaja egyetlen hatalmas dörrenéssel be nem csapódott. 

Nem hagytuk abba. A lebukás veszélye semmisség vált. Csak érezni akartam, hogy összekapcsolódik a testünk, hogy egyek vagyunk és izzunk, lángolunk a vad eszeveszett szenvedélytől. Fel se fogtuk már mit teszünk. Fel se fogtam, hogy mennyire mélyen vágtam az izzadt hátába körmeim mikor a csúcsra értem, vele együtt. Csak a sikolyom visszhangzott és az ő hörgése, miközben olyan mélyen furakodott testembe, amilyen mélyen csak lehetséges. Remegtem és remegtem a karjai közt, amik már gyengéden fonódtak körém. Az ő izmai is rendre görcsbe rándultak. A vállgödrömbe temette az arcát éreztem az édes és forró leheletét a bőrömön. Úgy szorítottam magamhoz, mint egy kislány a kedvenc játékát elalvás előtt miközben apró puszikkal szórtam tele a bőrét. 

- Ez annyira… - kezdtem volna bele, de a szám kiszáradt és nem is tudtam igazán, hogy fejezzem be. 

- Meg sem történt – pattant fel ijedten egy pillanat alatt majd, csókot nyomva a homlokomra felkapkodta a ruháit és ledübörögve a lépcsőn távozott. Nem maradt utána más csak az illata és a saját hangom amit még mindig a fülemben csengve verődött vissza a falakról.