Entangled 3.

Egyedül voltam az előadóban. Ez azon ritka alkalmak egyike, mikor én akartam egy kis nyugalmat.
Raven az utóbbi egy hétben kibírhatatlan. Ahogy annyi minden a nyakába szakad és nem alszik rendesen olyan mint egy felhergelt tigris. Még akkor is harap ha kedves vagy vele. Csoda, hogy a reggeli után megmaradt a kezem.
-Elég korán itt vagy.-Thor érdes hangja töltötte be a helyiséget. A mellettem lévő helyről kihúzta a széket és ráhelyezte a táskáját.
-Te is hamar érkeztél.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Mondhatni.-nevette el magát.-Loki reggel szárította a haját. Képtelenség mellette aludni. Hálaistennek a jövőhéten már a saját lakására költözik.-forgatta a szemeit a szőkeség.-Viszont, ha most megbocsátasz, még kimennék a mosdóba.-felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy az ajtó felé siet. Ezt miért kell közölnie velem? A táskája ekkor hangos puffanással esett le a székről, de ő már nem fordult vissza, csupán elintézte egy vállrándítással, és hogy összeszedi a cuccait, miután vissza jön.
De én nem akartam szemét lenni ezért lehajoltam s felemeltem a nyitott aktatáskát, s keresgéltem a földön a lehetségesen szétszóródott dolgokat. Csak néhány papírfecni esett ki belőle és egy CD-tartó. Ahogy az asztalra támaszkodva tanulmányoztam az ismerős banda albumát, elmerengtem a régi időkön,hogy mennyire imádtam is ezt aztán...
-Szereted őket?-ült le mellém Thor én pedig ijedtemben lecsaptam a kezemben tartott tárgyat az asztalra.-Mármint a bandát.-miért mi mást szerethetnék? Eléggé megkótyagosodott abban a pár napban, amíg alig találkoztunk.
-Öhm én..-ujjaim könnyedén játszottak a műanyag kerettel és egy lopott pillantást vetettem a mellettem helyet foglalóra. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy ő hallgatna VolBeat-et. Talán az öccse.-A tiéd?-kérdeztem végül, kitérve a válaszadás elől, hisz fogalmam sincs miért érdekelt, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez a válasz mennyire lehet a szemében pozitív vagy negatív.
-Igen.Hoztam valakinek.-meredt maga elé.
-Oh értem.-bólintottam, majd visszacsúsztattam elé a padon a tárgyat.
-Kölcsön adjam?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszi.-utasítottam vissza finoman, mire ő ezt valószínűleg félreértelmezte.
-Pedig nagyon ajánlom. Király banda.
-Tudod régen imádtam őket.-vörösre mázolt körmeim ezúttal a pad felületén kopogtak ütemesen.-De már egy ideje nem hallgattam.
-Miért?-meredt rám kérdőn.
-A volt barátom utálta őket.-húztam el a szám, aztán mélyen belül ostoroztam magam, hogy mi a francért mondtam el ezt neki? Elég lett volna, ha kettőnk közül ő az exéért rimánkodó. Én meg csak a másik. Nem. Én nem tudtam befogni a nagy szám.
A következő gesztusa pedig meglepett. Átnyújtotta nekem a CD-t és olyan egyszerűen válaszolt, mintha csak  azt a tényt közölné velem, hogy az ég kék vagy a fű zöld.
-Na és? Azt hallgatsz amit akarsz.-nevette el magát, mikor félénken elfogadtam a tárgyat.-Száz dolcsiért tiéd három napra.
-MIVAN?-röhögtem el magam én is.-Ez kész rablás, így lehúzni egy barátot.-a vicc kedvéért elkezdtem kotorászni a táskámban, mintha a tárcámat keresném, de újra szólásra nyitotta a száját.
-De ha egy hétre akarod ingyen adom.-mosolya megtöltötte a látókörömet és ha őszinte akartam lenni az sem zavart, hogy a többiek lassan már szállingóztak be a terembe. Csak próbáltam benne keresni a logikát. De az egyetlen magyarázat, amit Thorra találtam, csupán az az egy indok volt, hogy ez a srác egész biztos hibbant.

-Bocsi Raven, ugye tudsz még várni egy kicsit?-sietve tettem meg a néhány lépésnyi  távot a díszaula kijáratától a barátnőmig, aki az egyik lámpaoszlopnak dőlve ácsorgott.
-Mit műveltek?-kérdezte és úgy nézett rám, mintha szívességet tenne ezzel.
-Thor nem jegyzetelt órán, mert bealudt és most kéri kölcsön az anyagot.-húztam el a számat.-Azt mondta, ha te is megbékéltél már vele, mehetnénk egy darabon együtt, vagy beülhetnénk egy kávéra.-Raven villantott felém egy kínos, amolyan „ezt nem akartam, hogy tudd, de így már muszáj vagyok elmondani”-féle mosolyt.
-Ami azt illeti én, ma hamarabb megyek haza.-tekintetével úgy fixírozta a kopott festékű tűzcsapot, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne, majd hozzá tett még pár szót motyogva.-Ha hazamegyek..
-Hogy mi?-néztem rá elkerekedett szemekkel, s mikor épp magyarázatba fogott volna Loki lépett mellé és előbb biccentett felém, aztán rá mosolygott.
-Bocs hogy késtem.-szabadkozott a megjelenő.-Mehetünk?-kérdezte negédes hangon, mire Raven rám nézve vállat volt, majd megindult Loki mellett.
-Majd találkozunk Bia.-intett nekem aztán már csak arra ocsúdtam fel, hogy jó pár méterre eltávolodtak tőlünk, mikor Thor megjelent mellettem.
-Bocsi végeztem csak... Mi a fasz..-csúszott ki a száján a szitok szó.-Mióta?-kérdezte mintha tudnom kellene.
-Pasija van és még csak nem is szólt róla?-még mindig az előbbi apró jelenet hatása alatt voltam.-Ez fájt.-húztam el a szám. Aztán mikor a két alak eltűnt a sarkon túl, Thor felkiáltott, s karon fogva  engem rohanni kezdett.
-Kövessük őket!.

Nos, a szőkeséget sem fogják soha kinevezni ninjának. De titkos ügynöknek sem. Az egész „akció” alatt körülbelül annyira volt diszkrét, mint egy elefánt a porcelán boltban. Legalábbis mikor megbújtunk egy virág árús díszcsokrainak fedezékében, akkorát tüsszentett, hogy attól még egy halott is könnyűszerrel felébredt volna. Vagy mikor átszlalomoztunk az egyik étterem utcafrontra helyezett kiülőjén és fellökött egy pincért aki leveseket igyekezett a vendégeknek kivinni.
Összességében annak ellenére, hogy kismilliószor majdnem lebuktunk, ebben a gyerekes kis játékban annyira jól éreztem magam.  Mintha arra a kis időre ismét gondtalan kisiskolás lettem volna.
-A fenébe, elvesztettük őket!-grimaszolt Thor, én pedig lerogytam egy padra.-Hová tűnhettek?
-Mindegy hagyjuk.-pihegtem.-Elfáradtam és ez a te hibád.
-Az enyém? De téged is érdekelt.-nevette el magát szemrehányóan.Egy pillanatra becsuktam a szemem aztán mikor kinyitottam, rám tört a pánik. Kisvártatva néztem körül és rá kellett jönnöm, hogy a hely, ahová keveredtünk, fájdalmasan ismerős. A kertvárosi környezett gyönyörűen rendezett utcái vettek körbe minket és rájöttem, hogy túl közel vagyunk ahhoz a helyhez.. De ez nem jelenti azt, hogy találkozhatunk ugye?
-Menjünk el innen!-szavaim sokkalta inkább hangzottak parancsnak, mint kérésnek és olyan sebességgel álltam fel, mintha rugó rántott volna meg.
-Miért?Mi a baj?-kérdezte aggodalmas tekintettel rám meredve a szőkeség. De én már néhány lépéssel előrébb jártam.-Mi történt?-kérdezte, aztán beért engem.  Nem azért, mert lelassítottam, vagy mert ő gyors volt, hanem mert tőlem két lépésnyire ott állt Tony Stark a maga megtestesült  lazaságában, s napszemüvege felett stílusosan kitekintve köszönt rám, majd levette a kiegészítőt én pedig lefagytam.
 

-Szia Bianca.-mosolyodott el a fekete hajú férfi, aztán egy meglepett pillantással mérte végig Thort és tovább ment. Én pedig csak ott álltam remegve, egészen addig, míg a szőkeség a kezét vállamra téve nem mondta azt, hogy már elment.