A thousand times

Idegesen pillantgattam a körülöttünk ülőkre. Sokan vannak. Nem mintha nem lennék hozzászokva ahhoz, hogy akár a meccsek, vagy a fellépések alkalmával sok idegen tekintet szegeződik rám, de ez most más. A zakó és az fehér ing, mely tőlem kifejezetten szokatlan öltözet, szinte kiszorít belőlem minden levegőt, s úgy érzem, mintha kényszerzubbonyban feszítenék. A nyakkendőm fojtogat. Meleg van. Szemem előtt fekete pontok cikáznak a makulátlan fehér abroszon. A kopasz pincér épp a mellettünk ülőkhöz viszi ki a pezsgőt, majd felém fordulva rám kacsint. Én csak vicsorgásnak tűnő félmosollyal bólintok és remegve kifújom a levegőt. Újra körbe nézek. Mintha megkétszereződött volna a vendégek száma. Vagy talán csak rémeket látok. A pillanat töredékéig megfordult a fejemben, hogy lefújom az egészet és majd kint, ahol nem lát senki.. Aztán ugyanígy gondolatban pofán is vertem magam. Mi a francon agyalok? Egy mocskos sikátorban letérdelni és..
-Hála az égnek!-libbent a helyére hangosat sóhajtva én pedig nem tudtam levenni róla  szemem. Teljességgel megbabonázott, s szavai a torkomban dobogó szívemen is úgy visszhangzottak át, mint a szirén éneke a hullámverésen.-Azt hittem már lekéstem a desszertet.-nevette el magát, s pár mozdulattal még megszárította kezén csillogó vizet.-Bucky!-szólított a nevemen, mire visszatértem a valóságba. Megráztam a fejem. Megremegett az ajkam, ahogy láttam a pincért felénk közeledni, nyomában a hegedűt cipelő férfival. De minden magabiztosságomat magamra erőltetve válaszoltam.
-Bocsi csak elbambultam.-néhányat doboltam ujjammal az asztalon. Nem volt időm semmi mást mondani. A felszolgáló letette elénk a rendelt édességeket, majd átnyújtotta azt a rózsacsokrot, amit én intéztem be még órákkal az érkezésünk előtt.
-Ez azt hiszem valami tévedés lesz.-nevette el magát Lily, ahogy kezében forgatta a vöröses díszbe csomagolt virágkölteményt.-Ez biztos nem az enyém.-mosolygott rám pillantva.-ekkor földöntúli dallam csendült fel a hangszeren, s ebben a csodás melódiában ő is megszűnt egy pillanatig. Keze megfagyott a mozdulatban, ahogy a zenészre nézett, de meglepett tekintete a kopasz urat is kereste, aki a kezébe nyomta a csokrot. S aki már rég felszívódott.-Gyönyörű.-bólintott és nem tudtam volna megmondani semmi pénzért sem azt, hogy a zenének szól-e, vagy a virágoknak. Én benne vesztem el.
S míg kezem a nadrágom zsebében kutatott, hatalmasat dobbant a szívem, mikor megfogtam a tárgyat. Ő pedig ezzel egy időben szólalt meg.-Oh van benne egy kártya. Nézzük kinek az ajándéka került hozzám.-ajkai elnyíltak egy pillanatra, ahogy az aranyszegélyes törtfehér lapon álló betűket olvasta.
Én kihasználtam az alkalmat, s gyors mozdulattal térdeltem le, magam elé tartva a nyitott dobozkát.
Könnybe lábadt szemeit rám emelte, és én már nem hallottam a körülöttünk ülők meglepett  felkiáltásait. A sóhajokat. Semmit.  Csak azt, ahogy az ő lélegzete elakadt.
És a választ arra, mikor megismételtem a kártyán írott szavakat.
-Lily Rogers, lennél a menyasszonyom?
-Ezerszer is.: Igen.