2017. augusztus 15., kedd

Emoji movie

EMOJI FILM SPOILER.
Avagy mikor megnézed a hat éveseknek szánt animációt 21 éves fejjel és rájösz, hogy még ebből is egy novella kerekedhet a végére. Nyomokban spoilert tartalmaz a filmet illetően, mindenki csak saját felelősségre olvassa.
Sophean



-Te tényleg nem vicceltél.-sóhajt nagyot, ahogy leparkolom az Impalát az épület előtt. Nincs sok kocsi, így szinte oda állok ahova akarok, s felcsillan bennem az apró reménysugár, hogy végre nem kell telt házas teremben ülnöm. Nem válaszolok semmit, csak kiveszem a kulcsot az indítóból és kis táskámat magamhoz véve szállok ki.-Bár még semmi sincs veszve.-sutyorog magában, ahogy példámat követve ő is elhagyja a járművet és a bejárat felett kifüggesztett címeket kezdi mustrálni. Fejemet rázva mosolyodom el. Hiába is nézelődsz Winchester, ma én választok, és bár mindannak ellenére, hogy nem az én korosztályom a célközönség, jó ideje megvan a kiszemelt film, amit meg szeretnék nézni.-A Dunkirk nem is tűnik rossz választásnak.-mormogja nekem, miközben állát dörzsölgeti.-Vagy a Setét torony?-mered rám kérdőn.-Azt mondják ez lett az első Stephen King adaptáció, ami nem lett annyira „horrorisztikus”.- kezeivel idézőjelet mutogat azt utolsó szó mellé, miközben beállunk a az idős hölgy mögé a sorba, aki két kisfiúval együtt vált éppen jegyet. Én csak vállat vonok és várom, hogy sorra kerüljünk. Miután a hölgy távozik előlünk, a szűkös fülkéhez lépünk, melyben egy tőlem néhány évvel fiatalabb srác áll és unott arckifejezéssel köszönt minket.
-Szia. Az Emoji filmre szeretnék két jegyet.-biccentek arcomon még mindig mosollyal. Na ugyan nem azért, hogy legalább a srác napját legalább ennyire feldobjam, hanem Dean reakciója miatt. Ha anatómiailag lehetséges lenne az álla már a földet súrolná. Látom rajta, hogy visszafogja magát, de meglepődöttsége mellett nemtetszése az, ami kiül az arcára.
-Tíz dollár kilencvenöt lesz.-böki oda hanyagul a fiú, én pedig  átcsúsztatom az üvegbe vájt boltozat alatt a kért összeget, majd kezemben a két kis fecnivel távozom a pénztárból, miközben karon ragadom az idősebb Winchestert, aki épp a kocsi irányába igyekezne vissza.
-Te most komolyan jegyeket vettél egy gyerekfilmre és azt gondolod én szó nélkül meg is nézem, veled?-fonja karba a kezét, miel
őtt beléphetnénk a bejáraton, s az út közepén földbe gyökerezteti lábait.-Azt hiszed lealacsonyodom erre a szintre?- Szemöldökeit összehúzva szúrós tekintettel néz rám, én pedig ökölbe szorítom a kezeimet.
-Na idefigyelj Dean Winchester.-lépek felé egyet határozottan, ami meglepetésemre őt hátrálásra készteti.-Háromnegyed órát vezettem ezért a rohadt moziért, amit előre megmondtam, hogy meg fogok tenni.  Közben
végighallgattam az összes elcsépelt idióta számot, amit énekeltél azokon az agyonhasznált kazettákon. Megálltam veled annál a hamburgerezőnél és megvártam amíg befalod a duplaburgered a pitéddel együtt annak ellenére, hogy tudod, gyűlölök ilyen helyeken lenni, mert egyszerűen rosszul vagyok tőlük.-akaratom ellenére, anélkül, hogy észrevenném valahogy egyre hangosabban beszélek vele, amivel csak annyit érek el, hogy az a néhány járókelő, akik épp erre járnak, vagy  pont jegyet váltanak egy-egy előadásra, ránk szegezik tekintetüket.-Idejöttem és igen egy hat éveseknek szóló filmet fogok megnézni veled vagy nélküled!-ingerülten nyomom a kezébe az egyik jegyet és figyelem, ahogy arca határozott dühösből  először elképedtre, majd semlegesre vált.-És bocsáss meg, ha ..-megakadok a mondatban és ahogy körbekémlelve észreveszem magam, lejjebb veszem a potméterem és közelebb lépve suttogom szinte közvetlenül az arcába.-Ha épp egy vérfarkas és egy vámpír levadászása közben nincs kedvem egy kurva „nem túl horrorisztikus” adaptációhoz, vagy egy exkatona vagy tengerészgyalogos bosszúálló szellemének likvidálása után nem egy  háborús filmet akarok megnézni.-nem tudom pontosan megmondani, miért érint ilyen mélyen a dolog. Talán csak mert vele akartam egy kicsit jól érezni magam.-És bocsánat,. mert éppen legalább csak erre a másfél órára szeretnék önfeledt lenni egy kicsit és elfeledkezni arról a sok szarságról, ami mindennap körülvesz, még akkor is ha ez csak egy idióta kis animációban nyilvánul is meg, amit nem nekem szánnak.- időközben zsebre tett kulcsot is odanyomom a kezébe  a gyűrött szelvény mellé. – Ha velem akarsz maradni, akkor vonszold be a segged, vedd meg a popcornt és üld velem végig ezt a kurva rajzfilmet, ha pedig nem akkor itt a kulcs menj haza, én majd visszamegyek taxival.-teszek pontot az i-re és néhány pillanatig reakcióra várok, de ő csak némán áll velem szemben.-Hát jó.-mondom, majd kinyitom  az ajtót és beviharzok rajta, egyenesen a jegyszedőhöz galoppolok, átvágva a pattogatott kukorica illatú előtér vörös szőnyeggel borított padlóján. A falakon régi és újonnan érkezett filmek plakátjai virítanak, de én nem figyelem meg őket, csak a nyikhaj kis srác kezébe nyomom a papíromat és szinte fellökve őt viharzom be a félig teli terembe. Magamban pufogva foglalom el a helyem és konstatálom, hogy senki sincs egyedül, csak én ülök itt a helyiség utolsó előtti sorának közepén szólóban.



És bassza meg még a popcornt is elfelejtettem. De nem érdekel, már nem megyek sehová. Bár az utóbbi után nem is igazán kívánom az egészet.  Jobban esett volna, ha Dean itt ül mellettem és hozzá bújva bámulhatnám a nagy képernyőn megjelenő reklámokat, amik a többi  bemutatásra váró filmről szólnak. Legalábbis azokról a gyermek barátabb fajtákról, hiszen érthető, hogy egy korhatár nélküli film előtt nem fognak egy horror trailert, vagy egy Ragnarök előzetest bemutatni.  Apró mosolyt csal az arcomra a film előtt felcsendülő kis videó zenéje, mely a Hotel Transilvánia rövidfilmjét konferálja fel, de boldogságomnak hamar gátat szab a gondolat, hogy a vadásztársam már valószínűleg a város másik felén rója az utakat, hogy hazaérve betolja azt a néhány sört, amit vész esetére hagyott a hűtőben, így csak unottan figyelem, ahogy Drakula próbál féken tartani egy óriás ’kiskutyát’, melyet az egyszermvörös unokája kikönyörgött azokkal az ellenállhatatlan szemekkel, mikkel Sam is olykor jobb belátásra próbál bírni minket. Amikor a nagy Drakula felcsap kutyamegőrzőnek ismerős hang üti meg a fülemet.


-Ugye szabad még a helyem?—Dean Winchester félmosollyal az arcán, kezében két poharat és egy nagy doboz kukoricát egyensúlyozva néz rám. Szemem egy pillanatra felcsillan, de megpróbálok
semleges maradni.
-Csak nem lealacsonyodsz a szintemre?-kérdem gunyorosan és leengedem a mellettem lévő szék ülését, hogy el tudjon helyezkedni. Karba font kézzel figyelem, ahogy szerencsétlenkedi
k a nagy pohár kólával s közben a doboz tartalmának felét minden akarat nélkül az előző sorban ülő kisfiú fejére üríti, ezzel magára vonva a gyermek édesanyjának rosszalló tekintetét.
-Add már ide.-veszem ki kezéből a kis papír tárolót és sűrű bocsánatkérések közepette próbálom rávenni a dühös anyukát, hogy  ne rontson neki  az idősebb Winchesternek.
Amikor elül a vihar és időközben lemarad
ok a rövidfilm végéről, duzzogva dűlök hátra és hallgatom a határozott felszólítást, hogy nézőként bírjak már ki kilencven percet a mobilom nélkül. Szem forgatva fújom ki a levegőt. Tudom, hogy ez nem rám vonatkozik, de a gondolat mélyen elszomorít, hogy sajnos a mai fiatalabb generáció szinte minden tagját érinti az okostelefon őrület és nem bírnak egy percet sem eltölteni nélküle. Ahogy az ismert narráció az imént elnémult Drakula hangján felvázolja milyen is az élet Telopiliszban, ahol az Emojik tengetik mindennapjaikat Dean karját átemeli a vállamon és közelebb húz magához. –Ne haragudj rám.-suttogja, én pedig csak próbálok olyan maradni, mint a főszereplő kis sárga gombóc a filmben. Közönyös. De mint ahogy Jimnek sem, nekem sem megy  ez az egész érzelemmentesdi, s arcomon apró mosollyal fészkelődöm csöppet, hogy kényelmesebben helyezkedhessek szerelmem karjaiban.-Jár nekünk ennyi kis boldogság.-búgja hajamba halkan, majd gyengéd puszit nyom a fejem búbjára. Szabad kezével egy darab kukoricát ad a számba, s csöndben figyeljük a kis hangulatjelek elcseszett világát a tinisrác telefonjában.  Ahogy feltűnik Mr és Mrs. Közönyös, nem szeretném elsütni, hogy Jim édesanyja, aki minden jel szerint a Mary névre hallgat, nagyon is emlékeztet egy névrokonára, akinek a családneve Winchester,de ezt inkább megtartom magamnak.  A kiszámítható kis  részletek, a gyerekes poénokkal nem szólnak akkorát, mint vártam volna, de összességében Dean  és a körülöttem lévő szülők többet nevenek rajtuk, mint az a maréknyi gyerek, aki a teremben ül. Bár a kérdés, miszerint mit is akarhatna elrejteni egy elsőéves gimnazista fiú a szülei elől egy kalóz applikációval megmosolyogtat engem is. Vagyis inkább az a sejtelmes csend, amit a kérdés maga után húz.
-Nézd, ez tökre úgy táncol mint te.-nevet Dean, ahogy az exhercegnő hackerleányzó épp tánctudásának abszolút hiányosságáról világosítja fel két útitársát, én pedig annak ellenére, hogy valóban magamra ismer
ek, könyökömmel finoman oldalba bököm a mellettem ülőt, aki egy halk ’aucs’ után tovább nevet.
-Te pedig pont úgy falsz pitét mint Pacsi a cukrot..kezet foghattok.-rázom meg a fejem szám sarkán apró mosollyal.
-Végül is van keze.-von vállat Dean én pedig hangos sóhajt eleresztve bámulok tovább a vásznon a legkiszámíthatóbb részeket onnantól kezdve, hogy az utolsó pillanatban Jim szerelmet vall a lánynak, aki elutasítja, ezáltal megtestesül a céljuk, amiért a felhőbe jöttek. Hogy a selejtes kis emojiból közönyöst csináljanak. De a végső mozzanatokban pont a tökéletlen tökéletessége menti meg Telopolis kis világát a teljes törléstől és az, aki eddig a kívülálló volt, ünnepelt sztárrá válik.







-Ez tök kir
ály volt!-lelkesedik Dean még mindig, miközben a fekete autóhoz lépkedünk.  Kinyitja az ajtót és hanyagul  hátsó ülésre dobja a félig teli kukoricás dobozt. Túl sós volt.. Nekem ehetetlen. Majd Samnek jó lesz.. Vagy a kukának.- Ahogy a végén azt a mosolygó szukát a lúzer klubba dobták!-nevet, ahogy az anyósülésre ül.
-Dean ez egy idióta gyerekfilm volt és nem mellesleg megérdemli azt az alacsony értékelést.-forgatom a szemem, ahogy a kulccsal életre keltem a járművet.
-Nekem tetszett, szerintem jó volt.-vigyorodik el.
-Nem. Egy selejt film.-rázom meg a fejem, egyet nem értésemet kifejezendőn.
-Ahhoz képest, hogy te rángattál el rá.-kuplungon pihenő kezemre helyezi a sajátját.-Legalább együtt ereszkedtünk le hat éves szintre.-apró hatásszünetet tart, majd folytatja, mielőtt megszólalhatnék.-Fiatal az este. Nem dobunk be még egy pitét?-kérdi, s bár nem látom ő is megpróbál az öccséhez hasonló képet vágni, pedig tudja, hogy rám nincs hatással. Ő engem ilyen kis cselek nélkül is meg tud venni.
Megállok egy piros lámpánál és felé fordítom tekintetem.
-Együtt ereszkedtünk arra a szintre, de te meg is maradtál gyereknek Dean Winchester.
-Azt lehet, de te így szeretsz.-kacsint rám és  egy cuppanós puszit küld a levegőbe, mint ahogy Jim is tette nem olyan rég a mozivásznon.
-Igen, így szeretlek.-közelebb hajolok hozzá és apró csókot lopok ajkáról.
Ahogy a lámpa zöldre vált lefordulok a következő keresztező
désnél, melynél egy tábla egy büfét hirdet néhány kilométerrel arrébb.
Elvégre egy gyereknek m
eg kell adni, amit szeretne.

1 megjegyzés: