Lépkedtem. Lépkedtem. Lépkedtem.
Lépkedtem és nem akartam hinni a szememnek. Vásárolni jöttem, mire a távolban egy ismerős arc tűnt fel, majd el is veszett a tömegben. Meg kellett találnom!
Szaladtam. Szaladtam. Szaladtam.
Szaladtam végig a zsúfolt utcán. Minden elsős izgatottan várta a tanév kezdetét és megpakolt kosarakkal szaladgáltak szüleik mellett. Az összes bolt tele volt a diákokkal és segítőikkel, hogy időben beszerezzék a levelük tartalmát. De rég is volt...
Rohantam. Rohantam. Rohantam.
Rohantam abba az irányba, amerre eltűnt a lángoló vörös fej. Be ment volna valamelyik üzletbe? Látnom kellett!
Ekkor felbukkant a háta a saját boltjuk ajtajában. Gyomrom görcsbe rándult, a szívem a torkomban dobogott.
- FRED! - kiáltottam el magam tőle pár méterre.
Azonnal megtorpant és néhány levegővétel után, óvatosan megfordult. A szemei ismerősek voltak, a vonásai is, de nem Ő volt az.
- Szia Elanor. - köszörülte meg George a torkát.
- Bocsi, azt hittem... - bámultam zavartan a földet.
- Ezek szerint nem hallottad. - keményedett meg az arca. - Fred meghalt a csatában. Már csak ennyi maradt belőle. - tárta szét a karjait, saját magát kínálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése