Táskámat a vállamra véve zártam be az autót. Még egyszer utoljára ellenőriztem, hogy mindent elraktam e, de büszkén konstatáltam, hogy kivételesen sikerült. Előszedtem a telefonomat, hogy megcsörgessem nővérem, tudatni akartam, hogy itt vagyok, engedjen már be!
Két csengés és már ki is nyomta. Egy pillanat múlva megjelent a bejárati ajtóban a vörös hajzuhatag, ami kivételesen ki volt engedve. Majd orra bukva papucsában, zörgő kulcscsomóval rohant elém.
-Bocsi! Nem számítottam rá, hogy mégis eljössz.
-Azt mondtad ki kell szedni a szemöldököd! Hetek óta tologatjuk... - néztem az arcára, de az említett szőrzet, tökéletesen karban volt tartva. - Mi a fasz?!
-Már megoldottam. Figyelj... - nyitotta ki résnyire a kaput. Furcsa volt a viselkedése. - Van egy kis gond.
-Már megoldottam. Figyelj... - nyitotta ki résnyire a kaput. Furcsa volt a viselkedése. - Van egy kis gond.
-Ne mondd, hogy most hazaküldesz! Lett volna más programom is, de direkt lemondtam miattad! - háborogtam.
-Nem, nem, nem! - csitított. - a probléma, hogy vendégeim vannak. De nem akarom, hogy kiakadj. - rágcsálta a száját idegesen.
-Miért, talán Tony Stark ücsörög a kibaszott kanapédon? - nevettem fel a saját szar poénomon és odébb tessékeltem, hogy be tudjak menni. Már rég lehagytam, míg ő a zárral babrált.
-Ő konkrétan nem... - motyogta.
Szokás szerint ledobtam a cipőmet az előszobában, de már ott hallani lehetett a férfi hangokat. Nem zavartattam magam, hiszen itt is itthon voltam, így nagy svunggal beléptem a nappaliba. Azzal a mozdulattal pedig vissza is szaladtam és becsuktam az ajtót. Gina már a hátam mögött ácsorgott bocsánt kérő arccal.
-MI A FASZ? - kapkodtam a levegőt, leküzdve az első rámtörő pánikrohamot.
-Gyere. - csóválta meg a fejét és belökdösött.
Az ülőalkalmatosságon ott ücsörgött ugyanis Bucky Fuckin' Barnes, a Tél katonája, a Fehér Farkas! Mellette Thor, a Villámok Istene és Bruce Banner, a legerősebb Bosszúálló. Jót nevettem volna a saját poénomon magamban, de túlságosan meg voltam szeppenve.
-Te hoztad a kaját? -nézett fel Thor és végig mért.
-Én csak egy csipeszt hoztam. - vontam meg a vállam és áldottam az eget, hogy visszatért a hangom.
-Nagy kár... -dörmögte az istenség.
-DE! Felhívhatom a főnökömet, mivel nagyon szeret, esetleg rendelhetek magunknak valamit és még ki is hozza, ha szépen megkérem.
Mindenki szeme felcsillant, Gina pedig büszke volt, amiért visszajött a hangom. Tárcsáztam Zolit és leadtam a rendeléseket. Amíg vártunk, én is helyet foglaltam a fémkarú katona mellett. Teljesen nyugodt voltam, hiszen tudtam, hogy csak álmodom.
Ezt a többiek is láthatták rajtam, ugyanis Bucky egy óvatlan pillanatban megcsípte a karom.
Fájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése