Bezárkózott a fürdőbe. Egyszerűen teljesen kiborult, bár első pillanatra nem értettem, hogy miért. A több hónapos randi utáni éjszakánk, minden álmomat felül múlta. Csak akkor esett le, hogy mi a probléma, mikor magamra kaptam a köntösömet. A csípőm és a karom tele volt foltokkal. Lila , tisztán kivehető ujjnyomokkal. A fém kar átka, hogy kicsit erősebb a kelleténél. Engem még sem zavart. Bucky viszont nem akart kijönni.
-Gyere ki, kérlek... - könyörögtem neki. - Semmi bajom, egyszerűen érzékeny a bőröm.
-Soha nem akartalak volna bántani Lexy. - Jött a szaggatott lélegzetekkel ellátott mondat az ajtón túlról.
-Nem bántottál. Boldoggá tettél és, ha kijössz akkor talááán, megmutatom mennyire. - Vigyorogtam, mint a vadalma, de nem jött be.
-Ez sosem fog megtörténni. - jelentette ki kemény hangon.
-Ne legyél már Edward Cullen! - dobbantottam a lábammal dühösen és eszembe jutott a vámpír nevetséges viselkedése, mikor Bellával elhálták a nászéjszakát.
-Nem tudom ki az, de nem vagyok olyan, mint Ő. - motyogta.
-Ő egy... mindegy. Gyere ki, légyszíves. - fújtam ki a levegőt. Mikor pár perc múlva sem jelent meg, erőt vettem magamon és lehunyva a szemem, én mentem át az ajtó szerkezetén. A következő pillanatban már a fürdő csempéjén álltam és a WC-n búslakodó katonával néztem farkas szemet.
-Nagyon figyelj most rám! - guggoltam elé. - Nincsen semmi bajom. Szeretlek és szeretnék még rengeteg ilyen foltot a testemen, ha te is benne vagy. Viszont, ha ez ennyire zavar téged, akkor megígérem, hogy innentől bármikor erősebb az érintésed a kelleténél, akkor bevetem a szuper erőmet. - Tettem láthatatlanná a tenyerem. Egy darabig csak kétkedve nézett rám, aztán kaptam egy fél oldalas mosolyt.
-Szeretlek. - csókolt meg. Arról nem kellett tudjon, hogy természetesen nem gondoltam komolyan az erőmmel kapcsolatos ígéretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése